Kedvenc idézetek (beszélgetés)

„Az emberi szívnek nincs nagyobb boldogsága, mint boldogságot látni, melynek

alkotói mi vagyunk.” /Eötvös József/

„Amikor az ember találkozik azzal, akinek közelségétől az első pillanattól kezdve hevesebben kezd verni a szíve, akinek a hangja zeneszó a számára, akiért meg tudna halni, s tőle elválni akár csak egyetlen napra is kín, az az igazi szerelem.”

/Sidney Lawrence/

Az élet himnusza

Az élet egyetlen - ezért vedd komolyan!

Az élet szép - csodáld meg!

Az élet boldogság - ízleld!

Az élet álom - tedd valósággá!

Az élet kihívás - fogadd el!

Az élet kötelesség - teljesítsd!

Az élet játék - játszd!

Az élet vagyon - használd fel!

Az élet szeretet - add át magad!

Az élet titok - fejtsd meg!

Az élet ígéret - teljesítsd!

Az élet szomorúság - győzd le!

Az élet dal - énekeld!

Az élet küzdelem - harcold meg!

Az élet kaland - vállald!

Az élet jutalom - érdemeld ki!

Az élet élet - éljed!

Teréz anya

" A béke egy mosollyal kezdődik "

Teréz anya

"Mi a jó és mi a szükséges, nem az dönti el, amit az emberek mondanak vagy cselekszenek, nem is a haladás, hanem én - a szívemmel."

Lev Tolsztoj

József Attila: Majd megöregszel

Majd megöregszel és bánni fogod,

hogy bántasz, - azt, amire büszke vagy ma.

A lelkiismeret majd bekopog

s nem lesz emlék, melyben magadra hagyna.

Lesz vén ebed s az melléd települ.

Nappal pihensz majd, széken szunyókálva,

mert éjjel félni fogsz majd egyedül.

Árnyak ütnek a rezgő anyókára.

Az öreg kutya néha majd nyafog,

de a szobában csend lesz, csupa rend lesz;

hanem valaki hiányozni fog

a multból ahhoz a magányos csendhez.

Majd tipegsz: s ha eleget totyogott

rossz lábod, leülsz. Fönn aranykeretben

áll ifju képed. Hozzá motyogod:

"Nem öleltem meg, hiszen nem szerettem."

"Mit is tehettem volna?" - kérdezed,

de fogatlan szád már nem válaszolhat;

s ki a nap előtt lehunyod szemed,

alig várod, hogy feljöjjön, a holdat.

Mert ha elalszol, ugrál majd az ágy,

mint a csikó, hogy a hámot levesse.

S a félelem tünődik, nem a vágy,

a fejedben: Szeress-e, ne szeress-e.

Magadban döntöd el. Én fájlalom,

hogy nem felelhetek, ha kérded: él-e.

Mert elfárad bennem a fájdalom,

elalszik, mint a gyermek, s én is véle.

Az összes fegyver közül a legborzalmasabb a szó, amely úgy dönt romba egy egész életet, hogy nem hagy vérnyomot, és az általa ejtett sebek soha nem gyógyulnak be.

Paulo Coelho

Radnóti Miklós: Tétova óda

Mióta készülök, hogy elmondjam neked

szerelmem rejtett csillagrendszerét;

egy képben csak talán, s csupán a lényeget.

De nyüzsgõ s áradó vagy bennem, mint a lét,

és néha meg olyan, oly biztos és örök,

mint kõben a megkövesült csigaház.

A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött

a zizzenve röppenõ kis álmokat vadász.

S még mindig nem tudom elmondani neked,

mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom,

óvó tekinteted érzem a kezem felett.

Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.

És holnap az egészet ujra kezdem,

mert annyit érek én, amennyit ér a szó

versemben s mert ez addig izgat engem,

míg csont marad belõlem s néhány hajcsomó.

Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap,-

mit mondjak még? a tárgyak összenéznek

s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab

az asztalon és csöppje hull a méznek

s mint színarany golyó ragyog a teritõn,

s magától csendül egy üres vizespohár.

Boldog, mert veled él. S talán lesz még idõm,

hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.

Az álom hullongó sötétje meg-megérint,

elszáll, majd visszatér homlokodra,

álmos szemed búcsúzva még felémint,

hajad kibomlik, szétterül lobogva,

s elalszol. Pillád hosszú árnyéka lebben.

Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,

de benned alszom én is, nem vagy más világ.

S idáig hallom én, hogy változik a sok

rejtelmes, vékony, bölcs vonal

hűs tenyeredben.

"Bealkonyult s látod

Idesimul a végtelen

ma este megint,

Körbevesz, megérint,

a hatalmas világ

s nem fejti meg értelem."

Jó éjszakát !

/Torjai Attila/

WILLIAM SHAKESPEARE

(1564-1616)

AZ VAGY NEKEM, MI TESTNEK A KENYÉR

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér

s tavaszi zápor fűszere a földnek;

lelkem miattad örök harcban él,

mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;

csupa fény és boldogság büszke elmém,

majd fél: az idő ellop, eltemet;

csak az enyém légy, néha azt szeretném,

majd, hogy a világ lássa kincsemet;

arcod varázsa csordultig betölt

s egy pillantásodért is sorvadok;

nincs más, nem is akarok más gyönyört,

csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,

részeg vagyok és mindig szomjazom.

Ha kérdezik ki vagy, ezt mondd

Egynemű vagyok a széllel,

folyó sodrával,

esőcsepp hullásával,

madár röptével,

fapadlón járó facipős ember lába zajával.

Levegő-e a szél?

Víz-e a folyás és a csöppenés?

A röpülés madár-e

és fából van-e a fapadlón járó facipős ember kopogása?

Megszűnik a szél,

a levegő nem szűnik meg,

de szél nélkül halott.

Elhullt a madár,

a teste új mezbe öltözött,

száz új alakba szét ivódott -

de a röpte nem maradt meg

és el se veszett.

Többet nem is tudok magamról

és mire tudnék,

már több leszek annál,

hogysem tudhatnék bármit is.

Még nem vagyok egész

és mire az lehetnék,

már több leszek annál,

hogysem magamban lehessek egész.

Még nem is élek,

nem is fogok élni:

életnél teljesebb

leszek a holtom után.

‪WeöresSándor‬

Ha az ember csak azért volna felelős, amiről tud, akkor az ostobák eleve mentesülnének minden bűn alól. Csakhogy, kedves Flajsmanom, az embernek kötelessége tudni. Az ember felelős a tudatlanságáért. A tudatlanság bűn.

Milan Kundera

Tudod, ki hiszi azt, hogy mindenre képes? A gyermek. Bízik önmagában, nem érez félelmet, hisz a saját hatalmában, és megszerzi azt, amit akar. De a gyermek növekszik. És kezdi megérteni, hogy nem is olyan hatalmas, és hogy a léte másoktól függ. Akkor szeret, és elvárja, hogy a szeretete viszonzásra leljen, a vágya pedig az idő előrehaladtával egyre nő. (...) És végül oda jut, ahol most vagyunk: felnőtt lesz belőle, aki bármit megtenne azért, hogy elfogadják és szeressék.

Paulo Coelho

A boldogság az egyetlen a földön,

amit irigyel még a gazdag is,

hiába van neki kincse,palotája,

ha egyedül bolyong, s boldogsága nincs.

A boldogság az egyetlen a földön,

amely mindennél fontosabb talán,

s mégis oly kevés ezen a földön,

kinek a boldogság örökké kijár.

Lehet kincsed és hatalmad,

megvehetsz mindent mit kívánsz,

s bár a pénzedért szeretni fognak.

boldog attól még nem leszel talán.

Sokszor a szegény a gazdag,

hisz mindenkinél gazdagabb talán,

kit kedves szavakkal,forró öleléssel

szerető párja karjaiba zár.

A kedves szót nem pótolja semmi!

Kinek kell az,ki dölyfös és puhány

,csak aki szívből tud szeretni,

az lehet boldog igazán.

Naplemente

"Lassan veti ágyát a Napnak a Hold,

Ilyen csendes este tán sohase volt.

Alszik a város és pihen a táj,

A csillagok égnek, daluk messze száll.

Leszórták a földre az álmok hűs porát,

Símogatva őrzik az emberek árnyát.

De reggel, mikor ébredsz, s a Nap teríti szárnyát,

A csillagok tovatűnnek, s árnyékod itt hagyják.

Aludj hát csendben, hunyd le szép szemed,

Vigyázok rád én is, és fogom kis kezed

Így alszunk mi mindig, a kis Csillag és én,

Összebújva ketten, mint az álom és az éj "

ROBERT BURNS

HA MENNÉL HIDEG SZÉLBEN

Ha mennél hideg szélben

a réten át, a réten át,

rád adnám kockás takaróm,

öleljen át, öleljen át!

S ha körülzúgna sors-vihar

rémségesen, rémségesen:

szivemben volna házad,

oszd meg velem, oszd meg velem!

Volna köröttem zord vadon,

sötét, veszett, sötét, veszett:

mennyország volna nékem az

együtt veled, együtt veled!

S ha volnék minden föld ura

az ég alatt, az ég alatt:

koronám legszebb ékköve

volnál magad, volnál magad!

(Weöres Sándor fordítása)

Ha szeretsz valakit, soha eszedbe se jut, hogy megbocsáss neki. Az lehet, hogy állatian összeveszel vele valamin, és foggal és körömmel próbálod meggyőzni, megváltoztatni, de ha vége a veszekedésnek, és fikarcnyit se változott, akkor továbbra is elfogadod olyannak, amilyen. Sose lehetsz olyan öntelt, olyan gőgös, olyan fölényes, hogy azt mondod magadban, vagy neki, hogy "megbocsátok neked".

(James Jones)

- Megváltoztál.! - Nem változtam meg, csak már úgy viselkedem másokkal, ahogy ők velem.! ;)

-ismeretlen-

Ady Endre

Félhomályban

Ott ültünk némán, édes félhomályban,

Te elmerengve s égő vágyban én.

Álmod hová szállt s kié volt a vágyam,

Titok maradt az, szivünk rejtekén.

Talán a mult viharzott át előtted

S előttem halkan tűnt fel a jelen...

...Neked talán már bántó, kínos álom

S nekem már kínos vágy a szerelem...

Hidd el, mi csupán csaljuk a világot,

Arcunkon is hazug az ifjuság,

Én nem török le illatos virágot

S neked sem kell már soha mirtusz-ág.

Én az álmod szeretném visszahozni,

Te tán szívembe vágyat oltanál-

Küzdünk egymásért hasztalan, hiába:

Köztünk a multnak tiltó romja áll!...

A szivedből egy-egy sóhaj

Átnyilallik a szivembe...

Egyedüli kincs tetőled:

- Amit adhatsz még nekem-

A szivedből egy-egy sóhaj...

A szivemből egy-egy sóhaj

Átnyilallik a szivedbe...

Oly kevés maradt a multból...

Amit néked adhatok:

A szivemből egy-egy sóhaj...

Ne vádoljunk senkit a multért,

A vád már ugyis hasztalan.

Talán máskép lehetett volna-

Most már...mindennek vége van!...

Ugy szeretnék zokogni, sírni

A sirra ébredt vágy felett-

De ránézek fehér arcodra

S elfojtom, némán, könnyemet.

Várunk a csendes félhomályban

Valami csodás balzsamot,

Mely elfeledtet mindent, mindent

S meggyógyit minden bánatot...

Leolvasom sápadt arcodról

A rád erőszakolt hitet

És megdöbbenve, sejtem, látom,

Hogy nem hiszel már senkinek!...

Nekünk is volt még fiatalos lelkünk,

Mi is tudtunk még hinni valaha.

Ami hevünk volt, mind elfecséreltük

S ami hajnal volt, az most éjszaka.

Te ott a deszkán ki nem oltott vággyal

Hamvadsz el lassan, némán, egyedül,

Én meg, szakítva emberrel, világgal

Bolyongok árván, temetetlenül.

Nekünk is volt még fiatalos lelkünk,

Magasba vont és így - a porba vitt.

Megnyugvás utját epedve se leltük,

Szívünkből végkép elszállott a hit...

...Olyan a szinpad, mint a lant világa,

Kifosztja lelkünk s lelket még sem ad-

A boldogságért küzdtünk, mindhiába:

Boldognak lenni nekünk nem szabad!...

Nem jó kép itt az őszi napsugár,

Mit mi érzünk, nem késő szerelem.

A szerelem nem szánalomra vár,

S te szánalomból érzel csak velem.

Én reszketek egyedül elkárhozni,

Magammal vinném beteg lelkedet...

De végzetünkkel mindhiába küzdünk:

Nekünk együtt még halni sem lehet...

ADY ENDRE

AZ ÖRÖK GYERMEKSÉG

Édes átok:

Utolsó napig és hajszálig

Gyermek-szemmel

Nézni a világot.

Újra-újra

Megborzaszt az emberi rosszság,

Szepegéssel

Borzalomba fúlva.

Kérded, kérded:

Mért nem vagyunk mind tiszták és jók?

S jön a válasz

S a választ nem érted.

Jön a válasz

S úgy hallgatod, mint riadt gyermek

S reszketsz, mint fa,

Félig-zöld és száraz.

S szólsz: bús kincsem,

Te, szakadatlan, vén gyermekség,

Úgy imádlak:

Egyebem úgysincsen.

„Nem az az erős, aki nem esik el, hanem az, aki mindig fel tud állni.“

Niccolo Machiavelli

Nincs időm azokra, akik gyűlölnek engem.

Nincs időm vitatkozni azokkal, akik nem értenek engem.

Nincs időm foglalkozni azokkal, akik közömbösek számomra.

Mert én azokkal törődöm, akik szeretnek engem, beszélgetnek velem, megértenek, akiknek hálás és fontos vagyok.

Az élet nagyon rövid ahhoz,

hogy elfecséreljem azokra az emberekre, akik erre nem méltóak.

/XY/

Ember vigyázz, figyeld meg jól világod:

ez volt a múlt, emez a vad jelen, -

hordozd szívedben. Éld e rossz világot

és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte,

hogy más legyen.”

Radnóti Miklós

Az életnek egyedül a szeretet ad értelmet: ez azt jelenti: minél több szeretetre és odaadásra vagyunk képesek, annál értelmesebbé válik az életünk.

Hermann Hesse

-sajnos egyre kevesebb az, aki erre képes:(

A csend is más... Pedig ugyanúgy csend. A szó, a hang hiánya. Mégsem ugyanaz. Mert nem mindegy, kivel vagy csendben. És miért. A csend lehet teljesen süket. De lehet hihetetlenül zajos. Lehet benne nyomasztó üresség, de lehet benne madárdal, tengermoraj, erdősusogás, esőkopogás, szerelmes suttogás. Bármi lehet. Mert csak attól függ, kivel vagy csendben.

Csitáry-Hock Tamás