Kedvenc idézetek (beszélgetés)
Ha rászánod magad, nem fogsz majd sírni, hogy lemaradtál az élet legszebb dolgairól.
Ahogy öregszünk, rá kell jönnünk, hogy sajnos minden kerek évforduló jelentős állomás az életünkben. Van, aki azt éli meg keservesen, hogy elmúlt 30, másoknál a 40 a vízválasztó, sokan pedig akkor borulnak ki, amikor az 50 gyertya már rá sem fér a tortára. Na de a hatvanadik születésnap az tényleg kész katasztrófa! A gerontológusok szerint ekkor sokak számára a dolgok már kezdenek kicsit szétesni - fizikai és érzelmi szempontból egyaránt -, és siratják, hogy annak idején hagyták elmenni maguk mellett az életet. Ezért aztán érdemes még az ötvenes éveinkben megtenni pár dolgot, hogy felkészüljünk az idős korra és utólag ne sajnáljuk magunkat annyira.
1. Tegyél szert fiatalabb barátokra
Ha nem akarsz majd egy nyugdíjasklubban punnyadni a tévé előtt, időben kezdj el barátkozni nálad fiatalabb emberekkel. (Nem pedofíliáról van szó, mínusz 15 év már tökéletes.) A fiatalabbak általában lelkesek és mások a tapasztalataik, mint neked, vannak új ötleteid, ezért rád is sugározhatnak egy kis életörömöt. Kutyasétáltatás közben ugyanúgy lehet új barátokra szert tenni, mint konditeremben vagy nyelvtanfolyamon, de elmehetsz önkéntesnek is valamelyik karitatív szervezethez, ez önmagában lelkesítő élmény.
2. Szokjál le egy rossz szokásodról
Dohányzás, ivás, zabálás, tévézés elhülyülésig - a magyar embernek annyi rossz szokása van, hogy biztosan neked is akad olyan, amit hanyagolhatsz egyszer s mindenkorra. Mellé még fogyjál is egy kicsit, ha túlsúlyos vagy, és jobban érzed majd magad, amikor 60 leszel.
3. Tervezd meg a visszavonulásodat
A jó hadvezér szervezetten vonul vissza a seregével, nem hagyja, hogy mindenki pánikban rohanjon hanyatt-homlok. Te is találd ki, hogy ha már nem dolgozol az eddigi állásodban, mit szeretnél csinálni helyette. Vigyázat, a fokozatos szellemi-fizikai leépülés mint opció nem játszik! Gondold át, melyik hobbidat tudnád átalakítani állandó kedvteléssé, legyen az természetjárás, zenehallgatás, amatőr helytörténeti kutatások és hasonlók.
4. Bocsáss meg az ellened vétkezőknek
A régiek úgy mondták, a haragtartás olyan, mintha mérget innál, és azt várnád, hogy a másik hal meg. Rendezd a régi számlákat nagyvonalúan, bocsáss meg, akinek lehet, hogy ne legyél hatvan után megkeseredett öreg szivar / vén szipirtyó.
5. Állíts össze szupercsapatot
Ha most körbenézel, láthatod, hogy jelenleg is egy csomó ember próbál segíteni, hogy gördülékenyen menjenek a dolgaid. Van ügyvéded, orvosod, könyvelőd, brókered, lelkipásztorod, autószerelőd, akiknek a tanácsaira számíthatsz. Ha nincs, keress magadnak, ha pedig az eddigiekben nem bízol eléggé, cseréld le őket. Megnyugtató lesz a tudat, hogy csak fel kell emelned a telefont, és valaki megmondja, mi a teendő.
6. Legyél született optimista
Ez elsőre nyilván hülyén hangzik, mert valaki vagy született optimista, vagy nem. Pedig ez a hozzáállás is megtanulható, olyannyira, hogy a vérévé válik az embernek. Ha begyakorlod, hogy minden problémára van megoldás, és minden helyzetből viszonylag jól is ki lehet jönni, annak számtalan előnye lesz majd, például kisebb valószínűséggel kapsz infarktust és reggel több kedved lesz fölkelni.
7. Tanulj meg egyedül is elboldogulni
Van egy csomó olyan tevékenység, például a kertészkedés, amikor az ember önmagában piszmog, és élvezi a saját társaságát. Ezt érdemes minél előbb elsajátítani, mert idős korban egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy mindenki leginkább magára számíthat. Nézd újra a kedvenc filmjeidet, próbáld megfejteni, hogy pár divatos író mi a bánattól lett olyan felkapott, tarts kutyát, macskát, ha nem félsz, hogy előbb halnak meg, mint te.
8. Kezdj el félretenni a bakancslistádra
Ha költséges dolgok szerepelnek a bakancslistádon - például be akarod a járni a leghíresebb Hemingway-regények színhelyeit, ami elég komoly túra -, ideje elkezdeni spórolni rá.
9. Csinálj valamit, ami fontos számodra
Egy csomó ember ötven felett aratott káprázatos sikereket, mert akkorra jutott el odáig, hogy tenni akart valami igazán jelentőset. Harland Sanders „ezredes” fiatalon is sütögetett csirkét, de csak hatvan felett lett milliomos, miután a Kentucky Fried Chickens hálózata egész Amerikában elterjedt. Ronald Reagan is fiatalon elkezdett politizálni, de az első jelentős posztra csak 55 éves korában választották, hogy azután egészen az elnökségig vigye. Nem kell persze ekkora ambíciókkal nekilátni, de legyen valami, aminek értelmét látod, és esetleg még azt is hiszed róla, hogy kicsit jobbá teszi a világot.
„Ha valahogyan reményt tudok ültetni a kétségeim, bátorságot a félelmeim és büszkeséget az önsajnálat helyére, akkor... képes leszek elérni, amit akarok.“
Bear Grylls
Van úgy, hogy mások szeretnék irányítani éltünket, és mivel hagyjuk ezt, sikerül is nekik. De mi lesz ilyenkor az álmainkkal?! Eltemetjük, és évek vagy évtizedek múltán felsóhajtunk és azt mondjuk:
"Lehettünk volna pillangók, de bebábozódtunk és úgy maradtunk."
Merj tovább lépni!
Hernyó vagy pillangó szeretnél lenni? Az, hogy "majdnem sikeres lettem", annyit jelent, hogy "majdnem pillangóvá váltam"... vagyis hernyó, vagy ami talán még rosszabb, báb maradtam.
Ébreszd hát fel (újra) az álmaidat és valósítsd is meg azokat!
"Semmi sem tart örökké...! "
Ez bizonyos esetekben nagyon is jó! :D
"Ki méltó látni a csodát az a csodát magában hordja."
(Babits Mihály)
A boldogság olyan madár, amit bezárni, megkötni nem lehet.
Nekünk kell úgy élni, hogy velünk maradjon és elkísérjen egy életen át.
Esztergályos Cecília
“Kétféle beszélgetés van.
Az egyik, amikor mondom a magamét. Amikor önmagamat akarom érvényesíteni. Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, amely csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontos: amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok – színjátékot, melyben én vagyok a főszereplő.
Aki a magáét mondja: egyedül van. Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá.
Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, amelyben élünk, s amit úgy is nevezhetünk: a szeretetlenség világa. Aki csak mondja a magáét, annak nincs szüksége barátra, testvérre, feleségre. Csak közönség kell neki.
A másik fajta beszélgetés az, amikor valaki társat keres. Ez nagyon ritka.”
(Müller Péter: Szeretetkönyv)
“Végigcsináltam a kutyám haldoklását. Amikor szemében kialudt a fény, lefogtam a szemhéját….tetemét az ölemben cipeltem a kertbe, magam temettem el. Egyszerre voltam mestere, dadája, orvosa, gazdája, táplálója, mentője, gondozója, élettársa és sírásója. És a barátja persze…”
(Müller Péter: Szeretetkönyv)
Mielőtt innen végkép elmegyek,
Szeretnék elköszönni, emberek.
(...)
Talán nem is kell még búcsúzni se?
Hisz észre sem vett engem senkise.
Csak egy könny voltam, aki porba hull,
Csak egy sóhaj, ki égbe szabadul.
-Juhász Gyula-
A remény virág, amely csak akkor bújik elő és növekszik, ha öntözik."
Charles Martin
Ha leszállnál végre a magas lóról, észrevennéd, hogy bizony az is termel lócitromot.
-Jessica Park
Tudom bekepzelt dolog magamtol idezni,de ez van.:)
~Nem akarok mas lenni, igy is eleg nehez volt megszokni magam!~
"Mindig jusson idő nevetni,
mert ez a lélek legszebb zenéje.
Olvasni, mert ez a bölcsesség alapköve.
Dolgozni, mert ez a siker ára.
Játszani, mert ez az örök ifjúság titka.
Szeretetet adni, mert ez gyógyítja az embert,
azt is, aki adja és azt is, aki kapja.
Egy pillanatnyi mosolyra,
mert ezzel egymás számára
könnyebbé tehetjük az életet..."
"Ma már nem értjük, hogy az Isten-ember kapcsolat nem egy felhők felett trónoló Atya és a porban élő teremtmény kapcsolata, hanem a legbensőbb Önmagunkkal való viszonyunk."
Oszd meg!
„Az élet hosszúnak tűnik, pedig rövid. Nagyon rövid.
Csak mi gondoljuk róla, hogy hosszú. Szinte végeláthatatlanul hosszú. Mindeközben pedig folyton azt mondogatjuk: „majd”. Mindig ezt mondjuk. Szinte állandóan ezt hajtogatjuk. Mert abban a tudatban élünk, hogy mennyi mindenre ráérünk. Ráérünk szeretni, ráérünk ölelni, ráérünk kedvesnek lenni, ráérünk segíteni, ráérünk másokra odafigyelni és ráérünk boldognak lenni. Tévedés ezt hinni! Hiszen most kell ráérni! Nem majd! Most! Ugyanis a „majd”, sosem tudhatjuk,
hogy meghozza-e amit terveztünk, a jelen viszont mindig megadja a lehetőségét annak, hogy cselekedjünk.“
Lippai Marianna
Ahogy öregszem, egyre inkább hiszem, hogy csak az álmaink maradandók.
Jean Cocteau
Tandari Éva: Szólj még, Mama ...!
Reszkető, fáradt hangodon
csak egyszer még: Szólj hozzám, Mama!
Lásd; eltévedtem, s nem tudom,
merre visz az Éjszaka ...
Nem látom szemed fényét,
mely Hitet adott, Merszet, és Célt.
Nem foghatom többé kezed
hogy megcsókoljam ... mindenért ...
Nem hallhatom óvó szavad
mely intett; dorgált; dicsért ...
- Magam kell lássam az Út rögét
ha elérni vágyom a Tiszta Célt.
Míg gyermek voltam, ifjú, bohó:
Nem éreztem, hogy kell szavad ...
Most sírva kérlek; Szólj! Ó, szólj még ...
De elszállt a Szó, mint a pillanat ...
Most érteném már! Fogadnám ...
De elszállt a Szó; csak emlék maradt.
Emlék maradt, csak ezt áldhatom,
s csak a földet csókolhatom, mi rejti
mélyben is szerető, óvó hangodat ...
Nem létezik ideális világ, amire várni kellene. A világ mindig éppen az, ami, és rajtad múlik, hogyan reagálsz rá.
(Isaac Marino)