Kedvenc idézetek (beszélgetés)
“Köszönöm…
Furcsa világ ez…
én már fölülről nézzem?
Emberek báván vonulnak –
teli tárcával, üres szívvel
lelketlen krőzusok; nincstelen-
koldusszegényen.
Itthagynám ugyan néha, maradni
ugyan minek? Lábtörlőül
néhány rongy-kis senkinek?
Mennék, de valami itt maraszt:
néhány tiszta lelkű ember,
s hogy remélve várok tavaszt.
Tavaszt: a lelkek új tavaszát
mikor a nyomorultat az,
ki duskodik, nem lépi át,
Lehajolni a nyomorulthoz
néha minden, bár szinte semmi
Teljesített kötelesség: embernek lenni!
Vers volna ez… vagy csak
valamiféle köszönöm?
Boldogság, ha véletlen néha
EMBERBE ütközöm
Egy hajléktalan szívszorító levele a lánynak, aki 200 Ft-ot adott neki.
"Amikor az idő eljön és az út elkanyarodik oda, amit már nem láthatunk, adunk egy végső ajándékot és útjukra engedjük őket, fiatalon és egészségesen megint.
" Minden jót barátom! " - mondjuk, ha majd a mi utunk is véget ér. (...), megint találkozunk. "
Crystal Ward Kent: Az út
"A dongó fizikailag nem lenne képes repülni. De a dongó ezzel nincs tisztában, úgyhogy továbbra is repül."
Mary Kay Ash
"Egy gramm jóság többet ér, mint egy tonna értelem."
Alejandro Jodorowsky
Mindennap azt kéne mondani, hogy köszönöm, így kéne kezdeni minden napunkat. (...) Alázatosan kell élni, borzasztó alázatosan, és ez egy idő után beválik.
Temessy Hédi
Köszönöm ezt az idézetet,
ezt a tanítói bölcs gondolatot.
Ez a bölcsesség nagyon jókor jött nekem,
jó útmutatást adott egy probléma feldolgozásához.
Szép nap virradt ma ránk,
mert most köszönt fel a te édesanyád.
Köszönt téged neved napjára.
Boldog legyél, míg élsz -
ő csak ezt kívánja.
Szeressenek téged és te is szeressél,
járt utadról soha
el ne tévedjél!
Boldogság, szerencse, örökké kísérjen,
szomorúság bánat soha ne is érjen!
Boldog névnapot kívánunk.
"A csodák mindig halkan zörgetnek ajtódon. Ha azt mondod, csak a szél zúg odakint, kavics koccant az üveghez, vagy néhány száraz falevél rezzent a földön, ha ülve maradsz, a csoda kívül reked. Te nem nyitottál ajtót neki."
Szepes Mária
Cserényi Zsuzsanna Hoztam Neked…
Hoztam Neked napot,
Hogy fényben lehessél.
Hoztam Neked szellőt,
Hogy szárnyra kelhessél.
Hoztam Neked vizet,
Hogy soha ne szomjazzál.
Hoztam lágy kenyeret,
Hogy azzal táplálkozzál.
Hoztam Neked békét,
Néhány szóvirágot,
Hogy elűzzék mellőled
A szomorúságot.
A legvégére pedig
Csak Önmagamat hoztam,
S fele Barátságom,
A másik fele itt van.
"Legnagyobb félelmünk nem a halálfélelem, hanem a félelem az élettől, a félelem önmagunk lenni, azt mondani, sajnálom, kérni, amit szeretnénk, igent mondani, ha azt szeretnénk, nemet mondani, ha azt szeretnénk."
Don Miguel Ruiz
"Van az a félelem ,ami el nem mondható,
hogy olyan ember bánt ,kitől nem várható.
Szeretetet, ölelést szeretnél ,simogatást
és nem érted ,miért van ez a durvaság.
Keresed kutatod magadban a hibát,
a magányos félelmed segítségért kiált.
Mennél hátra sem nézve ,de nem lehet,
mert időnként úgy érzed mégis szereted.
Sodornak a napok,nem történik semmi.
A szép érzéseket nem lehet követelni.
Hiányzik néhány kedves szó, az ölelés,
de nem kapsz mást csak kint,szenvedést.
Egy dolgot azonban soha ne feledj!
A hibát ne mindig önmagadban keresd.
Minden ember követ el hibákat,
épp ezért ne csak magadat hibáztasd.
Jogod van neked is boldognak lenni!!
Másik embernek, NINCS JOGA téged elítélni!"
Mondd ki, hogy SZERETLEK!
S minden alkalommal,
legyen szebb a napod!
Töltsd meg tartalommal!
Keresd figyelemmel,
mit kíván a párod,
Ha odafigyelsz rá,
biztos megtalálod!
Tudd, nem az a lényeg,
hogy valamit adjál,
fontosabb az irány,
– jó úton haladjál!
Keresd az Ő vágyát,
és sose találgass,
ne a saját szíved,
álmod szerint válassz!
Mondd ki, hogy SZERETLEK,
mondd, naponta százszor!
Ez az apró szócska
felemel, varázsol!
"Amíg fiatal vagy minden szépnek látszik,
Hulló könnyed is szivárvánnyá válik,
De amint az évek lassan tova szállnak,
Úgy gyűlnek szívedben a gondok és az árnyak,.
Mert ahogy te szeretsz úgy szeretnek mások,
Úgy lesz ellenséged, úgy lesz jó barátod.
S majd ha minden álmod valósággá válik,
akkor se felejtsd el : "Légy jó mindhalálig"
Nézd meg, a világon milyen sok az árva,
S nincsen aki őket két karjába zárja.
Nézd, ahogy a koldusok is az utcákon laknak,
De ők szeretetet senkitől sem kapnak.
Nézd meg a vakot, nincsen szeme fénye,
De soha el nem tűnik utolsó reménye.
Ő már a felkelő napot meg nem látja,
És szívét mégis soha, semmi meg nem bántja.
Nézd meg a beteget, ki évek óta fekszik,
S számára a csoda az, hogy még lélegzik.
S minden egyes napon fájdalmait tűri,
S szerető családját mindentől kíméli.
Nézd meg a süketet, ki nem hallhatja hangod,
S könnybe lábadt szemmel nézegeti arcod.
Ő már meg nem hallja családja vitáit,
De Isten meghallgatja minden nap imáit.
Nézd most meg a némát, kinek nincsen hangja,
S bár nehéz az élete, de soha fel nem adja.
Ő már nem fog soha senkivel beszélni,
De Isten megtanítja őszintén remélni.
Nézd meg a világon milyen sok a szegény,
S nincsen a házukban étellel telt edény.
Nem számít, hogy piszkosak és szakadt a ruhájuk,
Mert Istennél már biztos gondmentes hazájuk.
Mindezeket látván nézz fel az égre,
S mondj csak el egy imát hálás szívvel végre.
Ha néha meg úgy érzed, hogy senki sem felelne,
Tudd, hogy feletted van Istennek kegyelme.
Máté Rózsika verse
Mándi Gábor: Nem- szerelmes vers
Nem vagy szerelmes belém,
és én sem vagyok az.
Köszönöm, hogy leülsz mellém,
és hogy meghallgatsz.
Köszönöm, hogy beszélsz hozzám,
köszönöm a mosolyod.
Köszönöm, hogy időt szánsz rám.
Élvezem a pillanatot.
Együtt nem vagyunk magányosak,
minden rendben lesz már.
Mi leszünk a legboldogabb
nem-szerelmes pár.
Az ember utasítsa el azt, amivel nem ért egyet, ne alázkodjon meg, még ha ennek következtében kellemetlenebb helyzetbe kerül is átmenetileg. És próbálja meg értékelni az új helyzetben a jót. Mindig azt kell nézni, ami marad és nem azt, ami elveszett
~Konrád György~
"Nézz vissza megbocsátással, előre reménnyel, lefelé együttérzéssel és felfelé hálával."
Zig Ziglar
"A szem, amely látja a világot, a szem teremti látvánnyá. Formába rendezi: kivetített, szem - vagy lélek - teremtette formába. A látás - éppen azért - nem csak befogadás: teremtés is. És mindaz, amit látunk, nem csak a külső, hanem belső világunknak is része. Kivetítés és befogadás: kiröppenés és visszatérés létezésünk fészkébe."
(Beney Zsuzsa)
Azért vagyunk-e itt, hogy teremtsünk lelkünkkel valamit a lelkünkből, ami olyan, mint a lelkünk?
Valamit, ami a mienk, ami nemcsak más, mint - más, de méltó ékessége lehet felemelt fejünknek.
Ady Endre