Kedvenc idézetek (beszélgetés)

Ha majd úgy érzed,

hogy teher leszek édes gyermekem,

bánj velem szelíden, ne ellenségesen.

Lelkem nézd, lelkem lásd,

mert az ugyanaz marad,

ki akkor voltam neked,

mikor hold-szőtte kiságyadon

fogtam kis kezed,

és dúdoltam-dúdoltam esti altatód,

miközben arcocskádra leheltem

az éj-útravalót.

Tudod az idő, engem sem kímél,

roncsolja fáradt, megtört szívemet,

melynek dobbanása egyre nehezebb,

ahogy cipelem-cipelem

az élet-terheket…

De te ne azt nézd soha, ami kívül látszik,

amin sorsom keze vércsíkot hagyott,

azt lásd, ami akkor voltam neked,

mikor csillagokká csókoltam

gyermek-mosolyod.

Hit, remény és szeretet

(lányomnak)

Hit nélkül elüresednénk,

Remény nélkül elvesznénk,

Szeretet nélkül nem élnénk.

Az élet nélkülük semmit sem érne.

Hitből fakad a jó szándék,

Reményből, hogy kitarts még,

Szeretet ő átölel biztonságot, kedvet ad.

Hogy az életed fel ne ad!

A rossz kedved el szálljon,

A boldogság rád találjon!

Hited mindig megment,

Felemel ahányszor elesel.

Veled marad jóban-rosszban,

Igaz társad a világban.

Reményed ő biztató, hogy te soha

nem vagy feladó!

Szereteted másnak is kell,

Adj belőle vidám szívvel!

Van valakim nékem ezen a világon,

Kiért még az életemet sem sajnálom.

Odaadnám az életem is, ha kellene érte,

Hisz Ő az ki, az életét tőlem nem kérte.

Nem kérte, de kapta tőlem egyszer,

Boldogság tölti el azóta is a lelkem.

Mikor először megpillantottam,

Onnantól kezdve a rabja voltam.

Életem részéve lett, és én az övé lettem,

Ő a legszebb, legjobb, ami történt velem.

Szeretem, ahogy csak egy anya szeretni tud,

Ő az én kincsem, szívem érte dobog..

Többször arra gondolok,

ő most a támaszom

megadtam-e mindent neki

ezt ő tudja eldönteni,

tudom, voltak nehéz napok

a Sors minket cserbe hagyott

ez benne is hagyott nyomot

s nem segíthettem akkor,

éreztem, hogy ő is szenved

ily bánatot nem érdemelt,

ha feledni nem is lehet

tán megenyhíti a szeretet,

ha egyszer elmondom majd

mi is történt, mi volt a baj,

bízom abban, hogy megérti

mért nem tudtam többet tenni,

a múltat most nem bántom

ha lehet, megpróbálom

mit hibáztam helyrehozni

sok mindent bepótolni,

akár mi is történt velünk

csak én tudom hogy... szeretem

és ha néha nem így látszott,

bocsásd meg azt kisleányom,

tudom, több is kellett volna

de erőmből nem futotta

kérlek, hogy azt el ne feledd,

nekem több vagy, mint életem.

Faragó Klára: Barátság

Barát az, ki melletted áll, ha a porszemet a szél elhordta már, Barát az ki mindig fogja a kezed, akkor is ha az élet megvezet, Barát az ki a barátod marad, ha a szerencséd messzire szalad, Barát az ki könnyeid letörli, ha lelkedet a világ felőrli.

- De nagy a képernyőd! - mosolyogtam rá.

Kettőt pislogott. - Mi van?

- Tudod, van az a mondás. Olyan vagy, mint a tévé: nagyképű és homályos.

Laurell Kaye Hamilton

Ha jól figyelsz, rádöbbenhetsz arra is, hogy rossz érzésed nem is a tiéd: valaki helyett szorongsz, vagy éppenséggel valaki bánata suhant át rajtad, és árnyékba borította az egyébként derűs lelkedet. Ha valakit szeretünk, érzéseit èrezzük...

Müller Pèter

Egy ausztrál idősek otthonában egy férfi elhunyta után az ápolók egy verset találtak a holmija között:

Phyllis McCormack: A fura öreg

Kinek gondoltok,amikor rám néztek?

Mit láttok?Kit láttok nővérek?

Egy fura öreget,nem annyira bölcset,

Mit lát,mit csinál-ő nem is tudja már.

Elejti a falatot.Ha hangosan szóltok,

Hogy "Próbálja meg!"-választ sem kaptok.

Hogy ti ott vagytok,mintha neki fel se tűnne,

Eltűnik mindig a zoknija,cipője...

Kénytekre-kedvtekre átadja önmagát,

Fürdetés,etetés tölti ki a napját.

Ezt gondoljátok?És ezt látjátok?

Szemetek nyissátok:hisz' ez nem én vagyok!

Megmondom ki vagyok:ki csendben meghúzódva

Megteszem,eszem is,mint a nővér mondja...

Apámnak,anyámnak kicsi fiacskája,

Szerető fészkében egyik fiókája.

Szárnyra kelő kamasz,jövő álmodója,

Szerelmes társának boldog bevárója.

Húszéves vőlegény:szívem nagyot ugrik

Esküm emlékére,mit tartanom illik.

Huszonöt évemmel,magam is apaként

Őrzöm kicsinyeim boldog otthon keblén.

Harmincéves férfi:ó de gyorsan nőnek!

Téphetetlen szálak minket összefűznek.

Negyven lettem:kirepültek,üres már a fészek,

De marad a párom,így nem hullanak könnyek.

Ötven éves lábaimnál kisbabák játszódnak,

Nagyszülők lettünk már,unokáink vannak.

Majd sötétség jő rám:feleségem meghalt.

Jövőm eddig fény volt,mit most a rém felfalt.

Gyermekeim most már nélkülem megállnak.

Múlt szeretet jár át,évek,mik elszálltak.

Most már öreg vagyok.Kemény a természet.

Az idős ember vicces.Vicc csak az enyészet.

A test,a kellem,erő széthullik,elillan,

Kő maradt,ahol rég mondták:a szívem van.

Ám az éltes testben ott belül fiatal

Vagyok még.Tépett szívem duzzad:

A múlt sok örömet és fájdalmat visszaad.

Újraélem szerelmünket,hosszú életünket,

Túlságosan gyorsan elszállt éveinket.

Elfogadom szépen,hogy minden elmúlik.

Nyisd hát ki a szemed,láss túl azon,mi vén:

Nézz csak meg közelről:hát EZ vagyok én!

Amikor elfogadod azt, ami van, minden pillanat a legjobb.

Ez a megvilágosodás.

Eckhart Tolle

"– A barátok nem azért vannak, hogy szépítsék a dolgokat és

felvidítsanak? – kérdeztem sértődötten, jelezve, hogy egyáltalán

nem tetszik, amit hallok.

– Nem. A barátok azért vannak, hogy észhez térítsenek, ha

hibázni készülsz..."

(SZ.J.G.)

Sok ember fél a csendtől, a magánytól. Fél a tükörtől, amelyet a csend, a magány tart eléje. Mert az ember sohasem az, akinek társaságban látszik, akinek emberek között mutatja magát. Az ember mindig az, aki csendben, magányban... szembenéz önmagával.

Bozzay Margit

A lágyság erősebb, mint a keménység, a víz erősebb, mint a szikla, a szeretet erősebb, mint az erőszak.

Hermann Hesse

Rási András – Mi lenne, ha…

Mi lenne, ha egy reggel úgy ébrednél fel, hogy nem emlékszel semmire, ami bánt? Nem emlékeznél az egészségügyi problémáidra, a munkahelyi stresszre, a megélhetési gondokra, a téged bántóan minősítő emberekre, és a többi negatívan érintő dologra.

Egyszerűen csak kinyitnád a szemed, körbenéznél a szobádban, és gyönyörködnél a redőny résein beszűrődő reggeli napfényben, ahogyan végigpásztázzák a fénynyalábok a szobádat.

Mosolyogva nyújtózkodnál egyet, majd az ablakot kitárva, jó mélyen beleszippantanál a friss reggeli levegőbe.

Aztán egy plédbe burkolózva, forró bögrével a kezedben ülnél a teraszon, teádat kortyolgatva. A Nap meleg sugarai simogatnák az arcodat, behunyt szemeiden keresztül is éreznéd a természet lüktetését magad körül. Madarak éneke, szellő susogása, rovarok zümmögése töltené meg ébredő lelked.

Észrevennéd mennyi csodálatos dolog van körülötted, amikkel már egész napra feltöltheted magad. Hogy aztán boldog mosollyal az arcodon indulhass neki a napi teendők elvégzésének.

A reggeli pillanatokból összegyűjtött élményekkel feltöltődve az egész napod hasonlóan boldog, és békés lenne. Még több csodát vennél észre, és még jobban a jelenben szeretnél élni. A jelenben, ahol a szeretet, a nyugalom és a békesség lenne a jellemző az életedre. A jelenedre, ahol végre elkezdenél élni.

Mi lenne, ha holnap reggel, amikor felébredsz, kipróbálnád, hogy milyen lehet így élni, akárcsak egyetlen napot is? Mi lenne, ha sikerülne, és már alig várnád, hogy újra megéld egy másik reggelen?

Mi lenne, ha… nem csak léteznél, hanem élnél is?

…szeretettel…

András

"NE FELEDD, HOGY HALANDÓ VAGY! ÉLJ, SZERESS, ÉS BOCSÁSS MEG!

Véssük az eszünkbe: senki sem viszi az életét a túlvilágra, az itt marad, annak itt véget ér a földi pályafutása. Ezért együk azokat az ételeket, amiket szeretünk, ha imádjuk a napot, napozzunk, csobbanjunk a tenger habjai között egy jót. Mondjuk ki az igazat, ami a szívünkben van. Szórakozzunk, bolondozzunk. Örüljünk az életnek, szeressünk, bocsássunk meg. Legyünk újból olyanok, mint a gyerekek. Miért élnénk, ha nem ezekért?" KEANU REEVES

Az emberek játszanak a szavakkal. Úgy éppen, mint a gyermekek a játékkockákkal. Csakhogy a szavak veszedelmesebbek, mint a játékkockák. Nem lehet összeszedni őket, és elrakni a ládába, ha rosszul sikerült a játék. A szavak örökre ott maradnak, ahová az első pillanatok hangulatában helyeztük őket. Láthatatlanok és megfoghatatlanok, és ezért nem lehet kijavítani a hibát, amit elkövettünk velük. Az emberek hihetetlenül könnyelműen játszanak a szavakkal.

-Wass Albert-

Láttál már farkast, aki rosszul alszik a birkák véleménye miatt? :)

Szabó Péter

"Az idő múlhat, a szépség és a jóság, a szeretet és az igazság nem múlik el az évszázadokkal, nem múlik el az emberekkel, hanem örökös, mint a testetlen valóság, s ezekből annyit kap mindenki, amennyit megérdemel."

Fekete István

"Az ember nem tud csodát tenni. A csodák nem ott történnek elsősorban, ahol az emberek hajszoltan ide-oda futkosnak, ahol valamit ki akarnak kényszeríteni. Csodák ott történnek, ahol az ember várni tud. Aminek valóban növekednie kell, annak türelmes várakozásra van szüksége."

Anselm Grün

Ha veszel, megtelik a kezed. Ha adsz, megtelik a szíved. Margarete Seemann

Mindenki annyit él, amennyit szeretett. Aki szeretetet nem adott, semmit nem adott. Aki szeretetet nem teremtett, semmit nem teremtett. Lev Tolsztoj

Ha elfelejtünk álmodni, azt is elfelejtjük, milyen az élet. Shirley Maclaine

Valóra válhatnak az álmok. Ismét dalra fakad a lélek, az angyalok meg minket néznek. Örökre kezedben a kezem, kérlek, hogy soha ne hagyj el engem. Rabok és szeretők c. film

A SZEMED

Nagy, mély szemed reámragyog sötéten

S lelkemben halkal fuvoláz a vágy.

Mint ifju pásztor künn a messzi réten

Subáján fekve méláz fényes égen

S kezében búsan sírdogál a nád.

Nagy, mély szemed reámragyog sötéten

S már fenyves szívem zöldje nem örök.

Galambok álma, minek jössz elébem?

Forró csöppekben gurulnak az égen

S arcomba hullnak a csillagkörök.

Nagy, mély szemed reámragyog sötéten

S a vér agyamban zúgva dübörög.

Álmodd amit álmodni akarsz,

Menj oda ahová menni akarsz,

Légy az aki lenni szeretnél,

Mert csak egy életed van,

És egy lehetőséged,hogy

Megtedd mindazt amit szeretnél.

Semmi sem gyógyít úgy, mint a mosoly és a nevetés. Ha könnyedebb lélekkel éljük a világot, azt mutatja: szívünk a helyén.

Douglas Pagels

A jó jelmezben annak érzed magad, akit el kell játszanod.

John Boyne

"Jön a tavasz.

Félek.

Nagyon nehéz és hideg eső fog esni.

Miért nem lehetsz velem?

Földbe süppedek."

Hodossy Gyula