Kedvenc idézetek (beszélgetés)
A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni, és merészen győzni, mert a világ a bátraké, és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon.
Charlie Chaplin
"Minden jó emberi kapcsolatnak a titka a kölcsönösség, a nyíltság. Ahhoz, hogy te megnyílj előttem, nekem is meg kell nyitnom magam. Olyan nincs, hogy én páncélban járok, és te meztelen vagy."
(Müller Péter)
"Az életben lesznek olyan idők, amikor nehéz lesz mosolyognod, de annak ellenére, amit látsz, az összes fájdalom ellenére meg kell őrizned a humorérzékedet. Tudnod kell mosolyogni azon a sok baromságon!"
(Tupac Amaru Shakur)
A megtörtént találkozások nem fájnak soha.
A meg nem történtek annál inkább.
Tornay András
Az embernek választania, nem pedig elfogadni kell a sorsát.
/Paulo Coelho/
Én nem merem elmondani, amit érzek. Félek súlyától, erejétől, és félek attól is, hogy az, akinek szánnám, akivel szívesen megosztanám, megrémülne tőle.
Vavyan Fable
Kedvesem, előttünk az egész élet - sőt még több is. Halhatatlanná tettél engem. Te és én ezer évig fogunk élni, és mindenre lesz időnk.
Wilbur Smith
„A szerelem és a könny édestestvér,
nincs olyan szerelem, mely egy könnyet sem ér.
Aki sohasem sírt az sohasem szeretett,
mert a szerelem és a könny,
egy napon született.”
"Minden nap megszűnik valami amiért az ember szomorkodik,
de minden nap születik valami új amiért érdemes élni és küzdeni!"
,,Bírnod kell,akkor is amikor mindenki bánt,
Bírnod kell,ha az élet Téged meggyaláz,
Ne add fel,ha minden kötél szakad,
Hinned kell,csak légy Te mindig önmagad...."
Csalódni kell hogy boldogok lehessünk,
Gyűlölni tudni hogy újból szeressünk.
Kell tudni zokogni meg sírni,
Valakit megunni aztán visszahívni.
Csalódni százszor, csalódni ezerszer,
Hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer!"
Minden tűz kialszik egyszer, de az ember megmarad, hogy újra és újra tüzet rakjon, és meglássa benne a saját örömét vagy bánatát.
Fekete István
Mindenkinek tükre a másik ember, akiben mindenféle vétkét, hibáját, illetlenségét és csúfságát tisztán meglátja. de leggyakrabban az ember mégis úgy viselkedik, mint a kutya, mely megugatja a tükröt, mert nem tudja, hogy saját magát látja, hanem azt hiszi, más kutya van a tükörben.
Schopenhauer
A barátság menedéket, árnyat adó fa.
Samuel Taylor Coleridge
Én hiszem, hogy egy új napban a váratlansága a szép. (...) Olyan nagyszerű felébredni egy ilyen aranyló, gyönyörű reggelen, és felkelés előtt vagy tíz percig álmodozni arról a rengeteg csodálatos dologról, ami az est leszállta előtt velem történhet.
Lucy Maud Montgomery
"Vannak mesék, amik sosem érnek véget. Bennünk is, közöttünk is történnek tovább. Vannak mesék, igen, vannak. Vannak, amíg csak gondolkozunk, amíg hiszünk, amíg remélünk, amíg szeretünk. Örök mesék. Éltető mesék. Az ember meséi."
Pintér László
"Megfutamodtam. A fiú, akivel együtt voltál, inkább hozzád való, mint én. Remélem, megkínoz kissé, ha ő nem, akkor más. Bevallom, ez a gondolat némi örömöt okoz nekem a lesújtó állapotban, amelybe kerültem. Mikor megláttalak benneteket, első gondolatom az volt, hogy odarohanok az asztalhoz, és a helyszínen megfojtlak benneteket. Aztán csak a fiút akartam kivégezni, hogy te hordhasd az ennivalót a börtönbe nekem, bevallván ezzel igazi érzelmeidet. Mielőtt azonban végigszőttem volna ezt a hülye filmgiccset, émelygés fogott el, és rájöttem, kiütött rajtam a klimax dögvésze: beléd szerettem. A számítás és az önzés, a megszokás gőgje arra ösztönzött, hogy meneküljek, hátha azzal, ha elmegyek, megmentek valamit."
Szepes Mária
Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.
József Attila
Minden jó emberi kapcsolatnak a titka a kölcsönösség, a nyíltság. Ahhoz, hogy te megnyílj előttem, nekem is meg kell nyitnom magam. Olyan nincs, hogy én páncélban járok, és te meztelen vagy.
Müller Péter
"Csak az az ügy elveszett, amit feladunk."
(Ernst von Feuersleben)
"Az unalom az, amikor kitör belőlünk az újdonságok utáni kutatás kényszere."
(George Leonard)
"A hit varázslata a világmindenség legnagyobb erőinek, mégpedig a gondolat erejének a megtestesülése."
(Norman Vincent Peale)
A legmélyebb és legigazibb vágy, annak a vágya, hogy közel kerüljünk valakihez.
És ettől kezdve elindul a láncreakció, a férfi és a nő elkezd játszani.
De ami előtte volt, a kölcsönös vonzalom, ami egymás felé
lökte őket, az megmagyarázhatatlan.
Ez nem más, mint az érintetlen, tiszta vágy.
Amikor a vágy még ebben a tiszta állapotban van
a férfi és a nő beleszeret az életbe, minden pillanatát
a legmélyebb bódulattal élik át, és izgatottan várják,
mit ünnepelhetnének meg legközelebb.
Az ilyen emberek, nem sietnek, nem hajtják
az eseményeket meggondolatlan cselekedetekkel.
Tudják, hogy a szükségszerű úgyis bekövetkezik,
hogy az igaz mindig megtalálja a módját, hogy megmutatkozzon.
És amikor elkövetkezik a pillanat, nem haboznak,
nem hagyják ki a lehetőséget, nem vesztegetnek el egyetlen
mágikus pillanatot sem, mert tisztában vannak
minden egyes pillanat fontosságával.
Csillagok találkozása
"Szeretnéd tudni, hogyan válhat az ember csillaggá?
Püthagorasz erre azt feleli:
Ne edd meg a szívet!
Szeretnéd tudni, milyen kapcsolat van az ember és a csillagok között?
Csak az az ember emelkedhet csillagmagasságokig, aki szeret; csak az találkozhat csillagtársával, akit szeretnek. Ha két ember egymásra talál, végtelenné tágul a tér, elmosódnak a tengerek, hegyek, sivatagok körvonalai; öröklétnek tűnik az idő, melynek egyetlen valóságos része: a pillanat. Ugyanazt látják a világból, amit a csillagok a földre tekintve. Lágyabbá válnak a színek, kellemesebbé a hangok, a vasziliko (Görögoszágban honos nagyon szép és illatos virág; a lélek szimbóluma) illata betölti a mindenséget; fogékonnyá, szárnyalóvá lesz a lélek, megduplázódik a tetterő. Ne edd meg a szíved, hogy a csillagok közé emelkedhess!
Platón a szerelmet az élet végzetes keserűségének nevezi. Azt is mondja: aki szeret, az meghal a maga számára, hogy a másik számára élni tudjon.
Nála a szerelem önkéntes megsemmisülés. Amennyiben belehalunk a szerelembe – itt a viszonzatlan egyoldalú vonzalomra gondolok –, úgy valóban keserű; de ha szeretünk, és viszontszeretnek én ezt így nevezem: csillagok találkozása.
Aki szeret, önként átlép egy másik, a tértől, időtől, világoktól független dimenzióba, hogy ott találkozzék a szeretett lénnyel, aki az ő kedvéért önként átlépett a tértől, időtől, világoktól mentes dimenzióba.
Életet jelent a csillagok találkozása. Lemondás, fájdalom, keserűség nélküli életet – boldog életet: az ember számára elképzelhető legboldogabbat. "