Kedvenc idézetek (beszélgetés)
Mikor már pont meg tudnám győzni magam afelől,
hogy nincs Rá szükségem, újra előkerül, és ad egy leheletnyi reményt, amibe belekapaszkodok, és újra csak Tőle függök.
"Csak bámul és etet,
A könnyeken nevet,
Ő arctalan lehet,
Ő gyűlölve szeret.."
" A nagy szerelem!"
Együtt jártak ők sok-sok éven át, egy fiú, meg egy lány. Hideg tél, meleg nyár, kint találta őket a kis utcán. Fogták egymás kezét, beszélgettek, sokat suttogtak egymásnak forró szavakat. Boldogok voltak, mint soha senki más, szerették egymást, a fiú, meg a lány. Egy napon így szólt a lány: Gyereket várok, egy kisbabát. A fiú nem szólt, csak elköszönt, többé nem jött vissza már. Elment némán és hidegen. Ez volt hát a "Nagy Szerelem!" És megszületett a kisfiú, boldog volt a lány. Hátha jő az apa tán. De nem jött, hiába várta. Teltek a napok, egyre teltek, de ő mégis reménykedett. Hiába várta, hátha jön a srác. Együtt élt a lány a kisfiával, benne lelte örömét, és eltelt ifjúságát. S nőtt a fiú napról- napra szebb lett. Kimondta az első szót a legszebbet : Anya! Egy napon sétálni mentek, a kisfiú ott totyogott az anyja mellett, sötét utcák, hol azelőtt jártak, fölvillantak az emlékek. Sok elmúlt napok, boldog évek. Fölsóhajtott a lány : Milyen kár hogy egyedül vagyok! A sarkon ifjú pár köszönt rá. Egy barna szemű, fekete srác vissza nézett, s a lány könnyein át, így szólt gyermekéhez : Ez volt az Apád!!!
Nem akartam mást, csak felejteni. Néha úgy éreztem, sikerült, aztán mégis egyre-másra tértek vissza a részletek, mint a víz felszínén felbukkanó fadarabok, amelyek jelzik, hogy odalent egy hajóroncs hever. Egy rózsaszín felső, egy versike a nevemmel, az érzés, hogy valaki a nyakamra teszi a kezét. Mert ez történik, amikor megpróbálsz elmenekülni a múlt elől: nemcsak, hogy felzárkózik, de le is hagy. Eltakarja a jövőt, a tájat, magát az eget, míg nem marad más út, csak az, amelyik keresztülvezet rajta, az egyetlen amelyen valaha hazajuthatsz.
Sarah Dessen
Ezen a földön mindenkinek megvan a maga kincse, ami rá vár. De ne felejtsd el, hogy csak az talál igazi kincset, aki a szívére hallgat.
Paulo Coelho
Minden elmúlik, mint az álom
Elröpül, mint a vándormadár,
Csak az emlék marad meg a szívben,
Halványan, mint a holdsugár.
Friedrich Schiller
Mi voltunk, kik egykor
azt ígértük, soha,
s mi vagyunk, kiknek útja
másfelé visz tova.
Mi ígértük, Te, meg én,
míg a halál el nem,
ma némán nézünk egymásra
üres tekintettel.
Mi voltunk, kik kéz a kézben
bámultuk az eget,
s mi vagyunk, kik elfordulva
új utakat keres.
Boldog vagyok, hogy létezik - mert megmutatta, hogy képes vagyok olyan szerelemre, amiről magam sem tudtam, és ez hálával tölt el."..
Lehet van olyan nap mikor még tagadom, de tudom, hogy mindenedet akarom...
Az életem tele van fájdalommal. Egyetlen szó van ami megoldhatna mindent. És azt nem tudom kimondani.. pedig szeretlek. Mindennél jobban...
cipelem a sorsomat,de néha nem bírom el..Keresem a lelkemet,de van,hogy nem felel.Van,hogy csak ringat lágyan,és van hogy elsodor..de a szerelem az egyetlen,mi LÉLEKDONOR!..
"A te barátod a válasz a szükségedre.
Ő a te földed, melyen szeretetet vetsz, és háládatosságot aratsz.
És ő a te asztalod és a te tűzhelyed.
Mert éhesen mégy hozzá, és békéért keresed fel őt.
Amikor barátod szól hozzád, saját elmédben nem félsz az "igen"-től, s nem fojtod vissza a "nem"-et.
És amikor barátod hallgat, szíved akkor sem szűnik meg figyelni rá.
Mert a barátságban minden gondolat, minden vágy, minden remény szavak nélkül születik, közös és kimondatlan örömmel.
Mikor barátodtól elválsz, nem bánkódol.
Mert amit benne legjobban szeretsz, a távollétében világosabbá válhat, miként a hegymászó is jobban látja a hegyet a síkságról.
És ne légyen a barátságnak célja más, mint a lélek elmélyülése
És ami benned a legjobb, légyen az a te barátodé..."
Ady
Ne vádoljunk senkit a multért,
A vád már úgyis hasztalan.
Talán másképp lehetett volna, -
Most már...
mindennek vége van!...
Úgy szeretnék zokogni, sírni
A sírra ébredt vágy felett, -
De ránézek fehér arcodra
S elfojtom, némán, könnyemet.
Hiszek abban, hogy nincs olyan vallás, hit, amely egyedüliként, felsőbbrendűként, más vallásoknál jobban taníthatná a megváltás ösvényét, és hiszek abban, hogy minden vallás és emberi törekvés egy és ugyanannak az istenségnek más és már arculata. Hiszem, hogy minden hiteles vallás ugyanannak az egy istenségnek más és más kifejeződése, ...
... nem ismer vallási megkülönböztetést, számára minden fontos jelentőséggel bíró próféta, vagy isteni megnyilatkozás, bárhol és bármely kultúra vagy kor köntösében egy és ugyanazt a lényeget jelenti, ugyanazt a törvényt testesíti meg.
A tudás, a törvény, a világegyetem szabályrendszere mindenhol egyforma, mindenkihez egyformán tartozik, közösségek, országhatárok, társadalmi osztályok nélkül, bőrszíntől, kultúrától és etnikumtól való megkülönböztetés nélkül.
"...a fájdalomra csak addig van értelme figyelni,
amíg termékeny és gazdagít.
Onnan kezdve, hogy értelmetlenül gyötör,
jogom van megszabadulni tőle.
Jogom van máshová nézni, mint ahol a sebem van.
Jogom van derűsnek lennem,
ha bajban vagyok.
Kinevetni a végzetet.
Jogom van fölfelé nézni,
az égre,
a sűrű felhők mögött látható egyetlen,
fényes csillagra -
ha odalent vihar, eső vagy áradas van...
A szenvedésnek csak értelmesen van értéke.
Különben nincs. ..."
Müller Péter
Az emberek esztelenek, következetlenek és magukba fordulnak, mégis szeresd őket.
Ha jót teszel, megvádolnak, hogy önzés és hátsó gondolat vezérli cselekedeted, mégis tégy jót.
Ha sikeres vagy, hamis barátokat és igazi ellenségeket nyersz, mégis érj célt.
Ha jó, amit teszel, holnap már feledésbe megy, mégis tedd a jót.
A becsületesség, az őszinteség sebezhetővé tesz, mégis légy becsületes és nyílt.
Amit évek alatt felépítesz, lerombolhatják egy nap alatt, mégis építs.
Az embereknek szükségük van a segítségedre, de ha segítesz, támadás érhet, mégis segíts.
A legjobbat add a világnak, amid csak van és ha verést kapsz cserébe, mégis a legjobbat add a világnak, amid csak van.
(a korondi templom kertjében van felfüggesztve)
De valamit mégis megtanultam, negyven év alatt: megtanultam azt, hogy nem lehet eléggé alázatosan, elég türelmesen és hódolva fogadni az élet ajándékait, de nem lehet eléggé vigyázni arra sem, hogy ne adjuk oda szívünket egészen és feltétel nélkül eleveneknek.Aki feltétel nélkül élőkhöz köti érzéseit, szenved és elpusztul. Nem hirdetek közönyt, sem pökhendi fölényt, sem ridegséget. Csak éppen ezt: szeress, de módjával. Ne higgyél azoknak, akik a lángot, a megsemmisülést, a teljes odaadást követelik. Uzsorások ezek, ha karmaik közé kerülsz, kiszívják véred és érzéseid, s azután elpusztulsz. Örülj a fénynek, szeress, hálás is lehetsz, de valamit tartsál meg magadnak. Nem kell sokat beszélni erről. Mosolyogni kell, örülni
az életnek, s pontosan annyit adni, amennyit kapsz. Semmivel többet, érted? Egy kézszorítással, egy mosollyal sem többet! Nagyon komolyan mondom ezt. Okom van erre.
Márai Sándor: A tanulság
"Senki közülünk nem él a mának és a mában és a pillanatban. Mindnyájan ma a holnapot éljük - holnap: a holnaputánt.
Sorsunkat a jövőbe vetjük: azt hisszük holnap érünk el oda,
ahol aztán már igazán el lehet kezdeni élni. Mert azt senki sem gondolja komolyan, hogy amit ma csinál, az teljes értékű élet. "
Hamvas Béla