Kedvenc idézetek (beszélgetés)
Hová forduljon az ember, ha nem tartozik a harcosok közé,
nem dob be ablakot, nem tép föl uccaköveket?
Hová forduljon az ember, ha nem tartozik a harcosok közé
és nem elégedetlen, bár nem elégedett?
Hová forduljon az ember – ismétli megint az ismerős.
Borostás arca mintha látna, de szeme semmit se néz, akár a halé.
Milyen gyönge és bánatos! És bánata mily alapos, erős!
Meghalni semmiért sem tudna, de ha villamos ütné el,
bátran állna a halál elé.
Mintha ma minden
Szomorúbb lenne...
Mintha a tájra
Köd ereszkedne...
Mintha sápadtabb
Lenne a róna...
Mintha a madár
Búsabban szólna...
Mintha a napfény
Nem tündökölne...
Mintha a szívem
Meg volna törve...
Akácillatú nyarak után
beragyog hozzám a téli hold.
Házamra könnyharmat csepereg.
s üres, mi nemrég teli volt,
Szállnak már szavak szárnyán
rímes emlékek, ködös álmok,
én nem lebeghetek velük,
tudom, s új tavaszra várok.
Lengeti hajam ziláló szél,
s csak hiányaim markolom.
Felsír talpam alatt a jég,
míg őrangyalom kezét fogom.
Minden emberi lénynek szüksége van arra a fantáziára,
hogy valóban szerették.
"Ember vagyunk, a föld s az ég fia.
Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,
S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,
Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt
Posvány iszapját szopva éldegéljünk?"
Vörösmarty Mihály
"Soha ne kérj bocsánatot érzelmeid kimutatásáért, mert ha azt teszed, akkor az igazságért kérsz elnézést."
Benjamin Disraeli
"- Gondolja, hogy van a zenében annyi erő, ami az embert meg tudja változtatni? Vagyis hogy amikor valami zenét hallunk, egyszer csak megváltozunk. (...)
- Hát persze. Előfordul. Valamilyen élményt átélünk, és ettől megtörténik bennünk valami. Mint a vegyi folyamat, olyan ez. Ha az élmény után megvizsgáljuk a szívünket, kiderül, hogy a bennünk lévő mérték megugrik néhány beosztást. A bennünk lévő univerzum egy fordulatnyit tágul. (...) Igaz, hogy csak néha, de van ilyen. Olyan, mint a szerelem."
Ha meghalni félsz még, de élni nem tudsz már
Csak akkor gondolj rám...gondolj rám!
Fájni már nem fog, látom magamon
Ha megpróbál, hát nem hagyom
Csak a leszedett képek szürke nyomai
Röhögnek rajtam a falakon
- Barátok leszünk - mondtad csendesen
S ha te mondod, hát elhiszem
Hazudni kell majd (ez megy nehezen)
Mert egy jó barát az nem ilyen.
Ismerős Arcok
Ez annyira szép szöveg hogy nem lehet belőle kihagyni semmit ugyhogy jön ide igy ahogy van:))))
Készséges vagy
És szép
De ha kell, hát megcsúnyulsz
Idegenként is
Az otthonom vagy
Ahogy mohón hozzám nyúlsz
Lehetnék hálás ezért
Vagy sírhatnék
Hogy néha máshoz is jó vagy
De ha az öledbe bújok
Nem érdekel
Az sem, hogy lesz-e holnap
És ha holnap lesz is,
Leszel-e benne Te
Vagy leszek-e én
Nem fáj a kérdés,
Hogy van-e igazság
A világ legvégén
Szépséges vagy
És kész
Vágyad nem alszik soha
Anyanyelved
A testbeszéd
Te vagy az éjjel menyasszonya
Lehetnél másé talán
Vagy mindenkié
Az enyém biztosan nem vagy
De ha az öledbe bújok
Nem érdekel,
Az sem, hogy volt-e tegnap
És ha tegnap volt is,
Voltál-e benne Te
Vagy voltam-e én
Nem fáj a kérdés
Hogy van-e igazság
A világ legvégén
Ha egyetlen óra lenne az élet
Az utolsó percét
Benned tölteném
Ákos
Olyan magasan vagyok, hogy hallom a mennyországot.
De a mennyország nem hall engem.
A szárnyaim elfeledték, hogy kell repülni, mert mindig csak megjátszottam, hogy repülök. Van értelme a szárnynak, mely képtelen repülni?
Van, mert a szárnyak őrzik annak az emlékét, amikor még tudtak repülni.
Azt mondják, egyhangú a vidékünk, s azért vagyunk mi is olyan lassú és unalmas emberek. Lehet, hogy igazuk van. Lassúak vagyunk és unalmasak. Nem sietünk ködös célok felé, és nincsenek sokszínű kalandos terveink. Szelíden hullámzik életünk folyása fel és alá, bánat s öröm között, puhán, mint ahogy dombjaink vonala hullámzik körülöttünk, melyekről azt hisszük, mindig egyformák, és mégis mindig mások.
Wass Albert
Uram! Rendeld már, hogy hazamehessünk!
Mindegy, hogyan, és mindegy, milyen áron!
Nem akarunk örökké bujdokolni
ezen a zord, otthontalan világon!
Ha kell, gyalog is, éhesen, vacogva,
tépett lélekkel és halálra váltan:
csak otthon legyünk egyszer a hazánkban!
Wass Albert
Egy összekuszált világ emberiségének lelkiismerete vagyok.
Wass Albert
A hazaszeretet ott kezdődik, amikor egymást szeretik azok, akik egy hazában élnek. De ezt olyan nehezen értik meg az emberek.
Wass Albert
Talán egy könyvben vagyok egy betű.
Talán egy szó.
Talán egy költemény.
Mit tudom én.
Csak azt tudom,
hogy nagyon szomorú lehet az a mondat,
mit kiolvas belőlem valaki,
ha letette a tollat.
Wass Albert
Nem szabad idegenkért visszatérnünk oda, ahol valamikor otthon voltunk.
Wass Albert
És éreztem, hogy dobban a szívem,
s avarra-lépő vágyra lelkesül.
Akit kerestem, nem találtam:
hát elindultam egyedül.
Wass Albert
Ez itt a magányosság erdeje.
Itt én vagyok csak, én és valaki,
Valaki, akit nem ismerek,
És akiről még tudnom sem szabad:
Bár jobban szeretem, mint magamat.
Wass Albert
"Az olyan ember, aki igazán szeretettel gondol valakire, az eljön a pokolból is. Maga mondja meg, nem üzeni mással."
Wass Albert
Egy ölelésben elveszni volna jó, belezuhanni a mély vágyba.
Kinyitni az összes ajtót,
s meghalni a karjaidba zárva.
József Attila
(Drága barátim...)
Drága barátim, kik gondoltok még a bolonddal
nektek írok most, innen, a tűzhely oldala mellől,
ahova húzódtam melegedni s emlékezni reátok.
Mert hiszen összevegyült a novemberi est hidegével
bennem a lassúdan s alig oldódó szomorúság.
Emlékezzetek ott ti is, és ne csupán hahotázva
rám, aki köztetek éltem s akit ti szerettetek egykor.
Cheat me once, shame on you.
Cheat me twice, shame on me.
“ Egy mozdulat, egy szó, egy cselekedet végül is elárulja igazi jellemünket: az álarcosbál csak alkalmi lehet. S a találkozás egy jellem valódi sajátságaival a legnagyobb emberi élmény, melyben részünk lehet.”
(Márai Sándor: Füves könyv – Az emberi jellemről)