Kedvenc idézetek (beszélgetés)

"S ha Te is egyszer-másszor szomorú leszel, s hasztalanul jársz-kelsz az emberek között, a szomorúságodon nem segít senki, és úgy érzed, mintha valami nagy-nagy súly ülne a lelkeden, és napról napra jobban belefáradsz, s talán már azt is hiszed, hogy nem bírod tovább: egy este szökj le titokban a tóhoz. (...) Ha szomorúságoddal a tó partján megállsz: olyan kék lesz a víz, mint még sohase volt. A legcsöndesebb szellő indulását meghallhatod, akkora lesz a csend, s ameddig ér a nádas: minden nádszál csak neked muzsikál akkor. (...) Hunyd be a szemed, ha látásod már nagyon gyönge lesz, akkor és egyszeribe látni fogod a madarak táncát bent a tocsogóban. És akkor, azon a csöndes estén maga a tó mesél neked tovább, folytatja ott, ahol én abbahagytam. És akkor a csöndes estén, Te elfelejted, egészen biztosan elfelejted, hogy szomorú voltál."

Wass Albert

"A tudás olyan, mint a körömlakk:

az alkohol lemossa."

:-)

"Földön kívüli intelligencia?

Először a Földön találjunk valamit!"

"Ha valami annyira nehéz, hogy végül lehetetlenné válik, nem marad más hátra, mint felhagyni a próbálkozással, és valami más lehetőség után nézni."

Fabio Geda

"Nagyon szeretem, hogy boldoggá teszem az embereket - akárhogyan is. Még ha csak fél órára is. Ha szerencsésnek érzik magukat általam, jól érzik magukat, vagy mosolyt csalok egy szomorú arcra - számomra ez megfizethetetlen."

Freddie Mercury

"Ismeretlen volt. Azt sem tudtad, hogy létezik - most pedig félted, szereted, dühös vagy rá, aggódsz miatta. Ha ezt a szót hallod "szeretet", ő jut eszedbe."

Müller Péter

"A szeretet nem áldozat és nem megfelelés kérdése. Ha szeret valaki, eleve csak a legjobb lehetsz neki. Számára a tökéletesség abban fogalmazódik meg, milyen vagy, és nem abban, milyen nem vagy."

Jodi Lynn Picoult

Félszavakból is értjük egymást!

"Biz­tos vagyok benne, érti, hogy én hogy is értem!"

"Nyilvánvaló szá­mára, hogy mit érzek.” – no ez az, amit felejts el!

Sok­szor nem is sejt­jük, hogy a kap­cso­la­ta­ink­ban a leg­több fél­re­ér­tés oka a kevés kom­mu­ni­ká­ció. Vizs­gá­la­tok sze­rint, haj­la­mo­sak vagyunk azt hinni, hogy a mon­da­ni­va­lónk egy­ér­telmű és nyil­ván­va­ló­nak tart­juk, hogy mások is értik, hogy mire gondolunk.

Ez a fel­té­te­le­zés még erő­sebb, ha a bará­ta­ink­ról, a csa­lá­dunk­ról, vagy a párunk­ról van szó, vagyis olyan sze­mé­lyekről, akik­kel közeli kap­cso­lat­ban állunk.

A meg­ol­dás egy­szerű: ha valami fon­tos a szá­munkra, akkor mond­juk ki, sőt, ha kell tisz­táz­zuk, hogy part­ne­rünk való­ban érti-e mire gon­do­lunk, vagy mit érzünk.

Felejt­sük el azt a hoz­zá­ál­lást, miszerint:"félszavakból is értjük egy­mást", vagy a "hát mon­dani nem mond­tam, de biz­to­san érti, mire gondolok"!

A lelkem haldoklik valami miatt, amit nagyon nehéz diagnosztizálni, és még nehezebb gyógyítani.

Paulo Coelho

A tapasztalat, akár egy öreg zenész,

A türelem hangszerén szép dalt játszik neked,

Nem érted, de harmóniájában kedved leled,

Miként az Úr akaratát e világon, de görcsöd enged

Szomorú, zavaros dallamától, mit füledbe penget.

Elizabeth Gaskell

„A szenvedés az emberi tapasztalás része.

Az emberek fájdalmat okoznak egymásnak,

Mi fájdalmat okozunk másoknak,és a többiek fájdalmat okoznak nekünk.

Ennek felismerése nem más,mint tiszta látásmód.”

Buddha

„Van benned egy rész, amit átlagosnak, szürkének gondolsz, úgy tekintesz rá, és elhanyagolod. Ez lehet egy tehetség, egy tudás, valamilyen belső tartalmad. Ez a részed most szomjazik arra, hogy foglalkozz vele, hogy feléleszd, megszeretgesd, hiszen szárnyai vannak, és ha életre kelted, vele szárnyalhatsz. „

(Ara Rauch)

“A legfontosabb igazságok mindig félszavakból derülnek ki.”

(Gracián)

"Szeretném, ha szeretnének": ez az első kívánságom.

A második: "Szeretném, ha olyannak szeretnének, amilyen vagyok".

"„Felesleges azt kutatni, miért létezem. Ha mindenáron magyarázatra van szükséged, hát

gondold azt, hogy Isten engem talált ki, hogy saját magát büntesse, amiért egy könnyelmű

pillanatában megteremtette a Világegyetemet.”

Mivel az ördög nem sokat beszélt magáról, a férfi elkezdte keresni a legkülönfélébb

utalásokat a Pokollal kapcsolatban. Így aztán felfedezte, hogy a vallások többségében létezik

valamiféle „büntetőhely”, ahová azoknak az embereknek a lelke kerül, akik életükben

elkövettek bizonyos bűnöket a társadalom ellen. (Úgy tűnik tehát, hogy minden a

társadalomról szól, nem pedig az egyénről.) Van olyan vallás, amelyik azt mondja, hogy a

szellem átkel egy folyón, találkozik egy kutyával, azután belép egy kapun, ahonnan többé

nincs visszaút. Mivel a holttestet a legtöbb kultúrában sírba teszik, ezt a kínokkal teli helyet

rendszerint valami föld alatti, sötét helynek képzelik. Ismervén a tűzhányók működését,

tudják, hogy a föld belseje tele van tűzzel - és máris előttünk áll a lángoló, gyötrelmes pokol

képe.

Az egyik legérdekesebb elképzelést egy arab könyvben találta: ott az állt, hogy a léleknek,

amikor kiszállt a testből, át kell mennie egy hídon, amely olyan keskeny, mint a borotvaél, s

jobb oldalán a paradicsom van, bal oldalán pedig körök, amelyek a föld legsötétebb mélyébe

vezetnek.

Arról nem szól a könyv, hogy hova vezet a híd, csak annyit tudunk meg belőle, hogy amikor

rálép egy lélek, a jobb kezében tartja az erényeit, a bal kezében pedig a vétkeit, és attól

függően, hogy melyik a nehezebb, vagy jobbra, vagy balra fog leesni.

A kereszténység olyan helyről beszél, ahonnan keserves sírás és fogcsikorgatás hallatszik. A

zsidó vallás viszont egy föld alatti barlangot ír le, amelyben meghatározott számú lélek

számára van férőhely: azon a napon, amikor megtelik a pokol, vége lesz a világnak. Az iszlám

azt mondja, hogy mindannyian elégünk, „kivéve, ha Isten az ellenkezőjét kívánja”. A hinduk

szerint a pokol nem az örök kín hazája, ugyanis ők abban hisznek, hogy a lélek időről időre

újjászületik, hogy ott váltsa meg a bűneit, ahol elkövette őket - vagyis a földön. Ennek

ellenére huszonegy különböző helyet ismernek, amelyeket együttesen „alvilágoknak” hívnak.

De a buddhisták is különbéget tesznek a büntetés típusai között: szerintük nyolc tüzes és

nyolc fagyos pokol létezik, valamint egy olyan birodalom, ahol az elítélt nem érez sem

forróságot, sem dermesztő hideget, csak örökös éhséget és szomjúságot.

A kínaiak változatos pokolképzete azonban minden képzeletet fölülmúl: a többi vallással

szemben - amelyek a poklot a föld belsejébe helyezik - a bűnös lelkek itt egy hegységhez

jutnak el, a Kis Vaskerítéshez, amelyet körbevesz egy másik hegység, a Nagy Kerítés. A kettő

között nyolc pokol található, amelyeknek tizenhat-tizenhat kisebb pokol van alárendelve, s

ezeknek egyenként további tíz-tízmillió pokol tartozik a fennhatósága alá. A kínaiak úgy

tartják, hogy az ördögök azokból a lelkekből lesznek, amelyek már megbűnhődtek a

bűneikért.

Egyébként egyedül a kínaiak adnak meggyőző magyarázatot az ördögök eredetét illetően:

azért gonoszak, mert a saját bőrükön tapasztalták a rosszat, s most tovább akarják adni, a

bosszú végtelen körforgásában."

/Paulo Coelho: Az ördög és Prym kisasszony/