Kedvenc idézetek (beszélgetés)
” Amikor reggel kinyitod a szemed, mondj köszönetet a napfényért, és azért, hogy élsz és erős vagy. Mondj köszönetet az életedért és a létezés öröméért. Ha pedig nem látsz magad körül semmit, amiért köszönetet mondhatnál, magadban keresd a hibát. “
/ Tecumseh /
"Néha nyitva kell hagynunk az ajtót, engedni, hogy besétáljon rajta a legnagyobb álmunk. Talán egy férfi, vele együtt a szerelem, a boldogság, talán egy jó hír, amitől napjaink máshogyan telnek, talán egy barát, aki visszaadja mindazt, amit eddig az évek eloroztak. Talán besétál az egészség, fölszabadítva testünket a folytonos kíntól. Csak ne felejtsük el nyitva hagyni az ajtót, hisz mind várunk valamire! Mindannyian álmodunk."
Sarah Garden
"Az álom az ember szívéből fakad és legtöbben szívünk szerint élünk, így álmok nélkül semmivé lennénk."
A mesemondó c. film
"A halottak a mennyországban keresnek menedéket a halál elől, az élők az álmokban keresnek menedéket az élet elől."
Iain Menzies Banks
Útravaló
"Igyekezz jót tenni, mást is felemelni,
arcodon mosollyal könnyebben fog menni!
Ne törődj a rosszal, csupán tedd a dolgod,
hadd legyen minden lény körülötted boldog!
Mert ez a gazdagság! Szeretetnek hívják,
kár, hogy iskolákban sehol nem tanítják.
Ám te többet tehetsz, mosolyod add tovább,
terjeszd a világban szerte ezt a csodát! "
/Aranyosi Ervin: Szeretet-gazdagság, részlet /
Sokszor tűnődtem: vajon meddig remél az ember?
Most már tudom: az utolsó pillanatig.
/Örkény István
"Nem foglalkozom azzal, (...) hány éves lettem, hány ráncom lett, csak azzal, mennyi izgalmat rejt még a világ."
Tordai Teri
Törődj magaddal, minden korodban örülj annak, ami éppen soron van. Egy nap majd megérted, milyen fontos ez. Hagyd, hogy fényképezzenek, akárhányszor. Mosolyogj, és ha félsz, táncolj és énekelj, amilyen hangosan csak tudsz. Az segít. Szánj időt magadra, ábrándozz a szobádba zárkózva, és olvass mindenfélét, nem érdekes, honnan való, valami értelme mindennek van. Ne aggódj sokat a holnap miatt, a valódi gondokat úgysem látod előre, váratlanul jönnek.
Sara Rattaro
"Mindig a körülményektől várjuk a "csodát", és eszünkbe se jut, hogy ez a "csoda" valójában bennünk lakozik!!"
(Cedamus)
„Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap,
gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat.
Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd,
ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed.”
"Add meg minden napnak az esélyt, hogy életed legszebb napja legyen!"
Mark Twain
"Még nem jött el az ideje. Még nem. De már nem tűnt lehetetlennek, hogy egy napon valamelyikünk telefonál, és a másik alig várja ezt a pillanatot."
Jennifer Lee Carrell
"Az álmok nem a véletlen művei. Bár néha évekbe telik, míg megfejtjük őket... és előfordul, hogy egy egész élet rámegy, mégsem tudunk zöldágra vergődni velük."
Grendel Lajos
Sokszor elmondták már.hogy nem könnyű látni annak az értékét, ami állandóan a szemünk előtt van.
A távolság és a vágy kellenek hozzá.
Álmom hozzád repít
Bánatfelhőn pihen a lelkem,
rád gondolok az éjszakai csendben,
körülöttem ezernyi csillag ragyog,
nélküled mégis magányos vagyok.
Arcod felsejlik a holdfényes estben,
vágyaimat puha párnám alá rejtem,
behunyom szemem és reménykedem,
álmom hozzád repít ezen az éjjelen.
Ott majd észrevétlen ágyadba lopózok,
nem ébresztelek fel, némán hozzád bújok,
csókjaimmal hintem szunnyadó lelkedet,
álmodat őrző angyalod leszek.
S mikor az éjszakának vége szakad,
eljő a reggel és felkel a Nap,
mosolyogva ébredsz, de nem sejtheted,
míg aludtál, szívedbe ültettem a szerelmemet.
Mindenki hibázik,de az nem azt jelenti.
hogy életünk végéig megkell fizetnünk érte.
Van ,hogy a jó emberek rossz döntést hoznak.
Attól ők még nem rosszak ,csak emberek.
Az élet olyan mintegy viharos tenger.
melyben csak dolgozik az ember.
S ha egyszer céljára talál.csónakját felborítja a halál.
Erősnek lenni azt jelenti
hogy olyan jól eltudod rejteni a fájdalmadat.hogy azt hiszi mindenki boldog vagy.
Jeremy Jones: Ha lehettél volna...
Ha lehetett volna régen egy ilyen nő velem,
eltűnt volna végleg minden embertelen,
minden rossz utamból...
Lelkem a semmiből is a lelkedhez hajol.
Ha lehetett volna, hogy akkor fogd a kezem,
mikor minden szétszakadt lent a mélyben nekem,
és nem volt idő többé boldog, új csodára,
mert én sem voltam több, csak rongy, lecsurgó pára,
amit fel sem töröltek a kocsma asztaláról…
Ha lehettél volna, ha lettél volna bárhol!
Ha lehetett volna, hogy hűsítsd a homlokom,
mikor a láztól égve egy újabb ablakon
cipeltem át testem és csodás álmaimat,
ha ott lehettél volna, hogy álmodd a titkokat!
Ha lehettél volna!
De látom, kacsint szemed,
ne süllyedjek oda, hol még nincsen neved,
mert most már mindent lehet,
most már minden szeret!
Csak hallgatok és nézlek, míg megremeg a kezed,
míg lelkedből a lelkem morzsákat csipeget...
…ne mozdulj!
Maradj!
Megfest a képzelet...
…ha lehettél volna, ha lettem volna neked!
˝Ha szívedben sok a bánat, ne meséld el fűnek-fának.
Mindegy, ha fáj, ha vérzik, ne szólj semmit úgy sem értik.˝
Néha abból lesznek az igazi kalandok, ha változtatunk a szokásainkon.
Kath Stathers
"Semmi sem olyan hatalmas, mint a mosoly ereje."
(Drew Barrymore-Fotó:Pinterest)
Az idő (...) olyan lassan telik, amíg az ember fiatal, idősebb korunkban pedig olyan, mintha röpülne.
Anne Tyler
“Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban.
Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, a szerint hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halkszavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt.”
(Wass Albert: Csaba
Az üresség akkor születik, amikor a remény meghal.
/ Leonardo Da Vinci /
Egy ilyen világban, amelyet átitat az erőszak, fontos, hogy tudatosítsuk saját békénk fontosságát. Egy olyan Földön, amelyet a rohanás fertőz meg, szakítsunk időt a pillanatok megmentésére! Egy olyan kultúrában, mely egyre embertelenebb, tudatosítsuk másokban szeretetünket!
John Robbins