Kedvenc idézetek (beszélgetés)
Álmodozni csodálatos dolog. Annál csak egyetlen jobb dolog van. Tenni valamit az álmainkért, hogy megvalósuljanak.
Nógrádi Gábor
"Rejtőzködő szeretet mindenkiben van.
Az erős lelkű ember maga is rálel,a gyengéből más szeretete hozza felszínre. De ha már lobog,nemcsak világít, melegít is.
Felmelegíti a vacogó lelkeket."
Kun Erzsébet
Nyisd ki a szíved a szeretet érintésének, tárd ki a lelked a szeretet melegségének.
Engedd a szeretetnek,hogy lágyan cirógassa hangulatodat, hogy kényeztető balzsammal hintse be lényedet.
A szeretetet szeretetet ad néked,az életed minden pillanatában,így tanítván meg arra,hogy nem csak kapni tudod a szeretetet,ha nem adni is.A szeretet így válik az életed csúcsaként,a viszonzás gyönyörévé.Engedd meg a szeretetnek,hogy kézen fogva vezessen,az élet rejtelmes,olykor kiifürkészhetetlen létében.A világ körülöttünk szüntelen,folyvást, örökösen,örökké forog,hát enged meg a szeretetnek,hogy ő legyen ennek az örökösen változó világunknak a közepe,a lelkünknek a legdrágább kincse,testünknek a tápláló ereje
Tünde Scharlotte Takács
A lelkünk legszebb titkainknak az otthona mindig a szívünk, a szívünkben laknak e kincseink.
Néha érezzük, hogy olyan jó világgá kürtölni szívünk titkos kincseinek csilingelő dallamát.
Máskor megtorpanunk s lelkünk titkait szívünkben zárt ajtók mögött tartjuk,de érezzük szívünk minden dobbanásában,hogy oly jó e titkos csoda mézédes nektárja,s tudjuk csak mi vagyunk képesek arra, hogy lebegjünk lelkünk e titkos bódító nedűjétől.
Tünde Scharlotte Takács
"Szeressétek egymást, de ne csináljatok bilincset a szeretetből.
Hagyjatok teret egymásnak az együttlétben.
Álljatok egymás mellett, de ne túl közel egymáshoz, mert a fák sem nőnek egymás árnyékában.
Örüljetek és táncoljatok együtt, de időnként engedjétek egymást egyedül lenni.
Gondoljatok arra, hogy a lant húrjai is külön állnak, mégis ugyanaz a zene szól rajtuk. "
Az ember azért olvas verset, mert az emberi fajhoz tartozik, amely emberi faj tele van szenvedéllyel! Az orvostudomány, jog, bankügyek… mindez szükséges ahhoz, hogy életben maradjunk. De a romantika, a költészet, a szeretet, a szépség… ezért élünk!
/kedvenc filmemből:Holt költők társasága/
Telihold fényével lágyan átkarolt,
Gyöngéd mosollyal titkon rám hajolt,
Csókja, a szerelem csókja volt.
Majd ott, ég-föld között,
Holdtündér alakba öltözött,
S lényed örökre szívembe költözött..
"Csak olyat mondj, amit valóban úgy is gondolsz. Az élet rövid, nem szabad tönkretenned azzal, hogy folyton a következményeken rágódsz."
"Ha szeretni akarsz valakit, szeresd itt és most. Szeresd! Ne szidd, szeresd! Mert senki sem tudja, mi történik a következő pillanatban."
Osho
Szegények közt a legszegényebb, aki elkótyavetyéli szárnyait, mielőtt megtudná, hogy egyáltalán volt neki, ha nem is repülés céljából, inkább azért, mert akinek szárnya van, csak az marad hűségből a földön."
(Ancsel Éva)
"Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön.
Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra.
Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne.
Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez.
Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag.
Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él.
Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni.
És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó.
Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik… Igyekezz törődni velük.
Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is.
Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz.
S mert élsz: gazdag lehetsz.”
.
(Wass Albert - Te és a világ)
A párhuzamosok mi vagyunk.
Nem, nem hinném,
hogy találkozhatunk.
Haladunk egymás mellett
időtlen időkig,
ismerős rajtad minden,
látom hibáid s erényeid,
mint ahogy te is látod rajtam
az élet hegeit.
Fénylünk és égünk,
ha a Nap vagy Hold
szórja ránk kincseit,
s tűrünk, ha vihar
zúdítja ránk nyilait...
Időnként intünk egymásnak,
de te is tudod, mese csak,
hogy a párhuzamosok
a végtelenben találkoznak.
Nem az a fájdalom,sírni,zokogni
Hanem a fájdalmat mosolyba folytani,
Az ember erős,de szíve megszakad
Ha az akit szeret már szeretni nem szabad.
Te azért születtél, hogy szeressenek. Én azért születtem, hogy téged szeresselek. S csak annyit ér az életem, amennyi boldogságot adsz te nekem.
Johann Wolfgang von Goethe
A sikerbe több ügy bukott bele, mint a vereségbe. Kevés ember van, aki a nyert csata után is megőrzi a szerénységét. A legtöbb párt és jó ügy akkor kezd rohadni, ha győz.
M. P.
Te hány embert szeretsz? Hányan szeretnek téged? Ha szeretnek, az mennyire könnyen romló állapot. Nem veszed észre, de figyeld meg: tiltakozol a szeretet ellen! Én is. Nemigen akarjuk odaadni magunkat, és nehezen fogadunk el egy másik embert.
Az egó uralma alatt élni nemcsak azt jelenti, hogy önmagunknak élünk, hanem azt, hogy mások ellen is. Ez a helyzet, főleg manapság. Valaha, emberségesebb időkben, egész jól leélhetted az életed valakivel, akihez lelkileg talán nem sok közöd volt. Ma azzal az egyetlennel is nehéz, aki hozzád tartozik. "Én. Nekem. Enyém." - ezek manapság a lelkünk parancsszavai. Szomjasak vagyunk a szeretetre, igen, de nem vesszük észre, mennyiszer élünk ellene.
Ha szeretni akarod az embereket, a világ ellen kell élned és önmagad ellen is! A szeretetben nincs én, csak mi. Ha ez sikerül, ha mégis belép az életedbe a szeretet, tudd, hogy ez ritka kincs. Vigyázz rá! Óvd meg az önzésedtől. A másiktól nem tudod, azt neki kell megtenni, ha képes rá...
Müller Péter
Aki nem látja a világ hívságos voltát, maga is roppant hiú teremtés. Ezért ki ne látná, kivéve a fiatalokat, akik belemerülnek a hírnév, a szórakozások hajszolásába, a jövő tervezésébe? De fosszuk csak meg őket szórakozásuktól, azt fogjuk látni, hogy megemészti őket az unalom; ilyenkor ők is érzik semmi voltukat, még ha fel nem ismerik is: mert bizony boldogtalan sors, hogy azonnal elviselhetetlen szomorúság hatalmasodik el rajtunk, mihelyt kénytelenek vagyunk önmagunkba tekinteni, és nincs, ami elterelné magunkról a figyelmünket.
Blaise Pascal