Kedvenc idézetek (beszélgetés)
Amikor valaki váratlanul lép az életedbe, mindig keresd az ajándékot, amiért eljött hozzád.
N. D. Walsch
Az igazi áldozat nem önálló cselekedet, hanem következmény. Ha nagyon szeretlek, sok mindent tehetek érted (...), de nem azért, mert áldozatot akarok hozni miattad - hanem azért, mert nagyon szeretlek.
M. P.
Az emberek teherbírása nem mérhető.....
Az emberek teherbírása nem mérhető, és nem előre látható. Vannak emberek, akikről azt hisszük, hogy testben-lélekben gyöngék, mégis elviselnek végtelen időkön át végtelen sok megpróbáltatást. Aztán eljön a nap, amikor úgymond, már minden re
ndben van, és valaki megkérdezi tőlük egy ismerős utcán: "Hát te túlélted?" Nincs a kérdésben semmi, de semmi. Talán csak egy kis meghökkenés, ami végül is jogos - de lehet, hogy ez lesz az a perc, amikor az ember hosszába - keresztbe - haránt megreped."
Ancsel Éva
Ezen a földön mindannyian látogatók vagyunk.
Ha elmegyünk, magunk után ki tudja, mit hagyunk,
Tanítsuk meg gyermekeinknek a szeretet dalát,
Ahány ember, annyiféle csodálatos világ.
Bródy János
"Vannak olyan pillanatok, amikor igenis kockáztatnunk kell, őrült lépéseket kell tennünk."
Paulo Coelho
Egy jó barát belülről lát
Ha a külsődet szemléli is
Egy jó barát mindent megbocsát
Nem mutat tükröt bűnöknek
Egy jó barát felsegít
Minduntalan lelkesít
Egy jó barát sírni kölcsönzi vállát
Elhúzni nem tudja
Egy jó barát céljaid elérésében segít
Gátolni nem tudna
Egy jó barát a legmélyebb éned után kutat
Nem felejti egyetlen elhangzott szavadat
Egy jó barát segítő kezet ad
Téged támogat, nem másokat
Őrült kis világunkban
Ugye milyen jó, ha egy barát velünk van?
KÜLDÖK: mosolyokat, amikor bánatos vagy,
szivárványt, hogy a felhőkben járhass,
nevetést, ami ajkadat simogatja,
gyengéd ölelést, amikor a lelked elhagyatott,
barátokat, akik felvidítanak,
szépséget szemeid sokat lássanak,
önbizalmat, ha kétségek gyötörnek,
hitet, melyben teljes az élet,
bátorságot, hogy megismerd magad,
türelmet, hogy a világot elfogadd
és szeretetet, hogy megoszthasd!
Egy barát
Van oly kérdés, mire nincsen válasz,
S van oly lépés, mihez nincsen támasz.
Magadra maradsz, midőn az idő dönteni kész,
S a sok feléd nyúló kéz, mind elvész.
Nem marad más, csak egy mosolygós tekintet,
Ki ha baj volt, önzetlenül, eddig is segített.
Nézz át a kezek fölött, hogy lásd, ki van veled, ki az kit ne bánts.
Vak voltam eddig, én is, már bánom,
Hisz a kezek fölött most is, a te arcod látom.
A barát egy mosoly,
mely bátorít, ha félsz;
a barát a taps,
mely ujjong, ha célba érsz.
A barát egy kéz,
mely felhúz, ha elestél;
a barát az álom,
mit éberen kerestél.
A barát egy könnycsepp,
mely érted hull, ha baj van;
a barát gyémántpáncél,
óv téged a harcban.
A barát egy nevetés,
mely felharsan, ha meglát;
a barát egy rózsakert,
mely Neked nyitja bokrát.
A barát egy csillag,
mit az éj varázsol;
a barát egy dallam,
mit meghallasz bárhol.
A barát a láng,
mely kitáncol a tűzből;
a barát az emlék,
mit szívedben őrzöl.
Tudod, mostanában sokszor gondolok arra,
hogy az úton menni kell,
akár csukott szemmel, csukott füllel is,
de nem körülnézni,
nem figyelni a szemeket, ki mit szól hozzá.
Oda kell lépni, ahova az ember úgy érzi,
lépnie kell.
Mert a taps is, a füttyögés is megzavarja az embert,
és akkor zavarában, vagy hiuságában eltéveszti a célt.
A saját célját.
Mert a taps is, a füttyögés is tereli az embert oda,
ahol a megfelelni akarás van.
De az életnek nem szabad megengedni,
hogy produkcióvá silányuljon.
Nem szabad, hogy mások mondják meg,
az merre induljon, kit válasszon,
ki való hozzá, kit illik szeretnie.
Mi lesz jó neki.
Nem szabad hallani se a füttyöt, se a tapsot,
ha az ember el akarja érni a célt,
ami neki van kijelölve.
És megmagyarázni se kell azt, hogy miért úgy,
miért arra.
Mert aki magyarázkodás nélkül nem érti,
az soha nem fogja megérteni.
Az csak azt hallja, amit hallani szeretne.
“Légy hasonló az égen szálló madárhoz…, aki a törékeny
gallyon megpihenve átéli az alatta tátongó mélységet,
mégis vígan énekel, mert bízik szárnyi erejében.”
(Victor Hugo)