Kedvenc idézetek (beszélgetés)
"Sokszor és sokat nevetni; elnyerni az intelligens emberek megbecsülését, a gyermekek ragaszkodását; kivívni az őszinte kritikusok elismerését és elviselni a hamis barátok árulásait; örülni a szépnek, megtalálni másokban a jót; jobbítani egy kicsit a világon - egy egészséges gyerekkel, egy parányi kerttel vagy azzal, hogy biztos lábon állva élsz; tudni, hogy legalább egyvalaki könnyebben lélegzik, mert te voltál. Ez a boldogulás, ez a siker."
Ralph Waldo Emerson
"A megbocsátás a Biblia nyelvén elengedést jelent, de amíg gyenge vagy, nem tudsz elengedni semmit, mert gyógyulatlan seb van a sérelmed helyén, és fáj. Addig nem felejted el, amíg meg nem erősödsz. A valódi önbizalom sérthetetlen"
Müller Péter
Ha az élet elvesz Tőled valamit:
mindig ad helyette mást.
Ha keresed és kutatod:
Legalább egy ösvényt,
Melyen kijuthatsz sorsod szorításából,
s a fény, mely mindig világít,
mutatja Neked az utat:
újra és újra átölel Téged.
-Polgár Ernő-
Egyesülve nyerünk,
Szétszakítva elesünk.
Bob Marley
Lát engem nővérke?
Amikor rám néz, azt gondolja:mogorva öregasszony, lassú,mindenben bizonytalan, zavart tekintetű, aki mindent lepecsétel, amikor eszik, nem felel, amikor maga elégedetlenkedik, aki nem veszi észre,
hogy fogytán a kedve az ereje.
Olyan mintha nem tudná, mit csinál, minden lépcső magas neki, és nem látja, hová- merre tart.
Aki akarat nélkül tűri, hogy mindent más csináljon vele, etessék, fürdessék, egyebek.
Ilyennek lát?
Nyissa ki a szemét, nővérke, nézzen rám!
Szeretném elmesélni ki vagyok én, aki itt csendben ül, akkor eszik és iszik, amikor maga, nővérke, úgy akarja.
Nézzen rám!
Tízéves kislány vagyok, akit szülei úgy szeretnek!
Tizenhat éves, csinos lány, aki arról álmodik, hogy majd egy férfié lesz...
Húszéves menyasszony, akinek szíve meglódul a gondolatra is, hogy hamarosan hűséget esküszik, s azt be is tartja.
Huszonöt éves: kisbabája van.
Harmincas: gyerekei cseperednek, önállósodnak.
Negyvenes: gyerekei felnőttek, kirepülnek a házból.
Itt a férjem, még mindig örülünk egymásnak.
Ötvenes koromban? Jönnek az unokák, kitöltik napjainkat, gyerekzsivajtól hangos a ház, újból vannak gyerekeink, a szerelmemnek és nekem.
Sötét napok közelítettek, meghalt a férjem.
Jövőm a magány, a szomorúság.
Az enyéim saját gondjukkal-bajukkal vívódnak, az emlékeimnek élek és a szeretet van velem.
Az ember elszürkül, ha öreg és beteg, kicsit tán ütődöttnek is látszik.
De hát egy öregasszony vagyok, bája tűnt és ereje fogyott.
Ebben az öreg testben mégis egy fiatal lány lakik!
Emlékszem örömeimre.
Emlékszem fájdalmaimra.
Szeretem, és újra átélem az életem, mely oly gyorsan elrepült.
Elfogadom a hideg tényt, hogy semmivel sem tudok szembeszállni.
Ha felnyílna a szeme, nővérke, sosem csak egy mogorva öregasszonynak látna.
Jöjjön közelebb hozzám, nézzen rám!
(Ezt a szabad verset idős asszony írta, aki hosszú évekig Skóciában, öregek otthonában élt. A nővérek, ápolók, de még az orvos is zavartnak tartották Halála után találták meg ezeket a sorokat.
„ Ha öröm ér, fogadd örömmel. Ha bánat ér, viseld türelemmel.
Amihez idő kell, ne siesd el. Ami megérett ne mulaszd el. "
Hát bizony csak fordíts hátat,
Hisz ő sem törődik véled;
Ha lát, megvet, és ha dicsér,
Akkor épen megcsal téged.
Vajda János
Sápadtan mentél, hangtalan haraggal.
Utánad néztem, míg csattant a zár,
furcsa Ádám, kit elhagyott az angyal,
és elpusztított Édenébe zár.
Közeledtén álmatlan éjszakámnak,
amely naponta mély gyomrába nyel,
rám ront emléked, és elönt a bánat.
Ma már tudom, hogy bűnt követtem el.
Kálnoky László
Megváltásban kár volna hinned,
húzódj hát barlangodba vissza.
A valóság csak meglegyintett.
Temetkezz gyötrő álmaidba.
Kálnoky László
"A szeretet hiányát az ember soha nem pótolhatja; ám a szeretet minden mást pótol."
(P. Matteo)
Bevallom, félek
a téltől.
Mert szeretlek
és hiányod behavaz.
- Reviczky Krisztina
Az igazságnak van egy ismérve.
Nincs olyan hazugság, mi ki ne derülne.
Ezért az igazságért, Te is tegyél! - Ha eljő,
Meg ne szégyenülj! - Te is igaz legyél.
Nem vagyunk azonosak az állarccal, melyet felöltünk,
de ha felöltjük, nem válunk mégis azzá?
Az embert nem a fájdalmak ölik meg, hanem a remények, amelyekben csalódott.
Honoré de Balzac
Az az ember válik magányossá, aki hagyja, hogy félelmei legyőzzék. És mi vár arra, aki legyőzi a félelmeit? Nyugalom. Béke. Mosoly. Büszkeség. Tartás. Gerinc. Ezt fogja elérni az, aki meri megmérettetni önmagát.
Csernus Imre