Kedvenc idézetek (beszélgetés)

Radics Rudolf

Álmodtam...

Sodródtam a hullámokkal

a hold fénye mutatta az utat,

mázsás súlyokat rakott

törékeny testemre a hajnal

pilláim elnehezültek,

szürke felhők hada gyülekezett

felettem,

eggyé váltam a kék tengerrel.

Kitágult a tér,lassú léptekkel

haladtam

a hajnali fények mutatták az utat,

tovasuhant mellőlem az éjszaka..

Az unalom az élet betegsége. Meggyógyításához kevés kell: szeretni valakit, vagy akarni valamit."

Alfred de Vigny

“Ha rugalmas vagy és hagysz másokat olyannak lenni, amilyenek, akkor egy rakás stressztől kíméled meg magad. A lelki béke a megváltozott hozzáállásból származik, nem pedig a megváltozott körülményekből.”

(Andrew Matthews)

Ady Endre

A Tűz csiholója

Csak akkor születtek nagy dolgok,

Ha bátrak voltak, akik mertek

S ha százszor tudtak bátrak lenni,

Százszor bátrak és viharvertek.

Az első emberi bátorság

Áldassék: a Tűz csiholója,

Aki az ismeretlen lángra

Úgy nézett, mint jogos adóra.

Mint egy Isten, hóban vacogva

Fogadta szent munkája bérét:

Még ma is minden bátor ember

Csörgedezteti az ő vérét.

Ez a világ nem testálódott

Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak:

Legkülömb ember, aki bátor

S csak egy külömb van, aki: bátrabb.

S aki mást akar, mint mi most van,

Kényes bőrét gyáván nem óvja:

Mint ős-ősére ütött Isten:

A fölséges Tűz csiholója.

~Én álmodom a rétet, és mellé a zöld mezőt,

Te álmodod a havas csúcsot, s a nap elé a felhőt.

Én álmodom a nyár melegét, a tengert, a virágok illatát

Te álmodod az őszi csendet, és egy lombja vesztett fát.

Én szaladnék a széllel, viharként vadul,

Te ülnél a fűben és néznél szótlanul.

Majd ha már én álmodom a felhőt és mögé a napot,

Te a tengerpartot mellé magadtól rajzold,

Ha képzelek csendesen fáradt őszi fákat,

Te lombokkal borítod az összes száraz ágat,

Én nézlek szótlanul, ülök és hallgatok,

Elmondhatod akkor, most már boldog vagyok.

"Egy adott napon, adott körülmények között azt gondolod, korlátaid vannak. Majd eléred a határt, és azt mondod: "oké, ez a határ". Majd hirtelen egy kicsit tovább lépsz. A gondolataid hatalmával, az eltökéltségeddel, az ösztönöddel és a tapasztalatoddal nagyon magasan tudsz repülni."

Ayrton Senna

"Van az út…

Ülsz az autóban, vezetsz, szaladnak a kilométerek, kellemes zene szól. Először jársz ezen a vidéken, először indultál célodhoz.

És keresed az utat. Az utat, amely célodhoz vezet.

Nem tudod, melyik a te utad, de van segítség.

Nézed a térképet, figyeled a táblákat, hogy megtaláld.

Mert ezt az utat neked kell megtalálnod.

Ám van, hogy nem te találod meg az utat.

Hanem az út talál meg téged.

Az út, ami a tiéd, amely célodhoz vezet.

Nem neked kell keresgélned, nem neked kell kutatnod utána.

Nem neked kell elképzelned, hogy milyen lehet.

Mert az út, a te utad megtalál. Mert az út, a te utad ismer téged. És egy napon ott fog állni előtted.

Lehet, hogy nem ismered fel azonnal. De van segítség.

Hogy észrevedd, hogy felismerd őt. Van segítség.

A szíved, a lelked.

Lehet, hogy első pillantásra ez az út más, mint amit magadban elképzeltél, ám a szíved, a lelked érzi, tudja, hogy ő az.

Hogy megtaláltad. Hogy ez az út vezet célodhoz.

Hogy ez az út az Életed, a Célod. És akkor… akkor lépj rá.

Mert van ilyen út."

A vak virágai

A kicsi házat hatalmas kert vette körül, amelyben

szebbnél szebb virágok pompáztak. A házban egy vak férfi lakott.

Ő gondozta a kertet. Egy járókelő nem tudott szó nélkül elmenni

a ritka szépségű virágok mellett. Megszólította a vak kertészt:

-Mondja barátom, hogyan tud ilyen pontos és szép munkát végezni

a kertben, amikor semmit sem lát a gyönyörű virágokból?

Vagyis mégis lát belőlük valamit? -Nem- válaszolta-, én valóban

semmit sem látok. -Hát akkor miért lett mégis kertész?-

Kíváncsiskodott tovább az ismeretlen.- Nem is egy, hanem négy

oka van annak- válaszolta a kertész. Első oka az hogy szeretem

a kerti munkát. Elképzelem, mennyire örülnek a virágok, amikor

meglocsolom és megtisztítom őket. A második oka az, hogy munkám

közben megérintem virágaimat. Színüket ugyan nem látom, de változatos

formájukat, alakjuk tarkaságát érzékelem ujjaimmal. Harmadszor azért,

mert így élvezni tudom illatukat. -És a negyedik ok? Az előbb azt mondta, négy

oka is van...-A negyedik ok Ön!- hangzott a vak válasza.-Én!?-

csodálkozott el emberünk. Hogy lehetnék én az ok, amikor nem is ismer engem?

-De a virágaimnak köszönhetően összetalálkoztunk, sőt beszélgettünk

is egymással, És ez nekem nagy öröm. Örülök, hogy megismerkedtünk,

hogy Ön is szereti a virágokat.

"Buta dolog! Ne gondoljunk rá! - szólt.

S azóta örökké erre gondolok."

/Victor Hugo/

A nagy örömhöz, az egyensúly kedvéért, hozzátartozik az éppolyan nagy kétségbeesés is.

Käbi Laretei

Ha elveszünk valamit, azt mindig valakitől vesszük el, és nem ajándékba kapjuk a sorstól.

Käbi Laretei

A sors kétféleképpen is elpusztíthat minket: ha nem teljesíti be a vágyainkat, vagy ha teljesíti azokat.

Henri-Frédéric Amiel

"Milyen parányi része az életünknek, amit csinálunk vagy amit mondunk. A valódi életünk a gondolatainkban zajlik, és azt nem ismeri más, csak mi."

/Mark Twain/

Ha...

Ha mosolyt látok az arcodon

az a legszebb pillanatom,

mert az öröm beléd költözött,

a legszebb képét tükrözöd.

Ha könnyt látok a szemedben

tudom valami összetört, kegyetlen.

S addig érzem veled fájdalmamat,

míg hangosan nevetni nem hallak.

Ha lecsukódnak szemeid

saját világodban éled szép perceid,

s nekem ez a legnagyobb csoda,

hogy én is ott lehetek álmodban.

Bár lennénk...

Bár lennénk mindig tudatlan gyermekek,

kiket csupán a szeretet vezérel,

s felfedezhetnénk azt az életet,

mikor az ember nem csak a szemével,

de szívével látja ezt a szép világot.

Örül a szépnek és örül minden jónak,

s nem hajszol kétes gazdagságot,

örülni tud egy mosolynak, egy szónak.

Bár lennénk mindig tudatlan gyermekek,

kik nem keresik mindenben a rosszat.

Csak végig játsszák ezt az életet,

és ellenállnak bűnnek és gonosznak.

Mert a gyermek csak boldogságra vágyik,

csak azt teszi, miből öröm fakad,

nem bírál, nem ítél, hogy milyen a másik.

Amilyen vagy olyannak elfogad.

Bár lennénk mindig tudatlan gyermekek,

mert szebben él, ki hibát nem keres!

Ki elfogad, annak könnyebb lehet,

s csak egy a lényeg: őszintén szeress!

A szíved add, s mosoly legyen az ára,

- olvadjon fel a lelkünkben a jég -

ne vágyj sivár pénzre és gazdagságra,

boldogság, bőség a szíved lakja rég.

Fura fohász

Szerelem, mit kimondani oly jó.

Megcsókolja egymást két folyó,

Hogy ők ketten együtt lássák meg a tengert,

Csillagokat, s ahogy a hold felkelt.

Szerelem,

melyben most sincs kegyelem,

Nekem nem volt, s nem is lesz kenyerem

A költészet,

csupán itt böngészek.

Leírom mit kilök a fejem,

s hogy mit tettek velem.

Szerelem, ismerem jól

Nem kéred, de megkapod bárhol,

Nem tudod, hol talál rád újra,

S ki lesz az, ki benned felgyújtja

Ismét az ismerős érzést,

Mely felvet majd sok ezer kérdést.

De talán ettől lesz szép

Most magányos életem,

Hogy nem mindig én!

Lesz Más, ki kérdezzen.

Erdőben, mezőn, falun, vagy városban

Bolondos fiatal, szerelmes sok van.

Nekem csak egyet adj kérlek, ó Istenem,

Kit ölelhet, óvhat, cirógat két kezem.