Kedvenc idézetek (beszélgetés)
Az igazság nem az, amit gondolunk - hogy mi okos emberek egy oktalan Univerzum lakói vagyunk, hanem éppen fordítva: mi, oktalan, önhitt és buta emberek egy abszolút intelligens világnak nem "lakói", hanem elválaszthatatlan részei vagyunk, melyben minden mindennel összefügg.
M. P.
"Csak ahhoz jön el a szerencse, aki fel van készülve a fogadására!"
(Napoleon Hill)
“Ha eluralkodik rajtunk a félelem, a kétségbeesés, a megszokás, az állandóság, a reménytelenség, és a tragikum hálát adhatunk Istennek a bajor cukormázas kekszért. És szerencsére, ha éppen nincs keksz akkor is megnyugvásra lelünk egy ismerős kéz érintésében, vagy egy kedves gesztusban, egy apró biztatásban, vagy egy szerető ölelésben,
vagy mások vigasztalásában.”
(Felforgatókönyv c. film)
"Nincs tisztább a könnyek mosta arcnál. Mennyivel jobb,
aki örömében könnyet ejt, mint aki örvend a más könnyén!"
(William Shakespeare)
"Az élet igazi célja az, hogy megismerjük a végtelen életet."
(Tolsztoj)
"Legnagyobb boldogságom és sikerem érdekében tudatosan:
- elkerülöm, hogy attól függjek mások elfogadnak-e,
- következetesen elkerülöm, hogy tökéletességet
várjak el magamtól és másoktól,
- nem kezdek önsajnálatba
(ha mégis, akkor tudatosan megoldom),
- nem csinálok értelmetlen dolgokat,
és hasznosan töltöm minden percem,
- tudatában annak, hogy nincsenek véletlenek, azokat a dolgokat,
amit nem értek meg, elfogadom és nem rágódok rajta,
- nem rágódok a múlton, csakis arra összpontosítok,
hogy most mit tehetek JÓL."
(Anthony Robbins)
"Nem az számít honnan indulsz, hanem az, hogy milyen
döntéseket hozol arról, hogy hová akarsz végül eljutni."
(Anthony Robbins)
“Az igazán nagy dolgok az apró rezdülésekben érhetők tetten.
Mennyivel szegényebb a tenger végtelen felszíne, ha nem
fodrozzák hullámok, mennyivel egyhangúbb a kék ég, ha nem
csipkézik apró felhők, és milyen halott az erdő is, ha a fák ágain
nem fészkelnek madarak, a fűben nem nyüzsögnek parányi bogarak.
Ilyen a lélek is: ha nem figyelünk az alig észrevehető,
apró örömökre, az élet szépségének legjavát veszthetjük el. ”
(Elisabeth Lobber)
" Van egy pillangó…
A te pillangód. Egyetlen pillangó, több nem létezik belőle. Nem létezhet. A színe… a színe olyan, mint az érzéseid. Víz-zöld, tavaszrózsaszín, toll fehér… Igen, a szivárvány minden színét magán viseli. És mindig olyan, amilyennek lelked látja. Gyönyörű pillangó, a legszebb. De nem mindenki láthatja… csak te. Csak te... és még valaki. Valaki, akihez elküldöd. Akinek szüksége va
n rá. Mert ez a pillangó a tiéd, de mégsem az. Nem öncélúan a tiéd. Küldetése van… Valakihez. Te tudod, kinek van rá szüksége. És pillangód útra kél. Magával viszi mindazt, amit adni szeretnél… Magával visz téged. Felröppen, megkeresi őt, a vállára száll. És neki adja mindazt, amit küldtél. De nem csak elviszi, hanem vele is marad. Vele marad, mégsem hiányzik neked. Sőt, boldog vagy, hiszen létezése így nyert értelmet. Ezért kaptad őt. Pillangódat. Ami a tiéd, de mégsem. Azért kaptad, hogy adj általa. És boldog vagy, mert adhatsz. Pillangóddal. Létezik ez a pillangó."
"Mindennél fontosabb, hogy munkánkat, hajlamainkat és életütemünket egyeztessük a természet nagy és örök ritmusával. A hold járása, a szelek fordulása, a nap forrósága, az éjszaka áramai, mindez alakítja személyes sorsunkat, keddi vagy szerdai életrendünket is:
az ember hallja, nagyon messziről, az intéseket és figyelmeztetéseket, a világmindenség óvó-igazító zörejeit…
Egyszerre kell élni a nappal, a holddal, a vizek áradásával, a hideggel és meleggel: soha nem ellene, mindig belesimulva a világ összhangjába, a teremtés és pusztulás teljes rendjébe.
Csak azok botlanak meg az életben, akik valahogyan belülről süketek a világ hangjai iránt.
De egyszerre kell élni szívünkkel is, azzal a másik életütemmel, mely titkosabb, leplezettebb, nehezebben megismerhető, mint a világ áramlásának rendje. Akinek szíve, készséges ütemmel, nyolcvanat ver, ne akarjon maratoni versenyfutók módjára élni. Állandóan hallani kell testünk és jellemünk titkos morzejeleit, e finom és erélyes üzeneteket, melyek megszabják életed igaz mértékét.
Kinek érzékeit eltompította a becsvágy, a szenvedély, nem hallja többé e hangokat. Az ilyen ember teste, lelke és a világ üteme ellen él; emberhez nem méltó módon él, tehát embertelenül bűnhődik."
(Márai Sándor: Füves könyv – Az egyezkedésről; Arról, hogy a szívünkkel is kell élni)
"Csak sekélyes emberek nem ítélnek azután, amit látnak. A világ igazi
titokzatossága az, ami látható, nem az, ami láthatatlan."
„Ha engem kérdeztek, szerintem azért nézünk filmeket,
mert meséket akarunk nézni… Az alvó királynő felébredt igaz
szerelmének csókjától. De az élet nem egy mese. És a boldog
befejezések sem gyakoriak benne. Az életben a fiatal királynő
zsarnokká válik és csatába állítja alattvalóit. Nos hát, ezért
kellenek nekünk filmek. Hogy emlékeztessenek minket arra,
hogy mindennek ellenére a szerelem elő tud bukkanni
még a legvalószínűtlenebb helyeken is. És néha
még a mesék is valóra válhatnak.”
"A hit nem logikán és tapasztalaton alapszik."
(Doktor House c. film)
"Ha természetes módon élsz, sosem leszel szegény, de ha a
képzelgések szerint, sosem leszel gazdag."
(Epikurosz)
"Elképzelem, milyen érzés lehet, ha olyasvalaki érint meg,
aki annyira szeret, hogy nem bírja nézni, hogy elaludtál.
Hozzád ér, te pedig arra ébredsz, hogy keze a szíveden van."
(Jodi Lynn Picoult)
"A lelki egészségnek két kritériuma van: képesség a munkára és képesség a szeretetre."
/Sigmund Freud/
"Azt szokás mondani, hogy a halottakról jót vagy semmit. Szerintem ez ostobaság. Az igazság mindig igazság marad. Mindent egybevetve akkor már jobb, ha az ember az élőkről fogja be a száját. Őket esetleg megsértheti az ember. A halottak túl vannak ezen. De a zűr, amit okoztak, túlélheti őket."
-Agatha Christie-
“Ki minden percet megragad:
Az győz a sors felett.”
Johann Wolfgang von Goethe
Mindig legyen egy kis kétség, amelyet le kell csillapítsunk. Íme, ez kelti fel a pillanat szomjúságát, s élteti a boldog szerelmet. Mivel a félelem sohasem tágít tőle, gyönyörei sohasem untatnak bennünket.
Stendhal
"Könnyebb hősnek lenni egy másodpercig, egy óráig, mint néma heroizmussal viselni a mindennapot. Vállald magadra, hogy viseled a szürke, hétköznapi életet, végzed a munkát, amelyért senki sem dicsér, amelynek hősiességét senki sem veszi észre, amellyel nem kelted fel senki érdeklődését magad iránt, aki elviseli ezt a szürke hétköznapot és mégis ember marad, az igazán hős."
(Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij)