Kedvenc idézetek (beszélgetés)
" Nem azért szeretjük, mert szép,
hanem azért látjuk szépnek, mert szeretjük..."
A szeretet önmagát keresi. A szerelem a szeretetet és önmagát. A művészet abban áll, hogy kifejezi ezt a keresést... és a csúcsa a találás.
Török-Zselenszky Tamás
Mit meg nem adnék érted...
Neked. Házat, autót, ékszereket, utazásokat, a csillagokat az égről. Mindent, amit szemed megkíván... És valóban. Érted, neked nem ezeket adnám. Csak egy "valamit". Ami nem a szemed kíván, hanem a szíved. A szívemet.
Magamat.
Hallgattam millió ember szavát
Vallattam esténként a város zaját
Faggattam szuk utcák kopott kövét
Nem felelt, sem a nap, sem a sötét.
Van egy szó, van egy hang, nem hallom rég.
Akárhogy keresem, hiánya ég.
Van egy szó, van egy hang, nem hallom már.
Van egy szó, amit még, elmondhatnál.
"Mennyi álom,mennyi érzés,mennyi
ébredés,mennyi apró döntés és még
mennyi tévedés,olyan nyugtalan a szív,
olyan sokszor érzel így
de egy pillanatra hidd el szép ez a világ.
Valahol a szíved mély rejtekében mindig
ég egy láng amit ha táplálsz rád vár a boldogság
úgy ahogy egy kis földet átölel és véd
az óceán megpihensz a partján és
elhiszed hogy szép ez a Világ "
Az élet olyan, mint egy keskeny híd. Az a legfontosabb, hogy ne legyen benned félelem,hogy végig kell rajta menned!
(Arab mondás)
"Számtalan megoldás vár Rád,
a közvetlen közeledben.
Csak utasítanod kell elmédet,
hogy a megoldásokra pontosítson
a problémák helyett!"
(Dereen Virtue)
Szemedbe néztem....
Szemedbe néztem, s megfürödtem benne
Olyan volt tükre, mintha kristálytenger lenne
Melynek fenekén csillogó mélybarna homok
Gyémánttá tördeli a felkelő napot
Szemedbe néztem, s elmerültem benne
Olyan volt színe, mintha nyári éjjel lenne
Melynek égboltján ezüstös telihold ragyog
Mit körbetáncolnak álmos csillagok
Szemedbe néztem, s lángra gyúltam benne
Olyan volt tüze, mintha izzó láva lenne
Mi addig ég, míg csak a föld forog
Míg a mennyben dalolnak angyalok
Szemedbe néztem, s feloldódtam benne
Olyan volt fénye, mintha bűbájosság lenne
Mely árva lelkem velejéig hatott
S gyújtott szívemben heves imádatot
Szemedbe néztem, s eltévedtem benne
Olyan volt vonzása, mintha mélységes mély lenne
Mint szédítő, kábító, gyönyörű vad titok
Szemedben láttam meg: Szerelmes vagyok.
> Egy nyugdíjas férfi panaszai....
>
> De jó lesz, ha itthon leszel! - mondta feleségem,
> Alig várta, hogy a férje, nyugdíjkorba lépjen.
> Én is vártam - jaj, de jó lesz, megpihenek végre,
> Nem kell reggel kirohanni, a buszhoz a térre!
> Komótosan reggelizek, megyek a presszóba,
> Olvasgatok, heverészek, más nem jöhet szóba.
> Ember tervez - asszony végez! Mi lett a szép tervből?
> Űzött vadként rohangálok, testemről a víz dől.
> Úgyis ráérsz, menj a boltba, s intézd el a csekket,
> Hozzad el a sógornőmtől, a zománcos vedret!
> A piacon vegyél nekem répát, karalábét,
> És útközben a diszkontból, hozzál cukrot, kávét!
> Eredj, vedd meg a bérletem, hozz egy kiló pacalt,
> És eredj el a mamához, hiszen szilvát aszalt!
> A sarokra megérkezett, a télálló krumpli,
> Aztán siess rendet rakni, nagy ma itt a rumli!
> Holnap mehetsz Mikolára, lehet almát szedni,
> Olcsóbb lesz így, és kívüled úgysem ér rá senki.
> Pókhálózz le, porszívózz fel, törülgess le szépen,
> Aztán el is mosogathatsz, marad időd bőven!
> Indítsd el a mosógépet, bepakoltam este,
> Terítsed ki majd a ruhát, kinn a kötelekre!
> Négykor menj az unokádért, majd az iskolába,
> És ha kész van már a lecke, kísérd uszodába!
> Aztán gyere, törjél diót, tisztíts sárgaborsót,
> Csinálj szódát a szifonba, és töltsd meg a korsót!
> Ja, és menj a patikába - talán használ, jó lesz-
> Itt a recept, és Itt a pénz, hozd el ezt a gyógyszert!
> Menj újra az unokádért, és vidd haza hatra,
> Fürdessed meg, etessed meg, míg megjön az anyja!
> Este menj ki a telekre, szedjél petrezselymet,
> Előtte még a butikban, vedd meg azt a selymet!
> És ha időd engedi még, darálj diót, mákot,
> S leviheted a pincébe, ezt a teli zsákot!
> Hozzál fel a mélyhűtőből pulykamellet, hurkát,
> Törjél prézlit, s a teraszról, hozd be az uborkát!
> Holnapután a sógornak, segíts szüretelni,
> S ne felejts el hazafelé, csirke szárnyat venni!
> És ez így megy napról-napra, és sose lesz vége,
> Azt hiszem, a temetőben lesz csak végre béke.
> Passzírozok paradicsomot, és reszelek tormát,
> Én hozom el a cukrásztól, az ünnepi tortát.
> A káposztát legyalulom, pucolom a répát,
> Meghámozom a sok krumplit, megfőzöm a céklát.
> Kapálok és palántázok, kinn a konyhakertben,
> Lecsírázom a burgonyát, a krumpli veremben.
> Zsírozom az ajtózsanért, szerelem a zárat,
> Fürdés után énnekem kell, kimosni a kádat.
> Kitisztítom a cipőket, hisz úgyis ráérek,
> Megágyazok, beágyazok, percet sem henyélek.
> Ha csap csepeg, megbőrözöm, s lenyírom a bokrot,
> Én viszem Le a szemetet, s javítom a bocskort.
> Füvet nyírok, fákat metszek, felmosom a loggiát,
> Felvarrom a szakadt gombot, s ágyat húzok, tisztát.
> Leülnék egy percre kicsit. Mi megy a tévébe?
> - kérdem, de az asszony rám szól: Segíthetnél végre!
>
> Öreg este lesz, mikorra nyugovóra térek,
> S álmomban is ezt folytatom, forr bennem a méreg.
> Hozd be, vidd ki, kösd be, nézd meg, vedd meg, menj le, menj fel,
> Ugorj, rohanj, ne lazsáljál, ne csináld, mi nem kell!
> De jó is volt réges-régen, a gyárba bemenni,
> S az otthoni fáradságot, szépen kipihenni!
> Ha teheted, dolgozz, pajtás, - a rizikó túl nagy:
> Akkor menj el csak nyugdíjba, hogyha agglegény vagy!
"Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi sem érkezik idejében, semmit sem ad az élet akkor, amikor felkészültünk rá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon egyszer észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben... két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra. Megértek nem éppen szeszélyeikkel vagy hajlamaikkal, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között."
/Márai Sándor/
A szeretet nem vásárolható meg
Egy kutyatenyésztő hirdetést adott fel és plakátokat rakott ki, mivel 9 kölyökkutyája született. Az érdeklődők csak úgy özönlöttek, mivel nagyon jó hátterű kutyák kölykeiről volt szó. Egyik nap jött egy kisfi
ú.
- Csókolom, bácsi! Van egy kis gyűjtött pénzem, mert már nagyon régóta szeretnék kutyát. Meg szabad néznem őket?
- Természetesen. Gyere velem hátra, most éppen a házukban vannak, de kihívom őket, -válaszolta a tenyésztő.
Ahogy szólt nekik, rögtön kiszaladtak a házukból és hozzájuk futottak. Teli voltak élettel, vidámsággal csak úgy süvített a kis fülük a szélben és oda-vissza előzgették egymást. De egy a sok közül lemaradva, bicegve botorkált ki a kis házikóból. Szegényke nem tudott úgy futni, mint a többi kölyök, mert sántán született. Ahogy a kisfiú meglátta ezt a kiskutyát, felcsillant a szeme és így kiáltott:
- Őt kérem!
- Ó, aranyos tőled, de ő nem fog meggyógyulni. Soha nem fog tudni úgy futni, mint a többi kölyök, és így csak nehézkesen fog veled játszani. Hallgass rám, jobb ha inkább nem őt választod,- reagált rá a tenyésztő. Erre a kisfiú megfogta a bal nadrágszárát, és felhúzta a combjáig. A tenyésztő döbbenten látta, hogy lábprotézise van. Szóhoz sem jutott.
- Bácsi kérem, hadd vegyem meg azt a sánta kutyát! Én sem tudok úgy futni, mint az iskolatársaim. Szükségem van egy megértő társra, aki együtt tud érezni velem! - fakadt ki magából a kisfiú. Végül a tenyésztő megfogta a sánta kiskutyát és a kisfiú kezébe tette.
- Mennyit kell önnek fizetnem, bácsi? - kérdezte kíváncsian a kisfiú.
- Neked adom ingyen!
Ugyanis a szeretetért nem lehet pénzt kérni, és megvásárolni sem.
A belső béke jelei és tünetei
1. Spontán gondolkodásra és cselekvésre való hajlam; ahelyett, hogy a múlt félelmeiből és tapasztalataiból keresnél válaszokat.
2. Félreérthetetlen képesség arra, hogy élvezz minden pillanatot.
3. Elveszíted az érdeklődésed azzal kapcsolatban, hogy mások cselekedeteit megfejtsd, megmagyarázd.
4. Elveszíted az érdeklődésedet a konfliktusok iránt.
5. Elveszíted az aggódásra való képességedet (ez egy igen erős jel).
6. Gyakori hálaérzet és az életed minden pillanatának értékelése.
7. Gyakori elégedettség-érzés csak azért, mert létezel.
8. Örömérzet a másokkal és a természettel való kapcsolódáskor.
9. Gyakori mosolygás (általában különösebb ok nélkül).
10. Növekvő tendencia arra, hogy hagyod a dolgokat megtörténni, ahelyett, hogy te akarnád őket megtenni, kézben tartani minden áron.
11. Megnövekedett fogékonyság a többiek felől áradó szeretetre, éppúgy, mint a kontrollálhatatlan vágy erősödése, hogy viszontszeresd őket.
Tiéd lehet bármi, amit csak akarsz, ha igazán, ha szíved mélyéből akarod. Oly szenvedéllyel kell akarnod, mely átsüt a bőrödön, és egyesül az erőkkel, melyek a világot teremtették.
/Sheila Graham/
Vigyázz magadra és szeresd magad,
mert szeretetedre méltóbbat magadnál
e világon nem találsz...
mások túlnéznek, vagy átlépnek rajtad,
bűnöd, vétked miatt elhagynak,
de Te mindig maradj megbocsátó:
Önmagadnak
Minél jobban szeretsz, annál fiatalabb maradsz.
Amikor nem szeretsz, elkezdesz öregedni,
mert amikor nem szeretsz,
elveszíted a kapcsolatot önmagaddal.
A szeretet nem más,
mint kapcsolatba lépés önmagaddal a másik révén,
olyasvalaki révén, aki elfogad,
aki olyannak tükröz vissza, amilyen vagy.
Osho