Katonafeleségek (beszélgetés)
Sziasztok!
Poly:
Végigolvastam a történeted! Megértem a srácot abban, hogy nem akar kötődni. Viszont egyetértek a csajokkal abban, hogy te így is aggódni fogsz érte, mivel ha visszajön nagy valószínűséggel újrakezditek, nem? Főleg, hogy kapcsolatot is tartani fogjátok, azért ez olyan, mintha járnátok... főleg, hogy te megvárod! Én kitartást kívánok neked és bíztatlak! De tudnod kell, hogy 9 hónap nagyon hosszú...
Anita:
Én 21 éves vagyok, a párom 30, tavaly május óta vagyunk együtt, és nagyon szeretjük egymást. Február 14.-e óta van misszióban Afganisztánban. Elmondom neked, hogy iszonyúan nehéz érzelmileg. Ki fogom bírni, érte, értünk. Ő az első szerelmem, és bármit megtennék érte. Nehezíti a dolgot, hogy most diplomázom. Sokat gondolkodtam rajtunk, mi lesz ha együtt maradunk, családot alapítunk. Én úgy gondolom, hogy ha gyerekünk lesz, már nem engedem el. Én nem tudnám csinálni azt, amit a csajok, képtelen lennék rá. Ebben egyetértek veled! Inkább nem vállalok addig gyereket, amíg mehetnékje van. Idővel megmondom ezt neki, de itt még nagyon nem tartunk. :) Én azt tanácsolnám, ha a párod katona lenne, hogy várjatok a gyerekkel a misszió végéig. De mivel még nem az, és a lányok mondják, hogy kopaszként nem is missziózhat, az még rengeteg idő, mire onnan visszatér. Nem tudom a párod mennyi idős, de szerintem katonának minél fiatalabban érdemes állni. Mert ugye ha már az lenne, most menne külföldre, te mágvárnád, és jöhetne a baba. De mondom, én magamból indulok ki, én sem szeretnék egyedül kölyköt nevelni! Szóval, ha gyerekre vágytok, szerintem már nem érdemes belekezdeni a katonásdi-missziósdiba!
Szia! Most olvaslak...
Tudod, nekem meg az jutott eszembe, míg olvastalak, hogy a párod tipikusan abba a csapdába esett, amit a honvédség előszeretettel használ... Bedőlt szegény a propaganda dumának, a nagy hujhujhajrának, hogy milyen tökös dolog a katona meló, milyen frankó, biztos megélhetés, mekkora kaland...Egy része talán igaz, az, hogy van benne kaland, főleg annak, aki épp csak beleszagolt még, a fizetés viszon finoman szólva megalázó! Az én párom 13 éve katona, tíz éve netto 130 eft-ot keresett, most kerek perec 85 eft a nettoja...13 év után!!! Hogy mi a helyzet a misszióval? Nos, nagyon megrostálják a társaságot, akik jelentkeznek, elsősorban a katonai tapasztalat és a nyelvhossz alapján(legénységi állománynál). Vannak, akik azért kerülnek be, mert jól végzik a munkájukat, de bizony nem egy bajtársról mesélt a kedves a felkészülés alatt, aki azért került be végül valaki helyére a tartalékból, mert a másik nem smúzolt eleget a főnöknek! Misszióba egyébként nem visznek kpaszokat, tudomásom szerint legalább két évet kell szolgálni hozzá, hogy egyáltalán beadhassa valaki a jelentkezését. A fizetés misszióban kecsegtetően soknak tűnik, de NATO viszonylatban a magyar katonák jócskán a legalulfizetettebbek és bizony piszok gyorsan elment az a kis pénz az itthoni "kereset" mellett felgyűlt adósságaink rendezésére és a lakás rendbetételére, ami ugye időről időre muszáj. Javaslom neked, hogy kérd meg a párodat, olvasgasson minket kicsit, mert sajnos a toborzó irodákban nem mesélnek az árnyoldalakról. Az egyedüllétet pedig bírni kell, van aki alkalmas rá, van aki nem. Az én párom most országon belül van, mégis egyedül alszom heti három-négy napot, mert felkészítés zajlik éppen egy készenléti csoportba, ami azzal jár, hogy heti többször kint is alszanak a bázison, mert olyan későn végeznek. Nem könnyű, én három gyerekkel misszióztam, a legkisebb egy hetes volt, mikor mennie kellett.
Szia!
Párod mennyire ment bele ebbe a Honvédségnél dolgozni témakörbe? Csak azért kérdezem, mert az írásodból rögtön az jutott eszembe, hogy ő még csak a gondolat szintjén van. Mivel sajnos a Honvédségnél nem jó a fizetés. Sőt!!!! Nem tudom, hogy mi a párod végzettsége, de ha legénységi állományba jelentkezik azért ne számítsatok arra, hogy néhány éven belül missziózni megy. Szóval ez neked jó lenne.:)
Az tény, hogy ha itthon katona akkor is vannak alkalmak amikor bizony külön kell lennetek, mert kiképzésre viszik stb.
De az tényleg számít, hogy katonaságon belül hova szeretne menni.
Nekünk amúgy 2 gyerekünk van, és 1 misszión vagyunk túl. Nem volt könnyű. 7 hónapig tartott, de túlétük. Én azt gondolom, hogy mindenféleképpen kell hozzá lenni a nőben is valamilyen keménységnek, határozottságnak. Különben nem megy.
Így hirtelen ennyi jutott eszembe. de majd jönnek a csajok is elmondani a véleményüket!:)
:) köszönöm!!
Amúgy ha kimegy és addig nem találkozunk, azért is ráírok időnként h mi van vele, mert ígyis úgyis érdekelni fog, hisz semmilyen haragot nem tudok érezni iránta, mivel csak korrekt... max januárban felkeresem, hogy akkor kezdjük előröl, irány squasholni :)) (ez volt az első randink)
de persze azért most a további találkozásokért küzdök... ez csak a B terv. nagyon elhatároztam magam. úgyis decemberben államvizsga, lesz ami lekössön...
Köszönöm a biztatást!Igen, rájöttem h most nincs időm büszkének lenni, úgyhogy mindennap írtam neki 1 db smst- Ma este már az is kijött belőle h nekem igenis számít mi van vele. Most véégre jött válasz, de semmi jó vagy nem is tudom... Megírta h visszajött az országba, és kedden eljön értem, mert valóban tartozik ennyivel, de az álláspontja nem nagyon változott.
Ráadásul megbetegedtem, lázas vagyok, msot ezerrel probálom magam kigyogyítani,a legjobb formában szeretnék lenni, és remélem személyesen sikerül jobb belátásra bírnom. Sajnos rossz érzésem van ezzel kapcsolatban... de a remény hal meg utoljára :)
Kedves Seira!
Köszönöm őszinte véleményed. Egyzser vártam egy férfira 7 teljes hónapot, úgy h soha többet nem láttam viszont, azóta sem. 7 hónap után mondta meg h bocs, mégse (emailben). Hatalmas pofára esés volt, mégis kitartottam végig, bíztam benne. Most mégis újra nekifutnék, vagy túl optimista, vagy túl naív vagyok. Tisztában vagyok vele, hogy egyáltalán nem biztos, hogy ha visszajön akkor minen működni fog, viszont a lehetőségét egy boldog kapcsolatnak nem akarom eldobni. Én nagyon ragaszkodó típus vagyok. Ő tűzszerész, értem az ő gondolkodását is, nagyon sokat gondolkozok, szinte minden percben csak kattogok, de most perpill biztos vagyok benne h várni akarok. Tudom h sokminden változik, nála is változhat, lehet megint hatalmas csalódás lenne, de én vállalom. Hozzáteszem, az indulás előtt újra átbeszélném és átgondolnám a döntést, csak adjon még időt nekünk.
Kedves Poly!
Én 1,5 éve "nyomom" a távkapcsolatot,a lányok párjával ellentétben az én barátom idegenlégiós...Szóval kb 3 havonta láttam pár hétre...most estünk túl egy fél éves távolságon,misszió miatt.
Elhiszem,hogy szimpatikus neked,meg romantikus ez a dolog.De belegondoltál komolyabban?9 hónap...tudod mennyit változik addig az életed?Rengeteg lehetőséged lesz!
Nem lebeszélni akarlak...de gondold meg!Nem tudomm it hoz köztetek a megbeszélés,én teljesen megértem a srác álláspontkát.
Kedves Poly!
Megkaptam a csatlakozási kérelmedet! Míg eldöntjük, mi legyen, itt nagyon szívesen segítek, ha tudok, szerintem ezzel a többiek is így vannak! Nem tudom, mennyit tudsz a barátodról, mennyire engedett közel magához, de próbálj vele felnőtt módra leülni és meséld el neki, hogy ha ő is szeretné, te megpróbálnád, hogy megvárod, ezzel egyikőtök sem veszít semmit. Ha mégsem klappolnak majd a dolgok, ráértek majd akkor gondolkodni, hogyan tovább!
Egyébként közülünk mindenki csinálja, vagy csinálta már, ami előttetek áll, valóban nem könnyű, de nem osztom a párod véleményét, miszerint ebből csak sérülések származnának! Igenis sok pozitív hozadéka is van egy missziónak, ha van perspektíva egy kapcsolatban, akkor kifejezetten húzó erő!
Nna! A múltkor Anett írta, hogy benézett ide is, nehogy eltévedjenek az újabb katonafeleség "áldozatok" :DDD Én is megvagyok, de a fb lett a törzshelyem, mert három gyerek, meg egy katona(nagy mamlasz:) mellett nincs időm többre! Megvagyunk, jól vagyunk, aki támogatásra, társaságra vágyik, azt továbbra is igyekszem én is megnyugtatni!
Ami a missziós "drogot" illeti, az én párom is azt mondta, hogy koszovóba ő mégegyszer ki nem teszi a lábát, mert belehal az unalomba :P Tiszta hülye! :D A következő misszióját 2013 augusztusra tervezi...én már most belehaltam:(
Énvagyok Nyár néven kértem felvételemet a fb csoportba.
Beengedtek?
És 5 perce elengedtem...
Bele pusztulok újra.....
Még egy pár napig itthon lesz Magyarországon, de sajna nem tudunk talizni.