Jó-e a 3 gyerek egy családban a mai világban? (beszélgetős fórum)

Múlt héten én is nosztalgiáztam, Hanna fél éves volt. Hogy megy az idő:) Nemsokára mennek oviba.

Jobbulást Lucának!

Csajok!

Pont egy éve, ezen a napon indult el a kislányom kifelé!

Délben fedeztem fel, hogy 10 percenként fáj.

Éjjel 11kor mentünk be és holnap fog 18.25kor megszületni az én Lucám.

Sajnos most lázas remélem holnap nem betegen kell ünnepelnie az első szülinapját!

Igen, nálunk is így van!:)

A hisztiről még eszembe jutott, hogy gyerekként én ezt hogy éltem meg. Valahogy az érzés bennem maradt, a szüleim megvető pillantása... nagy teher is ez, de segít abban, hogy jobban megértsem a gyerekeimet. Nem hogy segítettek volna, megértettek volna, hanem még attól is félnem kellett, hogy elveszítem a szeretetüket.

Mindebből annyi maradt meg, hogy a mai napig azt érzem, hogy nem önmagamért szeretnek. Amikor az elvárásainak megfelelően nyilatkozom vagy viselkedek addig nincs probléma... egyébként meg, inkább nem is írnék semmit...:(

A múltkor anyám majdnem előadta, hogy tudja milyen három gyermeket nevelni. Mikor én meg a húgom között 8 év van a másik meg az, hogy pl engem 1 évesen beadott böcsödébe... na hagytam a témát rövid úton.

A kert és a munka témához annyit, hogy most nagyon mérlegre kell tennem hosszú távon bírjuk-e a magas törlesztőt és azt hogy a kert mellett nem marad időnk kirándulni stb... pénzünk meg végképp nem.

Nem tudom mi ér többet?!

Ez hasonló ahhoz, hogy a férjemnek lettek volna még jobban fizető állásai is, de többet visszautasított pont a család miatt, hogy 4-re itthon legyen, hogy hétvégéi szabadok legyenek. Ez is komoly mérlegelés eredménye volt.

Most hasonló zajlik le bennünk a házzal kapcsolatban is. És még az jön hozzá, hogy költeni is kellene rá, arra még végképp nem tudom honnan lenne pénzünk.

Nálam a hétvége kritikus pl. a tegnap. Mikor mindenki itthon, meg sem állok két napig. Szóval hétfőre olyan vagyok mint egy hulla.

Ma el is megyek szaunázni mert már egy hónapja nem voltam és elvonási tüneteim vannak.

Ugye Te is úgy látod, hogy a harmadik valahogy mégjobban örül a másik kettőnek, mint a középső a legnagyobbnak? Én most ezt látom, talán azért mert ketten ugrálják körbe, meg a két nagyobbik már eleve megadja az alaphangulatot:)

A középsőnél próbálom a hisztiket azok alapján, amiket írtál csitítani.. majd meglátjuk. Most nyugi van pár napja. Lehet ő is kitombolja magát, kiadja a feszültséget, aztán megnyugszik..

Panel lét:) kiírták a faliújságra, hogy húst klopfolni hétvégén 10 előtt tilos:)

Hogy bírtál a gyerekekkel, míg a férjed nem volt itthon?? Ha az én férjem fél órával később ér haza, már borul a bili, mi annyira be vagyunk időpontozva.. du 4 óra elég kritikus nálunk, ébredés uzsonna, öltöztetni őket, mert kimegyünk az udvarra, vagy séta, az esti vacsora, fürdetés, no az sem egyszerű. A férjemnek van még ráadásul egy csomó maszek melója, így gyakran este 9 után megy ki és éjjel fél egykor fekszik..

Nálunk is így van, annyira szeret a nagyok között lenni. Imádom, ahogyan utánozza őket.

Meg ahogyan sikítozik mikor hazaérnek délután a suliból, oviból.

Lesz könnyebb is, most biztosan nehéz, mert tényleg mind a 3 nálad elég kicsi még.

Én könnyen beszélek, mert nálam a nagy már mindjárt 9 éves...

Nekünk is van homokozó és mindig mikor kimennek olyan rendetelnséget csapnak az udvarban...Éppen tegnap fakadtam ki, hogy nem elég a szobájukat rendezni még a kertet is tönkre vágják. Na mindegy ez is hosszú.

A férjem 2 napig külföldön volt, de tegnap sem sokat láttam, mert a kertet rendezi. De meg kell csinálni nincs mese.

Imádom a családi házat meg ezt a nagy kertet, de sokszor elgondolkozom, hogy amíg panelban voltuk semmi dolgunk nem volt ehhez képest.

Aztán eszembe jutnak a panel élet negatívumai és mindjárt úgy döntök inkább mégis maradnék.:)

Már az is nagy segítség, hogy a férjed reggel rendezi őket! No a házimunkával és a főzéssel én is így vagyok! A minap az oviban vettünk menzás kaját, két adag több, mint 1.000 Ft, nagyon jól főznek, de a gyerekek megették, jobban mondva a levesnek a sűrűjét kiették, mert gulyásleves volt, a második meg lekváros fánk..nekünk szinte semmit nem hagytak:) az meg luxus, hogy 3-4 adagot vegyünk, így marad a főzés minden nap, mert nálunk napjában kétszer esznek meleget. Rengeteg a koszos ruha, nagy homokozónk is van, a kertet végig járják minden nap. A minap csináltam nagytakarítást, de semmi látszata..

Amúgy zabálnivalók, hogy mit tudnak egymásnak örömködni! Tegnap hintakuckót kaptak anyuéktól szülinapjukra, hát volt sikítozás, meg rihegés-röhögés:DD, Ja és a legkisebb is imád velük lenni, azt hiszem ő cseperedik fel a leggyorsabban..

Ebben egyetértek, hogy egyedül nagyon nehéz lenne 3 gyerekkel, főleg, hogy ilyen kicsik, az én férjem is csak annyit tud segíteni hogy elviszi a gyerekeket reggel iskolába meg oviba délután már én megyek értük. Én a sok házimunkától tudok a falra mászni. Minden nap megy a mosógép, rengeteg a vasalnivaló. Minden nap takarítok, de meg sem látszik. A főzésről nem is beszélve.

De azért imádom a családom, van jó oldala is annak, hogy nagy családban élünk.

Szia! Amíg a férjed külföldön dolgozik, nekem az a véleményem, hogy halasszátok el a harmadik gyermek kérdést, mert három ilyen picurkát egyedül rendezni szerintem fizikai képtelenség. Nálunk a legidősebb is csak négy éves múlt a napokban, a középső jövő héten lesz kettő, a legkisebb pedig 5 hónapos. Ha belegondolok, - én napközben egyedül vagyok a hárommal, és nagyon megterhelő idegileg is és fizikailag is- hogy még este is és éjjel is, no meg hétvégén is egyedül kellene őket rendezni, bevásárolni, intézni a napi ügyeket.. erre mondom, hogy fizikai képtelenség. Arról nem beszélve, hogy a várandóság sem könnyű két kisgyerek mellett. Szerintem ráértek még, várjátok meg, míg a férjed itthon dolgozik, addig a gyerkőcök is cseperednek.

Visszamenni dolgozni sem lesz könnyű. A barátnőmnek a napokban mondtak fel, leépítés címszóval, ráesett a választás, mivel sokat hiányzik, mert betegek a gyerekek. Ja, és óvónő! Szóval már az óvodában sem tolerálják, ha beteg a gyerek. De akkor hol??

És ilyenkor tudok a falra mászni, mikor anyós előadja magát..mondván, hogy nekik milyen sanyarú életük volt, és mennyire nehéz volt ezelőtt több, mint 30 éve gyereket nevelni.. csak azt felejti el hozzátenni, hogy ő is és apósom is ott falun belül dolgoztak, ahol laktak, nem tudják, mi az nap mint nap ingázni, a gyereket behordani a városi oviba-iskolába, ha a szülő azt akarja, hogy a gyerekével is foglalkozzon az óvónő, ne csak a 3H-s gyerekekkel.. Ja és ami biztos volt az életükben, az a munkahely! No, de ez már az öregség jele, mikor valaki a mellét veregeti, hogy a mai fiataloknak mennyire könnyű, és anno nekik mennyire nehéz volt..hosszú.

Szia,

csatlakozom én is az előttem szólókhoz: ne törődj a károgókkal, vágjatok bele nyugodtan, ha úgy érzitek, hogy még egy babó kopogtat Nálatok!! :-)) Nekem az előző házasságomból van 3 nagy gyerekem (már a legkisebb is elmúlt 18), plusz két kicsi lányom is (4,5 éves és 7 hós), és a párommal még tervezünk egy harmadikat is, mert valahogy úgy éreznénk teljesnek a gyerekhadat... :-))

Szóval szerintem nagyon jó, ha (legalább hárman vannak, nálam minden szempontból bevált), és ha összejön a következő babó is, akkor lesz nekem már 2X3!!!! :-)))))

Kedves Bonty74!

Köszönöm a válaszodat! Igen, én is úgy gondolom, ahol kettőnek jut hely és ennivaló, ott a harmadiknak is. Sőt! Germekeim pedzegetik a kistesó kérdést is, mert ők szeretnének egy Laura babát. Mondjuk kíváncsi vagyok mi lenne a reakció, ha tényleg megérkezne.Gyed kiszámítását tudom, mert tb-t végeztem, azzal nem lenne probléma. Kb. másfél éve tervezgetjük a harmadikat, csak a család és a 'jóakaró' barátok mindig ellenezték, mondván ahhoz nagyon sok pénz kell. Azért lett 'égetőbb' a dolog, mert ha szülök, úgy lenne jó, hogy a biztosítási jogviszonyom folyamatos legyen, és ehhez már idén neki kell látnunk:-)))) És szerintem meg is tesszük!!!

Jó egészséget a családnak!

Kedves andurka85!

Érdekes, hogy a védőnő így reagál... Szerintem nem is lenne hozzá joga, hogy javasolja az elköttetést. Aztán meg tényleg fiatal vagy hozzá! És tényleg mi van, ha negyedik gyermeket is szeretnél világra hozni? Véleményem az, hogy az ilyen véleményeket engedd el a füled mellett, főleg, hogy a férjed is így melletted áll. És nagyon köszönöm, hogy reagáltál. Nálunk is ez van. Mikor megszületett a második gyerkőc, már utána azt gondoltam, úr isten! már nem élhetem át újra a terhességet, a szülést és a babázást? Persze mindezt azért gondoltam, mert édesapám nagyon ellenzi a 3 gyereket. Ami érdekes, mivel mi is hárman vagyunk testvérek. Aztán eltelt egy év és én újra azon kezdtem gondolkozni, hogy mi lenne ha születne még egy baba. Mindig is úgy éreztem, mintha valaki érkezni szeretne még hozzánk. Védőnőnk is akárhányszor jön, mindig megkérdezi, hogy a harmadikat esetleg nem tervezzük-e. Gondolom látja, hogy a gyermekeim nagyon boldogok, kiegyensúlyozottak, látja a családi körülményeket. Igazándiból van egy szép lakásunk, gyerekeknek külön szoba ( ami persze a harmadik gyerek után már nem így lenne, de szerintem megszoknák a gyerekek), anyagilag nem vagyunk eleresztve, de meg tudunk mindent venni, ami szükséges, és ahol kettőnek jut enni, ott a harmadiknak is jut. Én így gondolom... Apukám persze ellenzi, mert ő anyagias természetű, nála a pénz előbbrébbvaló mindennél, pedig szerintem nem az a boldogság forrása. Jó ha van, de nem kell több, mint amire szükségünk van. Mostanába a gyerekek is így vannak elrontva, már beléjük van nevelődve az igények magas foka.

Gratulálok a gyermekekhez, kívánok sok egészséget Neked és a babának és persze a gyerkőcöknek.

Szerintem, ha az anyagiakat nézzük én már az egy gyermek vállalását is nagy merészségnek gondolnám. De mindenre van megoldás és ha két gyermeknél meg tudjátok oldani akkor háromnál is meg fogjátok tudni. Sokkal fontosabb a nagy család, hogy a gyermekeknek legyen testvérük és minnél többen vannak nekik az annál jobb. Sokszor azért elgondolkozom, mi lenne ha csak egy lányom lenne... Lehet több türelmem lenne, több figyelmet kapna, nem tudom, azt tudom, hogy imádják egymást és sosem unatkoznak. A kicsit hol az egyik, hol a másik húzza vonja. Ő meg sikítozik mikor hazaérnek az oviból és a suliból annyira boldog. Kell ennél több. Nekem nem.

Szóval hajrá.

A gyesről meg ha terhes leszel elmehesz táppénzre ha nem akarsz visszamenni dolgozni illetve nem tudsz. Az már más kérdés, hogy hogyan is lesz pontosan a köv. gyeded számítása. De ha részletekre vagy kíváncsi írj a szakbarbárnak, ha így rákeresel meg fogod találni. Ő mindent kiszámol, én közgazdász vagyok, de én is tőle kérek tanácsot, mert ő naprakész és jobban képben van.

Szia! Üdv itt!

Hogy milyen lesz 3 gyerekkel,még én sem tudom,de röpke 5 hét,és mi is meg ízlelhetjük! :)

Mi 2 évet gondolkodtunk a férjemmel....majd 2 év után,valami oknál fogva,szinte egyszerre gondoltuk úgy egy nyári éjszaka,hogy akkor itt az idő,nincs mint gondolkodnunk,nagyon vágyunk erre a 3. babára.Belevágunk. A család 99%-a ellenezte... a mai napig nem tudnak megbékülni a gondolattal,hogy ilyen eszementek vagyunk,hogy ebbe a világba bevállaljuk a 3. gyereket.

JÓL DÖNTÖTTÜK,nem érdekel bennünket semmi és senki! 1 pillanatra sem éreztem úgy én sem,hogy lehet csak nem kellene szembe szállni mindenkivel,és ilyen világba megszülni a gyereket.Mert nem érdekel milyen a világ!!!! Nem érdekel ki mit motyog a hátunk mögött! Olyan szinten vágyunk Rá,hogy elmondani nem tudom.Ennél több pedig szerintem nem kell ahhoz,hogy boldog életet élhessünk majd így 5-en. :)

Az érdekessége még a dolognak az,hogy a védőnőm,és az anyós folyamatosan töltik a fejem,hogy köttessem el magam/ez lesz a 3. császárom ugyanis/ már 3x beszéltük át a dokimmal,aki ellenzi,mert 26 éves vagyok...nah meg amúgy is...manapság már 5 gyereket is szülhetünk császárral,nem úgy mint régen.

A férjem a minap kijelentette,nem szeretné Ő sem,hogy meddővé tegyenek! Ez jól esett nagyon Tőle. Akár mi lehet még..ki tudja,lehet 10 év múlva szülök egy negyediket! :)

Szóval majd a tapasztaltabb,immár 3 gyerkőcös Anyuci társaim elmesélik mi hogy zajlik 3 gyerekkel! :)

Sziasztok! Új vagyok a Hoxa-n. Kíváncsi voltam mik a tapasztalatok a harmadik gyermekvállalással kapcsolatban, ezért is jelentkeztem be ide.

Az a helyzet, hogy nem tudom eldönteni, mi legyen. Vállaljunk-e harmadik gyereket, avagy sem. A környezetemben élők egyik része- az anyagias természetűek-ellenzik, mondván, ha nincs legalább 5 millió a számlámon félretéve, hova szülnék. A másik csoport pedig bíztat, mivel látják, hogy nagyon szeretném, és szerintem tudnám is csinálni annak ellenére, hogy a férjem külföldön dolgozik. Gergő fiam 4 éves múlt, Flóra lányom pedig augusztusban lesz 3. Így azon is érdemes elgondolkodnom, hogy hogy legyen a gyes lejárta után... Kérek mindazon anyukákat, akik ebben a helyzetben voltak/vannak, osszák meg velem tapasztalataikat! Köszönöm!

Köszi,+ vagyunk. Már csak 5 hét császárig! A dokim nagyon kiakaszt, a folytonos nyávogásával,hogy örüljek ha 3-vagy 4 hetet kihúzok még,mondta ezt a 31. hétben.Nos most lépünk bele a 33. hétbe,jobban vagyok...nem keményedek annyit,pihenek sokat.Csak azért se lesz koraszülött a gyerekem!!! :))

Majd mi megmutatjuk!!! ;) Még 5 hetet kibírunk szerintem.

Bár a vérnyomásom egyre emelkedik, a 3 szem gyógyszer mellett is 140 felett van általában,vizesedni is vizesedek...de a vizeletem tiszta.Addig nincs para.

Szépen óvatosan azért tevékenykedek én is a kertben,van egy kis veteményesünk, a gyerekekkel el is veteményeztem azt a pár zacsi magot,röpke 1 hét alatt! :D Seggen ülve....de sikerült! Már kel a Retek!! :)

Nekem nem voltak hisztisek, akaratosak igen, de hisztiig nem fajult talán csak egyszer-kétszer a dolog. A nagylányom mintagyerek volt eddig...

A középső eleven, de lehet vele beszélni, van hogy elkezd ordítozni, de földön fetrengést nem nagyon csinálta. Jó nem mondom nem fordult elő, de ráhagytam, igaz utcán én sem tudnám ráhagyni.

A nagy csinálja mostanság azt, hogy nem fogad szót. Meg sem hallja mindaddig, amíg nem ordítozok vele. Azt hittem közel 9 évesen könnyebb lesz, de nem, ez a második dackorszaka.

A középsőnél volt olyan kisebb korában, hogy ha valami nem sikerült akkor kétségbeesett, ezt lehet valaki hisztinek nevezné (pl anyósomék), de ilyenkor letérdeltem hozzá, átöleltem, ha engedte és segítettem neki.

Nekem az az ötletem, bármennyire is haragszol rá, de inkább segíteni próbálj ilyenkor neki. Jó ez most egy olyan eset volt, amikor igen is rá kell förmedni, mert ilyet nem csinálhat, hogy otthagy téged. Legközelebb ne engedd kismotorral jönni, mert ilyet csinált. Olyan esetekben amikor igazából nem tudod és szerintem már ő sem, hogy mi az oka a hisztinek én olyankor csináltam ezt a megsimogatom, átölelem, megkérdezem mi a baja. Hogyan segíthetek stb... Az apja már beleőszült, mert nem bírt vele én meg kb. 3 perc alatt lenyugtattam. A legkisebb is kezdi az akaratosságot, jövő héten egy éves lesz. Telik az idő... De nála is azzal érek célt, ha nyugodt hangon közlöm vele a dolgokat. Tudod ez az én üzenet, a Gordon-féle módszer. Nem őt minősíteni, hanem azt hangsúlyozni, hogy neked most milyen rossz, hogy ő így viselkedik. Nem akarok prédikátor lenni, mert én is rengetegszer vagyok türelmetlen és ordítozok... Szóval nehéz, elég nehéz, de minden csoda három napig tart. Ki fogja nőni és jönnek a más jellegű problémák.

Így van, ahogy írod..:) Rendezem a kertet, az udvart. Füvet vettetünk még több helyre, elveteményeztünk a lányommal. Zsombor napjában többször megjárja kismotorral:) Ma sikerült két ablakot megpucolnom, még a karácsonyi díszek ott lógtak:DD A mikulásokat az ablakból 3 hete szedtem ki, nehogy odaolvadjanak:D Zsombor a dackorszak kellős közepén, mondhatni az intenzív elején tart. Földhöz veri magát, ha valami nem tetszik.. Idáig nem is volt gond, mert itthon ráhagyom, otthagyom, kitombolja magát, lenyugszik.. csakhogy múlt héten voltam annyira elvetemült, hogy a 3 gyereket egyedül vittem el sétálni, mellesleg a legkisebbet hordozóban, no és a hisztit az utcán produkálta, merthogy leszállítottam a kismotorról, mert nem állt meg vele, hanem faképnél hagyott, futhattam utána.. no úgy elverte magát az utca közepén, hogy csak na, és nem is tudtam vele mit kezdeni, mivel a legkisebb rajtam lógott. A porban fetrengett, utána meg az árokban, ez meg annyira tetszett a nagylányomnak, hogy ő is elkezdte. Fél órát tuti ment a cirkusz, a virágboltos csaj szánt meg, jött segíteni, két utcát cipelte a fenekét:) De itt még nincs vége a történetnek, a lányom piros bogyót dugott az orrába útközben hazafelé:) Szerencsére a porszívós orrszívóval ki tudtam szedni..Azt hiszem beleőszülök, mire felnőnek:D Ja, és itthon újra kezdődött a hiszti, hát beraktam a gyereket a csap alá, az segített!

Ja, a kérdésre a válasz: én is rászólok a gyerekekre, a felnőttek dolgába nem illik belelocsogni. Az olyan koravéneket meg nem szeretem, akik azt hallgatják mit beszélnek a nagyok.

Ismerős a szitu. Én ha nem hívom anyukám, ő biztosan nem hív két hétig, persze mindig az a szöveg, hogy telepátia, épp most akartalak hívni. Aztán mondja a saját dolgait....

Ok megkérdezi az unokákat, hogy jól vannak-e, de az én lelki állapotomra soha nem kérdez rá. Na mindegy ez hosszú.

Szia!

Én sem szeretem,ha közbeszólnak a gyerekek....már a legelejétől fogva traktálom Őket,hogy ha anya beszélget,vagy ép más beszél hozzánk,akkor nem szabad,és nem illik közbeszólni,netán hisztit csapni,hogy Őket is hallgassuk meg.Megfogjuk hallgatni Őket is,ha én befejeztem a beszélgetést.Vagy az a személy,aki épp beszél. Én sem hagyom rájuk. Az anyósomnak van ilyen borzalmas természete.Azt sem izgatja,hogy befejeztem-e vagy az a valaki még ép beszél,közbe kiabál,sőt, a legrosszabb,amikor egy témára rákérdez,én nekifogok,és kb. 3 perc,belekezd valami teljesen szöges ellentétű témába.Nah ettől én falnak megyek.

Akkor minek kérdez rá arra a valamire,ha igazából nem érdekli annyira,hogy kvázi végig tudjam mondani... :S

Hogy leállt ez a fórum!?:(

Mi van veletek lányok? Itt a jó idő mindenki kint?

Én is kertészkedek ezerrel, de a múltkor eszembe jutott egy téma. Érdekelne a véleményetek. Mégpedig az alkalmazkodásra nevelés, talán így tudnám összefoglalni. Pl. hogy ne beszéljen a gyermek párhuzamosan hozzám, ha telefonálok vagy apával beszélgetek. Onnan jött a téma, hogy az egyik ismerősöm állandó jelleggel, ha telefonálunk a gyereknek reagál... nem arra figyel, amit én mondok. Már meg is szoktam tőle mikor a minap ráförmedt a gyerekre, hogy nem tud tőle telefonálni. Én nem mertem neki mondani, hogy én pici koruk óta mondtam nekik, hogy ha telefonálok vagy mással beszélek akkor várjanak. Szóval az alkalmazkodásra, hozzám is és másokhoz is. Nem lehet elvárni tőlük, hogy egyik napról a másikra toleránsak legyenek, ha addig nem ezt vártuk el tőlük.

Gratulálok Nekik! Na akkor mégsem kellett befeküdnie 28-án...:)

Írtam neki a minap privit és nem válaszolt, aztán írtam, hogy gondolom bent vagy a kórházban azért nem írsz... Talált süllyedt!:)

Örülök, hogy jól vannak.