Írjunk verset bármiről! (fórumjáték)

Elmúlt a Karácsony, mindjárt itt az újév

és TE kicsit ismét, előre léptél.

Pontosabban megint egy egész évet,

ez alkalomból köszöntelek téged!

E szép téli napon az kívánom neked,

legyen egészséges és Boldog életed!

A sógornőnek ma van a szülinapja, ezt írtam neki :)

Megdöbbentem...nagyon fáj,

Guruljka már messze jár....

Nem írt soha verseket,

nem írt újabb rímeket,

kerestem...s a búcsúszó

fejbe vágott....s míg hull a hó,

ismeretlen ismerős,

Isten Veled...drága,...hős!

Boldog volt a karácsonyom,

együtt volt a kis családom,

jó volt velük együtt lenni,

és az asztalt körbe ülni.

A sok ételt felszolgálni,

enni, közben jót dumcsizni,

nem fért belénk már a süti,

csak egy finom Olasz kávé.

Szavaid jól esnek nagyon,

bejgli sütését fel nem adom,

talán sötétben tálalom,

ízre azért bevállalom.

Megoldásra férfinéptől ,

a jó ötlet csak úgy árad.

Fújjam ki púrhabbal ,

nyomi kis , rudacskákat.

Kirepedt a bejglim,

világosan látom.

Konyhámban lelem ma,

keserű halálom.

Csúnya szégyenfolt,

leplezni nem lehet.

Itt ez a rondaság,

Aki akar, ehet.

Havas téli estéken,

szánkózunk majd a réten,

hóembert is építünk,

fejére vödröt teszünk.

Szénből lesz a két szeme,

vesszőből a két keze,

a szájával mosolyog,

orra helyén jégcsap lóg.

Megbámulja sok gyerek,

aki arra tekereg,

szétrugdosni nem szabad,

elolvasztja a tavasz.

Havas téli estéken,

szánkózunk majd a réten,

embert is építünk,

fejére vödröt teszünk.

Szénből lesz a két szeme,

vesszőből a két keze,

a szájával mosolyog,

orra helyén jégcsap lóg.

Megbámulja sok gyerek,

aki arra tekereg,

szétrugdosni nem szabad,

elolvasztja a tavasz.

Gyönyörűen sütött a nap, kiültem a padomra,

repdesett egy pillangócska, rárepült a karomra,

összenéztünk, mosolyogva,szemeiben huncutság,

de elrepült ijedtében,mert le esett egy faág,

öregesen bíbelődök, nincs már ami izgatna,

nincsen régen új kihívás, melynek tüze rám hatna,

zárszámadást kell csinálnom, értékeim szétosztom,

fentről nézek majd le rátok, ott lesz az én új posztom,

Kedvességed megható,

Máris olvad el a hó.

Ajándékod melegít,

A takaró beborít.

Akácfának tüze mellett

Vastag zokni is melenget.

Nincs már vihar,a szél elállt,

Manócskád is idetalált.

Illatozott a kakaó,

A kalács is csudajó!

Három cinke ül a fán,

Jöttök ,adtok ,néznek rám.

Jövünk, adunk,(cica sicc)

Létra is kell ez nem vicc

Itt a létra ,magas a fa,

Ide akaszd ,ne amoda,

Három cinke nézi ám,

Mit művelnek,nagy talány

Aztán végre,valahára

Etető kerül az ágra,

Leng még kissé a szélben

Gyertek kicsik, súgja szépen.

Lesz innod, ha olvad a hó,

lesz mit enned, visz a manó,

takarót meg adok neked,

csak nyújtsd ki a kicsi kezed,

lábacskára meleg zoknit,

a kályhádba akác fát,

a manóval küldök neked,

kakaót meg kalácskát.

Cserebogár és a Hansi

Nekiálltak verset írni.

Nem maradok hát le én sem,

De miről szóljon majd a versem?

Ezen töprengek egyfolytában,

Ebben a jéghideg szobában.

Kezem, lábam alig érzem,

Fázik karom és a térdem.

Fagyos szél fúj, szakad a hó,

Az ágyamon nincs takaró.

Utcára sem tudok menni,

Lábam nyomát hó belepi.

Dörög az ég és villámlik,

Fagyott varjú szárnya látszik.

Vihar csavarja ki a fákat,

Rettenet, mit szemem láthat.

Sajnáljatok kicsit engem,

Lesz mit innom, lesz mit ennem?

Most volt itt a kukásautó, elvitte a szemetet,

elkészült a kenyérkém is, sütöttem egy remeket,

doktor nénim régen láttam,szép is most a reggelem,

asszonta, hogy ne izguljak, maradjak a seggemen,

Karácsony már itt kopogtat,

Ablakokban fények gyúlnak,

Az utcákon sok az ember,

Ajándékok gyűlnek rendben.

Örülök, hogy újra jöttél,

Ide egy új verset tettél,

Maradjunk is mindig együtt,

Szeretetben együtt éljünk.

Verses kedvünk egyre csökken,

Én is csak köszönni jöttem.

Nincsen ihlet, nincs gondolat,

De majd felveszem a fonalat,

Újra kezdek írni verset,

Topiktársak kövessetek!

Esik már a havas eső,

fújdogál az őszi szél,

hamarosan be is köszönt,

küszöbünkön már a tél.

Fák, bokrok tövében,

gyűlik a sok falevél,

összegyűjtjük nagy halomba,

sün család ott vígan él.

Ballagok az őszi szélben, a szél zümmög szüntelen,

Oltásokat már fel vettem, Nyunyókát is kedvelem,

"fogalom" az nehéz műfaj, gonddal jár meg minden bajjal,

láttam ma egy régi filmben, Vágó Istvánt sok sok hajjal,

látszik már a hajnal fénye,szemeidben csillogás,

a körúti neon lámpán,nincs is más csak villogás,

kitárom az ablakomat, nyári szellő fújja hajam,

kőkeményen vettem elő, de olvadozik már a vajam...))

Lakó legyél, ne csak vendég,

Kellene sok vers tőled még.

Nekem nem megy mostanában,

Nem érek Hansi nyomába.

"Jófogáson" vettem egy csajt,megérdemlem ezt a sok bajt,

Mert a szelep máris ereszt,vállam nyomja ez a kereszt,

megragasztom Pálmatex-el, szegény ember ma így szexszel,

fiatalon ez nem így volt,a lelkemen van is sok folt,

Rég jártam én erre,

csodálkoztam,merre

vitt az utam,ejnye,

visszatértem erre.

Vasárnap van, ködös idő, puskám tiszta, mert vadásztam,

vadhús már a fridzsiderben,torna gyanánt hadonásztam,

ebéd után felszögelem, az új nemes agancsomat,

keresgélek, hová tettem?, régi, kijárt bakancsomat,

Hatalmas a köd minálunk,

Szomszéd házat nem is látjuk,

Elmélkedünk a szobában,

Mit is főzzünk vacsorára?

Mert ebédünk az még vagyon,

Lehet, hogy majd abból hagyunk?

Vasárnap van, sziesztázunk,

Nem is megyünk ki a házból,

Olvasgatunk, rejtvényt fejtünk,

Most egy kicsit verselgetünk.

Fokhagymának írtam pár sort, a lányneve Knóblika,

spanyol honban tüzet okád, már a bika orrlika,

egyedül a rímfaragás, egy unalmas feladat,

"jobb költőről" szó se vagyon, mert erről nincsen adat,

levetkőzve hová bújjak? hogy takarjam bájaim?

egy szép legény néz meredten,remegnek a hájaim,

dőlj előre Róza lelkem, mert úgy tágul az ánusz,

Bízzál bennem, mert én vagyok,a nagy Ame-rikánusz,

sem ez nem jó, sem az nem jó, ki érti a lelkedet?

menjél csak ki füvet nyírni, és ápold a telkedet,

Fabulon a bőre őre,krémbe mártjuk testedet,

a fejeden sok az ősz szál, este azt is festheted...)))

Könnyű Neked, kedves Hansi!

Nagyon jól tudsz vereset írni.

Igen jól forog az eszed,

Kapásból jönnek a rímek.

utolsó sor:

eszünk elment, lent meg megy gyütt!

Költöttem én épp eleget,

kaptam érte sok meleget,

hidegről már nem is írok,

költeményről már nem sírok,

kiköltöttem két kis kacsát,

medve mamát meg a bocsát,

hol vannak a tettestársak?

verses társak és sorstársak?

verset írni igen nehéz,

a papírra Hansi lenéz,

ceruzája vége rágott,

bajuszkája apró, vágott,

könyököl az asztal sarkán,

foltok vannak az ő markán,

gyertek, játsszunk újra együtt,

csak kifogás, hogy pont meg gyütt...

a két leány védekezik,

nem írunk már sajnos együtt,

nem kifogás amit mondunk,

de nekünk már megint "meg gyütt...."

Takaróval takarnak le, mint avarral a telet,

egyszer meg majd megtalálnak, és én leszek a "Lelet"...))

mehet már a panaszkodás, fonnyadt hús a "leletünk",

kibontja a deres időt, lassan oda a telünk...

maradt egy folt a gatyámban, elől is meg hátul is,

tisztába tesz a nővérke, "megbúbollak kis pisis,"

Isibe már régen jártam, elrepültek az évek,

Temetőben, gödör szélén, búcsút intek és lépek...))

elindultam csavarogni,autóstoppal jártam Gyulán,

a kocsiban nem volt benzin, csak egy palack propán bután,

ezt is kéne,azt is kéne, a rendrakást nem bírom,

imádom a porcicákat,Mari nénit megvárom,

bekapcsolja a porszívót,a kutyával szaladunk,

biztonságos teraszunkra, zörejeket nem hallunk,

megvárjuk míg halkan kiszól, gyertek, kész a reggeli,

a kutyának párizsi jár, azt is gyorsan beveri,

takarítás női munka, ilyen még a főzés is,

mi csak nézzük és dicsérjük, mint két árva kis pisis,