Írjunk verset bármiről! (fórumjáték)

(tavasz, hóvirág, március)

hóvirág, hóvirág, kidugod a fejed?

jó világ? hová tetted eszed?

kikelet, március, révedet,

mocskos patak mossa révedet...

hóvirág, elsüllyedt hajó,

sírjában néma ronnie james dio,

a patkány acélból is kirág,

minek jössz te ide, kicsi hóvirág?

Rád gondoltam Kedvesem azon az estén is,

Kivel együtt létünk olyan szép és meghitt,

Bárhová is néztem eszembe jutottál,

És az egész napon nagyon hiányoztál.

(Fokhagyma versére egy másik topikban)

Nellike bukszája bankóval tele.

Elmennék a Kempinskibe vele,

állhatná a cehhet, pezsgő és kaviár,

kényelem, luxus, magas szobaár,

biciklizés a parkban reggel,

nemlétező gyerekekkel.

Igen, jó a kapaszkodó,

este van kihez szólni,

a kandalló lelegénél,

csacsogni és mesélni,

felidézni a régmúltat,

a gyermek és ifjú kort,

amikor még nem volt IC,

nem volt okos telefon.

eljutottunk a szekéren,

beszélgettünk személyesen,

szép volt bizony az a kor,

sarat tapostunk mindenhol.

Egy kis folytatás.

Eldöntheti mindenki

azt, hogy az a valaki

Isten legyen-e vagy ember,

de kapaszkodó mindig kell.

Nem tart örökké semmi,

ezért kell a mának élni,

azért hogy a jövőben

egy novemberi esőben

akkor is ha egyedül vagy,

biztosan tudd, hogy el nem hagy

akiben mindig bízhatsz,

aki megtaníthat erre:

Szükséged van valakire.

Jegyezze hát meg mindenki,

Everybody needs somebody.

esős november

fegyver és rózsa

elfáradt menyasszony

csalódott csóka

ahogy a kereszten

a köröket rója

a dal most már

nem beszél róla

[link]

Őszi erdő oly gyönyörű,

sok-sok színben pompázik,

kis őzike a fák között,

össze-vissza cikázik.

Talpa alatt avar zörög,

megáll és hallgatózik,

nehogy csúnya vadász jöjjön,

nyúlra, őzre is rálőjön.

Fejére esik egy dió,

elejtette a mókus,

mert az meg az ágon ugrál,

gyereksereg majd rátalál.

A békabál nem olyan. Csókolni muszáj,

az emberből béka lesz, a békából király;

verset írni nem kell, sőt tilos és nem ildomos,

és a békabálból nem visz haza a villamos;

a békacomb a saját combod, ne edd meg,

csak ezt mondhatom neked s becses nejednek.

Békabálba én is mennék,

lehetnék ott a díszvendég?

békacombot is ehetnék?

Nem csókoltam én még békát,

de elnyertem a király fiát.

Ő lett életemnek párja,

a jó Isten őt megáldja!

Miről írjak én még verset,

Ihletem nincs, messze elment.

Én is megyek, vár a teám,

pók mászik a szobám falán.

Kulcsocska a ládikóban,

bemondták a rádióban,

ki a kulcsot megleli,

a béka csókját elnyeri,

és akit a béka csókol,

békává lesz ő is jókor,

békakirály udvarában

holnap este békabál van,

táncverseny és tombola,

feltétlenül menj oda,

tiéd lesz egy békalány,

békabéres átalány,

békaház a nád alatt,

békaétel, jó falat,

ebihal a gyereked,

élvezd békalétedet.

Nemcsak Miki mókatára,

ez a topik is bezárva?

Lassan már egy hónapja

senki ki nem nyitotta.

Most én bizony kinyitom,

a pótkulcsot előkapom.

Szerencsére még megmaradt

itt a lábtörlő alatt.

Kicsit ugyan rozsdás lett,

mert az eső ráesett.

A Bogart fiú Marrakesben

megbotlott egy magaslesben,

odaszaladt Bergman Blanka

s vele a fél Casablanca;

útilaput vettek tőle,

s felszálltak a repülőre.

(Véget ért a móka mára,

zárul Miki mókatára.)

Marokkóban születtem,

mikor szerelmes lettem,

elhagytam a hazámat,

apámat és anyámat.

Magyar fiú lett a párom,

ő az én nagy boldogságom.

Tavaly nem hóban voltam,

sóbányában robotoltam,

sóval teli csillét toltam,

majd engem toltak holtan;

betettek egy sóhengerbe,

bedobtak a sótengerbe,

azon úsztam át Tangerbe.

és ott lettem végül boldog.

Feltámadt Villon, eljött közénk,

Jollyrogernek nevezi magát,

Tudja, ki a herceg, ki a Berta

Láthatunk fejében sok tudást,

Minden verse tökéletesen jó,

És nem tudja, hol van a tavalyi hó.

Roger itt van, de most leleplezem Őkelmét.

Nem más Ő mint Villon álruhában.-)))

[link]

Csoda történt; a kecsketejben

fényes gerezdekre leltem,

melyeket lenyelve egyben

(mint angyalok a mennyben)

harang csengetett fejemben:

Hé, te kukák tölteléke,

itt az idő, fuss el véle,

kihúzunk a szennyből végre,

ha a lelked nekünk adod.

Mit tehettem, angyal lettem,

pokol helyett mennybe mentem,

megvették a lelkem

az ottani gonoszok jó pénzért.

A kukában kotorásztam,

és Rogerre rátaláltam,

szeme nedves, lába hideg,

figyeljetek hát emberek.

ne vessétek meg a Rogert,

bár iskolába néha nem ment,

drogot árult, ő is "ette",

ezért került a börtönbe.

bankot rabolt, ez nem vétség,

gazdagoknak maradt ott még

sok pénz, és arany a trezorban,

fürödnek ők tejben vajban,

Rogerkának nem volt pénze,

rászokott a kiflivégre,

éhezett ő nagyon sokat,

és nem mosott soha fogat,

mentsétek fel, etessétek,

a kukából kivegyétek,

jó ember ő, meghálálja,

szíve, karja mindig tárva.

Zabigyerek voltam, utcán csatangoltam,

a pékboltban kiflivéget loptam,

iskolát kerültem, börtönben is ültem,

mert időnként bankot is raboltam.

Sírt-rítt szegény anyám odakinn a tanyán,

s mikor lett saját banyám (virágszál a k*rvasorról),

azt mondta, rám ő is orrol, nem enged a lakásba,

ha ennyit lopok rakásra, de neki semmit sose adok -

hát akkor rájöttem, hogy frankó csávó mégse vagyok,

szemem csak drogtól ragyog, agyam sötét és tompa,

annyit érek, mint egy véka bolondgomba.

Mit tegyek, kihez forduljak, vagy tán kardomba hulljak?

Elmentem a paphoz, tegyen rám kenetet,

de elátkozott ő is mint utolsó szemetet

(szomorúan láttam, hogy benne sincs szeretet),

s így a szemétre vetetten örök kukatöltelék lettem.

Nagyon szép napra ébredtem,

édes szavak körülöttem,

azt susogják a fülembe,

e szép napon megszülettem.

Na nem ma már sok-sok éve,

a szüleim örömére,

sajnos ők már fentről nézik,

hogy "kislányuk" megöregszik.

De ennek csak örülni kell,

mármint az újabb éveknek,

gyűljenek csak még az évek,

Már csak egészséget kérek!

Ilyen szép vers után magam

A rímemet hogy faragjam

Nem is tudok mást csinálni

Faragjon itt rímet bárki

egyszer parádsasváron

átbuktam egy kaptáron,

fülem törött, orrom vérzett,

mégis megkaptam a mézet,

júlia jött segíteni,

örök hálám ezért neki,

hazavittem lábatlanba,

vizett tettünk a katlanba,

habos fürdő, kandalló,

kockás plédes hintaló

Voltam én már sok-sok helyen,

erdőn, mezőn, hegyvidéken,

megbámultam sok szépséget,

tavasszal a kikericset.

nyár közepén a rózsakertet,

őszi lombok sárgulását,

a szél fújta nagy havazást.

Okézsoké megegyeztünk,

és a gázsit megfelezzük,

mert ötleteket tőled lopok,

azért vagyunk ilyen nagyok,

felmászunk a Gellérthegyre,

kefírt teszünk kenyeredre,

boszorkányos seprűt veszünk,

kirándulni azzal megyünk.

A versedhez gratulálok, remek!

Egy kiadóhoz én elmegyek.

Megmutatom versed neki.

Megkérem, hogy nyomtassa ki.

Megtudja így majd sok ember,

Milyen is egy költő-mester.

Fantasztikus..-))))

nyomodba se érek.

Kutyaszánon víg az élet,

távolságtól sose félek,

mindig pontban odaérek.

Tegnap lenn a rókavölgyben

tüske volt egy korhadt tölgyben,

szánom abba belefutott,

két kereke kilyukadott,

szerencsére volt még három,

így átjutottam a határon

vezérkutyám örömére,

mert rátalált ott testvérére,

vígan mentünk együtt tovább,

míg meg nem álltunk kicsit odább.

Kutyakocsma volt egy házban,

táncot roptak báli lázban,

kántáltak a részeg ebek,

részegebbnél részegebbek,

éktelenül hamis hanggal,

kutyaütő zenekarral:

nem megyünk mi innen el,

míg a gazda ki nem ver,

mit nekünk a kutyakorbács,

ha tele van a kutyabogrács.

Hosszú volt a dáridó,

a szánt belepte a hó,

kétméteres, ötméteres,

utat itt már sose keress,

hiába ugatod a holdat,

jövő nyárig el nem olvad.

Kutyaszánon víg az élet,

mindenhova odaérek,

kivéve, ha hóba lépek.

Nem jártam még Velencében,

de voltam már sok pincében,

finom vörösbort ott ittam,

zsíros kenyérrel tunkoltam.

Ahogy vége lett a napnak,

hazafelé bandukoltam,

út közben én meg-meg álltam,

rogyadozott a két lábam.

Talán kicsit sokat ittam?

á nem lehet, felitattam,

legközelebb szánnal megyek,

a kutyusok hazavisznek.