Írjunk verset bármiről! (fórumjáték)

Veled együtt örvendezek,

Untam már a nagy meleget.

Szenvedtem is sokat tőle,

Vágytam már a jó időre.

Ami most van, pontosan jó,

Süt még a nap, de nincsen hó.

Esésedet kiheverted, abban bízom én.

Erős vagy Te, nem afféle gyenge kis legény.

Kívánom, hogy alakuljon jobb irányba életed,

Fizikai jobbulással lelki békéd megleled.

Jól lehűlt itt a levegő,

de örülök én ennek,

a hőséget úgy utáltam,

nem bánom, hogy vége lett.

Lesz még azért jobb idő is,

elég nekem a 20 fok,

kirándulni, sétálgatni,

vagy csak ülni a padon.

tegnap mentem a konyhába, benéztem a hűtőbe,

egyensúlyom elveszítve, beestem a sütőbe,

a friss sebem rögtön vérzett, a hátamat bevertem,

kényelmesen elfeküdtem és a padlón hevertem,

jött a Gabim, kezét törte, hogy most mi lesz teveled?

ki állít majd újra lábra, mert én nem bírok veled,

de aztán az ész is győzött, jó nehezen felálltam,

itt fájt, ott fájt,szomorkodtam, aznap nem is kajáltam,

Természetes, hogy így érzel,

Ez teljesen érthető,

Jelenlegi helyzetedben

Mi lehet még a jövő?

Idő kell ezt feldolgozni,

Életed most nagyon más,

Te is tudod, lesz még jobb is,

Hiszen van rá megoldás.

Nem olyan lesz, ahogy régen,

Sok minden lesz új, és más,

De majd eljön az az idő,

Mikor könnyebb lesz, meglásd!

Nem vígasz ez, nem sajnálat,

Hisz nem sokat ér most a szó,

Akaratod, kitartásod, tudom, kemény,

Ez segít majd, és ez jó.

leejtettem a tollamat, de nem tudtam felvenni,

leengedném redőnyömet, de nem tudom megtenni,

elmélázva elgondolom, mi ennek az értelme?

rászorulni mindig másra, ezt dolgozd fel te elme...

pontot tenni a végére, eddig tartott, itt a vég,

megalázva nem kell élni, ma is más, és más volt rég,

önállóság erényed volt, búslakodni most minek?

így élni az életedet, nincs már miért s nincs kinek...

Amíg ifjú az ember és bohó,

Nem számít, ha esik a hó.

Nem baj, ha ezerrel tűz a nap,

Vagy ha zápor a nyakunkba szakad.

Ahogy az évek múlnak, úgy változunk,

Sajnos, már kicsit mások vagyunk.

Több a panasz, nehézkesebb az élet,

Nem olyan minden, mint régen.

De könnyebb mindezt elfogadni,

Ha van mire visszanézni.

Ha az ifjúságot nem elsiratjuk,

Hanem jó volt - azt mondjuk.

Éltük az életet vidáman, gondtalanul,

És ha most már másképp alakul,

Az se ronthatja el az emlékeket,

Azt mondom: Fel a fejjel emberek!

Ezt mondom neked is, Hansi!

Most nem tudsz szilvát szedni,

De tudsz még mást, hasznosat és szépet,

És veled vannak a régi emlékek.

Új dolgok is jönnek, nincs még világvége,

Lesz még szőlő és kenyér, küzdeni kell érte.

mennem kéne szilvát szedni, de egy lábbal nehézkes,

délre mentek már a fecskék, nincsen madár mi fészkes,

ősz lett újra, megborzongok, a telet se szeretem,

de jó volt is fiatalon, azt a részt nem feledem,

Mindjárt vége lesz a hétnek.

Majd pár nap múlva itt a péntek

Elrepülnek majd a fecskék.

De itt maradnak ám a kecskék.

Bogár, Bogár merre járhat?, kémleli a várakat,

kirándulni nagyon imád,tömlöcajtón egy lakat,

megindul a fantázia, ki volt oda bezárva?

kiszabadult? mi lett vele? vagy onnan ment a halálba?...

hál istennek sok a dolgom,intézem a házamat,

új korlát a teraszomra,fokozza a lázamat,

kerekesszék csuda szerszám, egy nyílás sem jó neki,

átépítünk minden ajtót,aztán jöhet a Meki,

Mi baj Hansi, mi lett veled?

ne szomoríts bennünket,

megszoktuk a rímjeidet,

írj csak bizony még ide,

nem kell ahhoz fára másznod,

nem kell ahhoz kapálnod,

ne sírdogáljon a lelked,

pozitívan gondolkodj!

Hansi bácsi nem szaladgál, örömöknek vége már,

nem tudja, hogy mi lesz vele, bizonytalan és csak vár,

csak egy téma, miről olvas,Hansi lelke sírdogál,

nem mászok már fára többet, Hansi többé nem kapál,

Fenéknyalás?

Nem megoldás!

Vettem ma egy tollbetétet,

hosszabb lett a réginél,

fogtam ollót, nyisszantottam,

írhatok már versikét,

mert nem csak itt írogatok,

kézírással teszem azt,

utókornak félre teszem,

olvashatják naphosszat,

a témákat váltogatom,

ahogy jön a gondolat,

évszakok is jönnek, mennek,

a fák, bokrok is megnőnek,

kibújik a mag a földből,

a fű megnő a mezőkön,

jégcsap lóg majd az ereszen,

a versemet befejezem.

javítás:

eddig nyaltam a fenekét, a főzése nem túl híres,

maradok a rendelésnél,a szakállam olyan íres,

nem ismertem eddig senkit, aki nem tud jókat főzni,

nők terepe a szép konyha, hol a Hansi, elment nőzni,?

eddig nyaltam a fenekét, a főzése nem túl híres,

maradok a rendelésnél,a szakállam olyan íres,

nem ismertem eddig senkit, aki nem tud jókat főzni,

nők terepe a szép konyha,és Hansi elmegy nőzni,

Nehéz is a barátnőnek kicsapongó Hansiva,

Hámot kell majd venni neki, a kapuhoz oda kötni,

Nem cselédnek ment a házhoz, hanem a pasijához,

Együtt kell a kertet túrni, aztán meg az ágyba bújni,

Kifeküdni a nyugányba, lábat lógatni a kádba,

Felmenni a János hegyre, ebédelni a ligetbe.

jó az idő, süt a Lizzy,a kávém már hasimba,

a barátnőm azzal nyitott,:"Nem bízok a pasimba",

kiadja, hogy mit szeretne, cselédlány lett belőlem,

Hansi pedig elcsavarog,estig nem hall felőlem,

Nem vitázok éhgyomorra,mert azt én nem szeretem,

megrendelem ebédünket,arra van még keretem,

aztán usgyi, elrepülök, irány be az OBI-ba,

ott tudok én nézelődni, megfontoltan, nyugiba,

Nem utálom én az esőt, vártam már,

Reméltem, megtöri a kánikulát.

Bár az eső esik kicsit,

De bizony semmit se hűsít.

Azt se bánnám, ha egész nap esne,

Ha nyomában hűvös jönne.

Esik eső reggel óta, utálom, mert dolgom volna,

mennem kéne több helyre is, de a eső még nem tágít.

Van esernyőm azt tathatom, de a lában eláztatom,

gumicsizmám nincsen nekem, hogy a lábama felvegyem.

Nem kell engem hiányolni,

ha lesz kedvem jövök írni,

nem is mindig kedv kell hozzá,

hanem jó klaviatúrám,

az meg megint szarakodik,

visszaviszem a boltba,

van, hogy nem íja az o-t, á-t,

van, hogy sokszor duplázza.

két verses van, hová írok, ott nem lát a napsugár,

itt ülök bent a jó hűsben,a barackfám jó sudár,

termés után metszenem kell, mert az égbe nyúlik fel,

majd hajnalban, mikor a nap, sok sugara még nem kel,

Vidám életet élsz, Hansi!

Bizony, így kell ezt csinálni!

Kedvesed egy főnyeremény,

Maradjon meg az a remény,

Hogy még sokszor főz neked,

S nem veri el feneked

Akkor sem, ha rosszat teszel,

És amikor ágyba fekszel,

Nem fordulsz a fal felé,

Szerelmetek soká él.

Ha hiányolod Bogarat,

Erre csak egy út maradt,

Kérdezd meg őt, miért hallgat,

Biztosan nem beszélsz a falnak.

Válaszol majd kérdésedre,

Kedvet kap a verselésre.

hová lett a mi Bogarunk,elbujdokolt előlünk,

hárman kellünk verset írni,mi lesz ketten belőlünk?

a fokhagyma hasát tömi, és utána sört gurít,

ma is ettem jó ebédet, rántott húsit és burit,

a kedvesem meccctelenül, áztatja a fenekét,

én meg délben dicsérgettem a konyhai remekét,

kajszi levest csinált nekem,remekül is sikerült,

aztán vissza medencébe, és nyakáig elmerült,

Csirkének a melle, combja,

Ami Knóblit nagyon vonzza.

Polipból csakis a farhát,

Vagy polip nyakat és zuzát!

polipfarhát az igazi, azt kedvelik a nyuggerek,

olcsó, csontos, és ízletes,ilyet eszik minden gyerek,

polip húsa már nem luxus,az életem ettől kerek,

kikloffolom,jó erősen,tetejére oda verek,

Finom is rántott béka,

De nem más, csak a combja.

Kóstoltam azt egy időben

Híres kerti vendéglőben.

Napsugárból én sem kérek,

Jó hűvösben éldegélek.

nappal is a vízben vagyunk,

utálom a napsugarat,

együnk tücsköt, együnk békát,

tűzön sütött nagy bogarat,

Jól csináljátok, Hansi,

Éjszaka kell strandolgatni.

Holdvilág és romantika

Boldogságotoknak titka.

Napközben, ha jön a meleg,

Már ne a kertben legyetek,

Aludjatok, pihenjetek,

Este frissek legyetek!