Igent mondanátok 4 hónap után? (beszélgetés)

Sziasztok!

Én indítottam ezt a fórumot, csak sajnos nem nagyon tudtam mostanában ide írni. nagyon sok minden történt velem azóta. Nagyjából leírok 1-2 dolgot. A páromnak mégsem kellett kimenni külföldre,mert sajnos eltört a keze,és így nem mehetett. Szüleimtől elköltöztem,mert csúnyán összevesztünk ,de azóta már javult egy kicsit a helyzet. Összeköltöztem a párommal már 3 hónapja,és boldogan élünk. 2 hete megkérte a kezem, és igent mondtam. :) A szüleim is engedélyezték. Vagyis most az eljegyzési ebédet tervezgetem. Eddig minden szép és jó,remélem így is marad.

Jó, hát ilyen is van, az én unokatestvérem egy januári napon ismerte meg a kedvesét, fél áv mulva jöttek, hogy esküvői meghívó, nagyon szépen éltek, két gyerekük született, egészen a férj haláláig minden rendben is ment.

Viszont ezt már érezni kell az elején, és ha az ember megkérdezi ezt, hogy bárki szerint lehet-e, akkor nem biztos a dolgában. :) Szerintem.

Én ehhez csak annyit szólnék hozzá hogy édesapám 3 hét után kérte meg édesanyám kezét 6 hét után gyűrűt húztak és 6 hónapra az eljegyzés után feleségül vette. Májusban volt a 22. házassági évfordulójuk. Ilyen is van!

Persze az ilyen dolgok mindig ember és kapcsolatfüggők. Ilyen kérdésekben szerintem mindig az a legjobb ha az ember saját magára hallgat. Csak gondoltam leírom hogy nem kell mindig félni és tartani a jövőtől.

Várjatok még egy kicsit!

Én is várnék még vele!

Nuszika, az ember sokat csalódik az életben, egy csalódás csak használ az egészségednek és az emberismeretednek.

Csapd fel a fejecskédet, hátra a hosszú fülikédet és gyerünk tovább :)

Meglátod, mindenkinek van egy igazija, a Tiéd nem a mostani volt. Előbb-utóbb megtalálod. Jó, hát nem kell azonnal bútorozni, de lassan lehet. :)

Én még anno pont 4 hónap után mondtam igent,5 év után,sok kinlódás után el is váltam Tőle.

De ez az ÉN tapasztalatom,de nem ajánlanám senkinek!!!!!

Tulajdonképpen csak az együttélés alatt ismeri ki az ember a másikat, udvarlás idején nem, mert azt a pár órát mindenki a szebbik arcának mutogatásával igyekszik eltölteni. :)

De amikor együtt kel és fekszik, közötte a többi, na az az igazi megismerés. és ez nem megy másként, vagy csak összebútorozással, vagy esküvővel.

De azért nem kellene elsietni.

Ez csakis attól függ, hogy két - milyen ember találkozik. Én kötöttem már házasságot 3 évi együttjárás után is...nem sikerült.

A mostani férjemet, a "másik felemet" másfél hónapja ismertem, mikor összeköltöztünk, miközben csak hétvégente tudtunk találkozni a távolság és a munka miatt(persze közben rengeteg telefon, chat a neten). De én már akkor tudtam, annyira éreztem, hogy nem tévedhetek. Ezzel Ő is így volt...és a költözéssel gyakorlailag "igen"-t mondtam.

Azóta sem bántam meg semmit, mostanra majdnem 3 éve ismerjük egymást, de az esküvőnk csak 2 éve volt különböző okot miatt.

Éééés...6 hete született meg a mi kicsi fiúnk, akit már annyira vártunk (a naplómban vannak képek). Így lett teljes az életünk...elmondhatatlanul BOLDOG vagyok!!!!

ha engedi Hoxa

egyáltalán

off!

tényleg kiregizett niice?

hát bátor vagy:))

én se vagyok semmi de nem tudom kibirnám-e ennyit távol. irigyellek