Igaz történet...

1944 telén, Lengyelországban, egy kis faluban, egy tizenkét éves zsidó fiú, David, bujkált a családja meggyilkolása után. Hetek óta éhezett, és az erdőben próbált túlélni. Egyik nap azonban elfogta egy német járőr.

A katonák már épp jelenteni akarták a parancsnokságnak, amikor az egyikük – egy középkorú, bajor férfi, akinek saját gyerekei voltak otthon – azt mondta a többieknek:

"Ez a fiú nem veszélyes. Gyerek még. Én majd elintézem."

A többiek vállat vontak, és otthagyták a döntést az ő kezében.

A katona elvitte a fiút egy félreeső dombhoz. David már felkészült a legrosszabbra. A katona levette a kabátját, ráadta a gyerekre, és suttogva annyit mondott:

"Menj tovább kelet felé, három kilométerre egy parasztcsalád él, akik segítenek majd. Mondd, hogy Franz küldött."

David megmenekült. A háború után Amerikába került és orvos lett. Soha nem felejtette el azt a német katonát, aki az életét kockáztatva megmentette őt – nem parancsra, nem érdekből, hanem tisztán a lelkiismerete szavára hallgatva.

Franz neve sosem került fel a hősök listájára – de David minden évben gyertyát gyújtott érte.

Mert a becsület akkor a legerősebb, amikor minden körülmény ellene szól.