Idén: baba a pocakban! (beszélgetés)

Hát igen, úgy van, ahogy írod, aztán az életben kiderül, hogy jó -e vagy nem, de közben is lehet figyelni, és korrigálni szerencsére, nem kell megvárni, hogy felnőljön. Olyanok sokszor, mint a tükör.

Az én fiamnak is kellenek a határok. Először azt hittem, túl élesek, és hogy hiába körvonalazok, kevés... Aztán rájöttem sok mindenre, hogy másokkal is ilyen vagyok. A gyerek sok mindenre megtanítja az embert!! Önismeretet is kaptam az anyasággal, persze ez mind idő és munka. Van olyan ismerősöm, aki ezt szerintem soha nem tapasztalta meg még.

Amikor én szültem az is péntek volt, szintén front volt, és sorra adtuk át egymásnak a szülőszobát. Annyira sok kismama szült akkortájt, hogy az épület másik szárnyát is ki kellett nyitni a kismamiknak, mert nem volt annyi férőhely. :)

Arról nem is beszélve, hogy akkor az volt az előző karácsony-szilveszter "termése". :D

Virág továbbra is tartja magát ígéretéhez híven!

Azt mondta 10.-én pénteken fog szülni, és folyamatosan tudósít majd a szülőszobából. Nos ez azt hiszem kipipálva! :)

Ügyes legyél! És képet se felejts el majd küldeni nekünk! :P ;)

De jó!

Örülök, hogy jól vagytok!

Ez a mai nap!

Csupa jó hírek :-D

A császárnak is meg vannak az előnyei!

Bizonyos szempontból jobb, mint a természetes szülés.

Főleg ha faros!

Én is faros voltam, de nem műtöttek ki, de a döntést az orvosok is megbánták, mivel alig akartam kibújni, és amint kint voltam rögtön kezdhették az újraélesztést

Kitartást!!! Gyors szülést kívánok! És nagyon szorítok, küldöm az energiákat.

Most már kettőtökkel foglalkozz :)

Virág :) :)))

LÁnyok nagyon boldog vagyok, megnyugodtam, minden oké, képet sajnos nem kaptunk de elég sokat nézegethettük a picúrt mert a dokim az új helyen nem találta hogy kell elsőre beállítani a méréseket a gépen. Nyakiredő 1,2 az orrocskája is látszik, nagyon édesen kalimpált a kezeivel. Bár nagyon szégyenlős,mert nem akarta nagyon mutatni magát. DOkim meg is jegyezte hogy kössük fel a nadrágot mert már most szívat. :D korai becslés szerint fiú

:-)

Na akkor nemsokára indulnak a fájások!

Hajrá!

Gondolok rád/rátok! :)

Ha majd tudsz írj, hogy mi volt és hogy vagytok!

Igen..és ezért is nehéz a nevelés, mert nem könnyű a középutat megtalálni. Én is sokszor tanácstalan vagyok Annával kapcsolatban, hogy most mi lenne a legjobb neki, de próbáljuk úgy csinálni, hogy a mi elveinknek megfeleljen..aztán, hogy ez jó lesz, vagy sem, azt majd az élet bizonyítja. :-)

A másik, hogy tényleg gyerekfüggő ez..Anna lányom nagyon makacs, akaratos, és úgy érzem, hogy neki meg főleg kellenek a határok, kordában kell tartani, hogy megtanulja, hogy nem csak az ő akarata érvényesül mindenben. Persze, ez később jó lesz, ha előre akar lépni az életben, de vannak helyzetek amikor ez hátrány...és most a társas kapcsolatokra gondolok elsősorban..