Honnan tudom, hogy tényleg szeret? (beszélgetős fórum)

Szerintem keress valami extrém, érdekes hobbyt (búvárkodás, motor, falmászás, squass, v akár úszás/bicikli), amibe nem vonod be őt (ahol emberek/pasik között is vagy). Csak 1-2 szót mondj róla, de ne mesélj igazán. Hadd egye a fene, h hol kivel és persze mit csiálsz. Legyél egy kicsit titokzatos, soha ne add ki magad teljesen. Mutasd magad nagyon erősnek és ne bújj. Várdd meg, h ő tegye!!

Ja, újíts a külsődön egy picit (új frizura, klassz smink, elegáns ruhák). Érezze h van félnivalója, örüljön h veled lehet.

Majd írj, segítettem-e!

Egyszerűen érezni. Ahogy rád néz, ahogy átölel, ahogy törődik veled, óv és véd téged.

Egyszóval az egész hozzádállásából azonnal le lehet venni.

Már próbáltam. Sőt, magától mondja, hogy őt sem zavarja, ha más pasikkal beszélgetek. No igen, csakhogy nekem nincsenek ilyen szintű fiú haverjaim, akikkel nap mint nap beszélgetnék. Akivel pedig nagy néha csevegek, azokról tudja, hogy kicsoda.

De mondom, nem is az msnnel lenne baj. Én még azt is elfogadom, hogy szüksége van arra, hogy más lányokkal beszélgessen, hogy visszajelzéseket kapjon másoktól is, amíg ő visszajelez nekem és érezteti, hogy szeret és nem akar mást.

Bocs, hogy ezt mondom, de jó tudni, hogy nem vagyok egyedül:)

Azt mondhatom, hogy a délutáni szabadidős dolgot sikerült megoldanunk. Hetente egyszer én is el tudok menni egy lánnyal, akit itt ismertem meg, bár ez közel sincs ahhoz, amikor egyetem alatt rengeteg barátom volt és minden másnapra akadt egy program. Sokszor már párom is hív magával (ha nem fiúbuli van, arra nem is szeretnék menni). A szabadidőben leginkább az zavar, hogy úgy érzem, mindig én próbálok programokat kitalálni.

Talán belekényelmesednek a kapcsolatba? Nem tudom igazán. Nagyon igyekeztem megtalálni a középutat. Szívesen főzök neki, de ha kell odaparancsolom mosogatni (és megcsinálja), vagy takarítani.

Szija,

én is azt mondom, a női megérzés sajnos, sosem csal. Anno én is csak akkor éreztem, hogy "vmi gáz van", ha utólag kiderült, volt is okom rá. Nem tudok róla, történt is volna vmi ténylegesen, de flörtölés, beszélgetések voltak.

És igen, én is azt vallom, amit az egyiknek szabad, akkor a másiknak is legyen szabad. Mert nálunk is az volt, hogy míg ő beszélgetett lányokkal, az totál "természetes" volt, viszont tőlem tuti akartak vmit a srácok, nem ok nélkül beszélgettek velem... :S

Hát igen, férfiak.....

Szerintem ültesd le, mondd el neki, neked mi esik rosszul. Hogy ha nyafogásnak fogja fel, akkor nem vesz téged komolyan, szerintem. Úgy gondolom, mindent meg kell beszélni. Ez is sokmindenre jó, mert közben látod a szemét,...és a szem sokmindent elárul. Meg a mód is, ahogy válaszol. Lenézően, kedvesen, flegmán...stb.

Egyébként amiket leírtál, sok poz. dolog is van benne. Mármint, törődő, kedves is tud lenni.

Lehet, hogy csak picit elfáradt a kapcsolatotok? Erre is rákérdezhetsz pl.

Én anno rákérdeztem, és ilyenkor meg tudtuk beszélni, min kellene változtatni, hogy jobb legyen a kapcsolat.

Szia!

A történet ismerős sajna.A kapcsolatunk elején az én párom is sokat msn-ezett más lányokkal,ami engem nagyon zavart.Leültünk és megkértem mondja el ki kicsoda mindazonáltal gondoljon bele fordítva(nagyon féltékeny).Mit szólna ha szabadidőmben más pasikkal msn-eznék.Ő mit gondolna mit érezne?Ha azt mondaja tedd azt akkor próbáld ki.Nálam nem működik hogy csak az egyiknek szabad.Akkor szabad mind a kettőnek.Csak arra vigyázz nem menjen a kettőtök kapcsolatára.Én sokszor inkább blöffölök és bejön.Ezek csak példát a döntést te hozod de a NŐI ÖSZTÖN SOSEM CSAL!!!!!!Én is csak akkor voltam féltékeny mikor volt rá okom pedig csak megérzések voltak.Igaz sosem csalt meg bár most nem vagyok teljesen biztos benne hogy nem tette meg mert kint dolgozik külföldön.Szóval a döntés a tiéd.

Eleg hasonlo cipoben jarunk. En es egyedul maradtam egyetem utan, csak akkor tudok kimenni, ha hazajon valamelyik baratnom (max 1 honapban 1szer). Munkaban egyedul vagyok 10 oran at, otthon szinten mig haza nem jon a parom, aki emberek kozt van egesz nap. Mire en befejezek mindent otthon van hogy alszik, vagy eppenseggel kimegy a fiukkal. O nem msn-ezik, hanem jatszik a gepen, vagy megy focizni, vagy sorozni. En pedig szornyen feltekeny tipus vagyok.

Megertem, hogy mit erzel, en is tulsagosan kotodok hozza. Nem nagyon mutatja ki mit erez, es nem igazan bujik hozzam csak ugy magatol, 99% ban en bujok hozza, en puszilom meg, en olelelem. Faj, hogy o nem nagyon kezdemenyez, foleg ha meg azt is monjda kover vagyok, pedig mar csak max 3 kg felesleg van rajtam. Nalunk nehezebb is, mert hazasok vagyunk es senkinek nem adnam meg azt az oromet, hogy lassa, neha nem vagyok boldog, vagy faj a szivem.

Párommal két éve vagyunk együtt, február óta együtt élünk. A gondjaink pár hónapja kezdődtek. Sírva vallotta be, hogy egy buli után, részegen felment egy csajhoz. Azt mondta, ezután jött rá, hogy mennyire szeret engem, hiszen senki sem gondoskodott róla annyira, mint én, senki sem szerette még annyira, mint én stb. Könyörgött, hogy bocsássak meg neki. Én megtettem, mert tudtam, hogy őszintén bánja amit tett. (egyébként soha nem derült volna ki, ha nem vallja be).

Volt pár csodaszép napunk, aztán rájöttünk, hogy vannak azok a bizonyos gondok, amik csak együttéléskor derülnek ki. Az egyetem után nem maradtak barátaim a városban, így ritkán tudtam eljárni otthonról. Ráadásul a munkám is olyan, hogy sokszor egész nap egyedül vagyok, nem szól hozzám senki, és még csak feladat sincs, amivel lefoglalnám magam. Ő maradt tehát az egyetlen ember, akivel beszélgethettem. Ő viszont olyan helyen dolgozik, ahol egész nap emberekkel van körülvéve, amikor hazaér pihenni szeretne. Nála a pihenést a számítógépezés és az msn jelenti. Ráadásul van pár lány ismerőse, velük msnezett órákat. Pocsékul éreztük magunkat, ő azt mondta, el kell gondolkodnia azon, hogyan tovább, én pedig rettegtem, hogy elveszítem. Többször is megkérdeztem tőle, hogy menjek-e el, költözzek-e vissza a szüleimhez, ő mindig nemet mondott.

Ezután próbáltam picit megnyugodni, hiszen ha szakítani akart volna, akkor többször meg lett volna rá a lehetősége, hiszen sokszor én magam ajánlottam fel, hogy elmegyek. Megbeszéltük a gondjainkat és tényleg a javára kell írnom, hogy igyekezett. Azóta én nem szólok, ha leül a gép elé, esetleg msnezik is, viszont ő is betartja, hogy ez nem kettőnk idejének a rovására megy, akkor csinálja, amikor főzök, vagy olvasgatok, én is fórumozok stb. Ő mondta ki (önként, nem én kérdeztem), hogy minden rendben köztünk.

Mostanában azonban ismét úgy érzem, hogy valami nem stimmel. Felbukkant msnen egy új név, akiről csak annyit mond "egy csaj ismerősöm". Tény, hogy sok lány barátja van, akit nem ismerek, de engem mégis rettenetesen zavar, hogy nem mond róla semmit, nem tudom ki ő. A hétvégén smst is kapott tőle, amit megmutatott nekem, tényleg nem volt benne semmi félreérthető. És mégis...sokszor úgy érzem, hogy van köztük valami. 100%ig tudom, hogy fizikailag semmi nincs, mégis bánt.

Leginkább azért, mert mostanában felém nem mutatja ki, hogy szeret. Ritkán ölel meg magától, nem mondja ki, hogy szeret, kevesebbet bújik, mint régen. Ha rákérdezek azt mondja azért, mert ő nem az az érzelmes fajta. Ezt valahol meg is értem, tisztában vagyok azzal, hogy egy idő után a nagy láng eltűnik. Mégis úgy gondolom, hogy ha éreztetné velem, hogy szeret, hogy szépnek tart én is kevésbé lennék féltékeny (aláírom, hogy sokat durcizok mostanában).

Nem tudom mit tegyek. Ti, akik olvassátok nyilván azt gondoljátok, hogy ott kéne hagynom, valószínűleg én is így látnám kívülről. Ugyanakkor nagyon szeretem és úgy érzem, hogy ha elveszíteném nem maradna semmi jó az életemben (se barátok, se egy érdekes munka). Van aki azt mondja, ha el akart volna hagyni, meg lett volna rá az esélye. Nem tudom mit tegyek. Tudom, beszélni kéne vele, de nem tudom mit mondhatnék, hogy ne csak nyafogásnak vegye, hanem tényleg megértsen engem. Így vagy úgy, hiába sírok miatta néha, nagyon szeretem.