Homeopátia szorongásra, depresszióra. Van valakinek tapasztalata ezzel kapcsolatban? (beszélgetés)

Józan ésszel esetleg a trossz hangulatodon tudsz úrrá lenni,hogy ne lássák rajtad,de afizikai tüneteken nem.

A depresszió van akin durva fizikai tüneteket okoz,én ebbe a kategóriába tartozom sajnos,utána is olvasgattam meg az orvosom is mondta,az agy szerotoninhiánya az oka mindennek,ezért kell ilyen esetben a gyógyszer,antidepresszáns,szorongásoldó,stb....sőt,tanultam is róla anno.

ÉS tényleg,mint ahogy már leírtam,a fejemben érzem azt a furcsa sz@r érzést amit leírtam.Kell ennél több bizonyíték,hogy mindez igaz??

Most fogok egy irtó butát kérdezni.

A kineziológus tulajdonképp mivel foglalkozik,mi a konkrét szakterülete?

Megmondom őszintén eddig més soha nem néztem utána, csak halottam ezt-azt....

Mondjuk úgy, a múlt nagy terhét cipeltem és elmentem. Nekem rengeteget segített.

Én semmire se akarlak rábeszélni, hidd el. Nem érdekem. Csak egész egyszerűen tudom, milyen érzés átélni ilyen rossz dolgokat. És azt is tudom, mindig van megoldás, a gyógyszereken kívül is.

És ha van megoldás, hogy jobban legyél... :)

Ebben sok igazság van,amit írtál.

Csak az is eszembe jut olykor,mi történne,ha kivonnák a forgalomból hirtelen a rivot?menék atemetőbe,mert a xanax semmi hatással rám,a frontint nem bírom,az ataraxtól meg majdnemhogy elpatkoltam.

MEG történhet olyan,hogy szedem még egynéhány évig és anyira hozzászokik a szervezetem,hogy előbb-utóbb nem lesz hatása?ettől is félek valahogy...bár lehet hogy ezek már túllihegett,túlaggódott dolgok,nem tudom...

nem voltam még,de mit segítsen,okok,hm....

a múltamatmeg tudja változtatni?

tud nekem szerető családot adni,akik ahelyett hogy kiszipolyoznának meg kiborítanának,inkább mellettem állnának?

nem hinném...

azért köszönöm a tanácsiot,elgondolkodom rajta és tudom,h nem szép dolog a saját szeretteimről ilyet irni,de sajnos ez van...de én így is szeretem őket,mert a családom,a véreim.....

Feladni nem szabad.Én már elfogadtam,hogy részint ez nálam örökletes,részint pedig a sok átélt trauma is megerősítette rajtam ezt az ocsmány kórt amitől undorodom és amit szégyellek,de van és kész.

Viszont azt nem vok hajlandó elfogadni,hogy már a másfél mg-ot is kevésnek érzem,pl ma volt hosszu idő ota az első olyan napom,mikor 2 mg-ot kellett bevennem,azt a dózist amit a kórházban nyomtak belém.Jó,igaz oka van mert nagyon kiborítottak dolgok,de akkor sem akarom ezt

Kineziológusnál voltál már? Az én véleményem az, sokkal többet ér mint egy pszichiáter.

Pszichiáter gyógyszert ír fel és jó esetben mond valamit a problémádra.

Ezeknek a dolgoknak (depresszió, pánik, szorongás, stb.) lelki okai vannak. A gyógyszer kezel egy tünetet, de azt, ami a tünetet kiváltja, nem.

Egy kineziológus a tünet okát deríti ki és oldja is azt.

Én jó szívvel tudom ajánlani.

akkor meg ne akard! :)

minden roncsolja a szervezetet, szerintem ezek a bogyok nem jobban, mint mas. Cukor, cigi, alkohol, ....

sokan elelnek 90 evig, ugyhogy mindezeket kombinaljak. Ne dolj be a medianak!

Csak tudod,ha leszokom,visszatér a régi állapot amit életnek nem lehet nevezni,mikor nem tudok emberek közé menni,mikor rettegek mindentől és mindenkitől,mikor az emberek kinéznek maguk közül és kiközösítenek.

Ha így kellene ismét élnem,inkább a halált választanám.

Én tisztában vagyok vele,hogy ezek a nyugtatók rombolják a szervezetet szép lassan,és tisztában vagyok vele hogy elhagyni nemigen fogom tudni,de csökkenteni lehet,ez a kitűzött cél,minimum 1 mg-ra vagy fél mgra.....de egyelőre ha vért izzadok se megy:SSS