Hogyan lehet elviselni a magányt? (beszélgetés)

Az nem kifejezés, hogy hülyeséget csináltam. Már leírtam többször, hogy március óta együtt aludtunk majdnem minden éjjel, mindent együtt csináltunk, de soha nem emelte fel a kezét rám. Soha!

Az, hogy férjhez akartam menni... ez volt minden álmom (tudom, hogy hibáztam, tudom) és éppen ezért olyan nehéz most kiszállni ebből... Ha nem akartam volna ennyire családot, akkor most nem lennék úgy magamalatt... :(

Igen, olvastam könyveket, hogy minden házasság megmenthető, csak én nem tudom, hogy ha megéri ezt megmenteni.

Ma reggel mindennek elmondott, még azt is mondta, hogy dögöljek meg, s utána kérte telefonon a bocsánatot. Most felhívott, sírt, mint egy kisgyerek, arra kért, hogy ne menjek a tanügyre más helyet kérni, inkább alszik ő a kocsiban és én bent, csak maradjak a helységben. (Csodálkoztam, mert amikor hazajöttem akkor kedden, mondtam neki, h jőjjön utánam apukám, hogy ne vigyem el a kocsit, s azt mondta, h menjek vele. Amikor beültem azt mondta, hogy szégyeljem meg magam, hogy elmegyek a kocsival...persze hangosan, hogy a járókelők néztek minket)

Egyszer fent-egyszer lent...nagyon kimerít. Mire hozok egy döntést, kiábrándít magából, aztán fél óra és hív, hogy ne adjam fel....

Nekem elég zavaros a történet, nem állt össze a kép. Illetve azt gondolom, talán nagyon házas akartál lenni, és amit láttál, se akartad észrevenni. Na de mit lehet utólag ezzel tenni.. Mert én azt nem értem, hogy lehet valakit szeretni, aki bunkó velem.. azt meg nehezen lehet elképzelni ,h 180fokot fordult esküvő után, max. előtte visszafogta magát.

Egyik hozzászólásodban írsz arról korábban, h minden házasság megmenthető egy könyv szerint. Miért nem próbálod ki te magad is, mert akkor nagyon hittél benne.

... én meg úúúgy éééértem, hogy neeeem, nem volt káááár. :)

"Imádok élni, imádok élni, Imádok nyári estén csillagokra nézni..." :)

... húúú, de ciki lesz neki, ha elválsz tőle. :/

Mindenesetre én ilyen embernek nem szülnék gyereket.... szegény anyukám szült hasonlónak kettőt, rémálom volt a gyerekkorunk. :/

Igen...megy pszichológushoz állítólag, de mindamellett, hogy hiányzik a házasélet (vagy, amit beleképzeltem én abba) én nem tudom, ha valaha is biztonságban leszek mellette...

Nem beszélve a gyerekeim...hiába lett volna ő az apjuk. Egyesek szerint köszönjem meg, hogy most jött ez elő és nem 10 év múlva.... :)

Igen. A házasság nagyon korai volt, tudom, nagyon elhibáztam, visszafordítani az időt nem lehet. Az ő kinevezése miatt, meg az én munkahelyem miatt tettük: Őt júliusban helyezték ki (szeptemberben foglalván el a helyet), nekem meg augusztusban kellett megoldani, hogy ott a közelben tanítsak szeptembertől. Ha nem lettünk volna összeházasodva együtt nem lakhattunk volna (ugye a papnak nem szabad, mert a biblia tiltja), ő nem tudott volna jönni hétvégén én meg hétköznap... szóval patt helyzetben voltunk, s ez volt az egyetlen megoldás.

Túl hamar házasodtatok talán?

Az első időszakban a felek akaratlanul is egymáshoz idomulnak... a gondolataik, a vágyaik egymásba simulnak, ha valóban érdeklődnek egymás iránt. Ez nem hazugság, vagy félrevezetés... a szerelem valóban így működik... "Nem Téged szeretlek, hanem magamat benned..." ... vagy "szeretem, aki lettem általad" ... mert olyankor kicsikét vagy nagyon mások vagyunk, de ez nem tart örökké, mert a saját bőrünkből nem tudunk kibújni... aztán kinél jobb ez a saját bőr, kinél kevésbé jó... hát a párodnál nem annyira jó, úgy látszik. Ne tűrt az agresszivitását, mert később még rosszabb lesz... és gyereket nevelni egy agresszív apa mellett nem leányálom.

Ajjaj, nem a francot. Mondtam neki nem egyszer, hogy nem vieslkedik normálisan, mutattam neki egy netten talált bemutatót az agresszivitásról. Mondtam neki, hogy engem nem fog lenyomni, mint az agresszív férfiak a párjukat.. mi egyformán vagyunk fontosak ebben a házasságban.

Igen nálunk tényleg mintacsalád volt, ha hiszitek ha nem anyukámat egyszer láttam külön lefeküdni apukámtól egy másik ágyba, s akkor is apukám kérlelte, hogy menjen vissza mellé. Nálunk is voltak krízishelyzetek, emlékszem vissza, de eldobott szavak, hogy hülyepi. , mint amit ma mondott nekem a férjem, soha de soha, egyik részéről sem.

Tudod mért gondoltam, hogy egymásnak valóak vagyunk? Mert ugyanazon céljaink voltak: együtt csinálni mindent, a másik mellett ott lenni, kirándulni, sétálni, kikapcsolódni (úszni, teniszezni), együtt olvastunk könyvet, bibliát, tanítottam táncolni és ő akarta, több gyerek, de várni az elsővel, nem engedni, hogy mások irányítsanak (anyumék vagy anyósék).

De most látom, hogy messze nem találtunk: én is szeretem magam, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem, de neki csak őmaga van, s az irántam érzett akármi is valójában csak az, hogy én őt boldoggá teszem, ott vagyok mellette, szeretem őt, kiállok mellette, stb...

De mit jelent az ,hogy szeretni az életet?

Annyira nem vagyok jóban ezekkel a analizálós dolgokkal, meg az elvont fogalmakkal. Gondolom, Micimaci az idióta férje ellenére szereti az életet.

De egyébként, Micimaci, próbálj elvonatkoztatni attól ,h a férjed lelkész. Nyilván büszke vagy rá, hogy lelkészfeleség lettél. De tekintsd, mint simán férjet. Én sem mondom, hogy a férjem ezt vagy azt tette, pedig mérnök.. (nem is akármilyen, a drága:))

Én alapból nem tanácsolok válást egy embernek se (kivéve annak idején anyukámnak).

De valahogy mintha nem is lennétek egymáshoz valók, nem? Te ilyen kis megkímélt életet éltél, soha senki még csúnya szót se mondott, míg nála elég indulatos apuka volt otthon. Meg gondolom, hogy te annyira nem is mersz emberek beolvasni. Pedig lehet ,hogy a férjeden sokat segítene. Mert írtad vhol, h a béke kedvéért apósodra se szóltál rá, pedig jópárszor lett volna okod.

...éppen mostanság olvastam Lovász Károly Élménypedagógia c. könyvét... :) ... én is nyitva vagyok azok felé, amiket írtál... játszóházat is szoktam tartani... :)

Ha nagyon az űrre fókuszálsz, megint bevonzol egy nem Neked való pasit. Szeresd az életet, és meg fog jönni az a férfi, aki maga is szereti. :)