Hogyan lehet elviselni a magányt? (beszélgetős fórum)

nemtomm:) de lehetőség.

én az exemet(tizensokéves kapcsolat volt) buliban ismertem meg..a mostanit neten..szóóval..bármi lehet megoldás.A semmi viszont nem nagyon.

Ja,és életemben több nagyon fontos dolog történt teljesen meglepő alapállásból,de legtöbb úgy,hogy nem otthon tartózkodtam,hanem pl,lekéstem a buszt..vagy hullafáradtan,alkalmatlan ruhában elmentem bulizni

Jaj, nekem volt egy kolleganőm, és mesélt a túraklubjairól... hát annyira szánalmas volt ,hogy próbálta úgy beállítani, mintha szuper lenne egyedül az élet, és egyedül nevelni a gyerekét. Elnézést, ha valakit ezzel bántok.

De ne tudjátok meg, milyen szánalmas.

És persze tele volt fájdalommal, utálta az összes embert, még a saját anyját is...

Mi van akkor, ha az a bizonyos "ajándékba kapott" idő már túl sok?

Foglalkozom önmagam fejlesztésével, szembenézek a problémáimmal és nem megyek bele egy kapcsolatba csak azért, hogy ne legyek egyedül.

Mindettől függetlenül egyedül vagy épp magányosnak érzem magam. (mikor melyik).

Én nem tudom feltalálni magam... a filmnézésből és olvasásból már kezd elegem lenni. Minden napom ugyanúgy telik. Amin igen, nekem kéne változtatni, de nem tudom, hogy tegyem...

Tudom.... a mindent megtettem dolog az volt eddig. Az utolsó esélyét eljátszodta már rég. Ma is mindennek elnevezett, ahogy felmérgelődött. Nagyon fáj, nagyon, hogy ide jutottunk, de erősnek kell lennem, ami nem is olyan könnyű :(

Le is mentettem a beszélgetést, hogy jusson eszembe, hogy milyen, amikor kikattan.

Úgy tartja a mondás, hogy két dolgot nem lehet ép ésszel elviselni az életben: az egyik, ha mindig egyedül van az ember, a másik, ha sosincs egyedül.

:D

Persze. :)

Sajnos sokan bele esnek abba a hibába, hogy önsajnálatba kezdenek az helyett, hogy kihasználnának minden percet arra hogy jól érezzék magukat.

"magányos éjszakák egyedül".... nem mindegy, hogy magányosak az éjszakák vagy egyedül töltöttek... szerintem. :)

Amikor egyedül van valaki, az az az időszak, amit arra kellene fordítani, hogy fejlődjön, hogy több legyen... és persze majdan már ennek megfelelően válasszák ki a következő párjukat. Sokakat látok úgy, hogy végigszenvedik azt az időszakot, amíg egyedül vannak, sajnálják, magányosnak érzik magukat, aztán pedig ugyanolyan vagy még gyengébb párt választanak következőkben maguk mellé.

Miért nem tudják az emberek kihasználni ezt a bizonyos "ajándékba kapott" időt?

Aki már élt párkapcsolatban, esetleg gyereke is van, az tudja, hogy mennyivel kevesebb idő jut ott magunkra, a saját fejlődésünkre, tehát ezt a kis szabad időt, szabadságot ki kellene használni tartalmasan, és nem siránkozni... szerintem. :)