Hogyan lehet elviselni a magányt? (beszélgetős fórum)

Ha egy ember egyszer ilyet tesz, lehet, hogy tud változni, de örökre megmarad benned a félelem. S ha már a bizalom nincs meg, akkor semmit se ér a kapcsolat. Szerintem.

Néha kell lazulni is! Én is munka után főztem, ennyi :)

el sem tudjátok képzelni, mennyire rosszul érzem magam. Még mindig nem hiszem el... Annyira vissza akar kapni. Elmenne orvoshoz is. Azt mondta, hogy ha kell gyógyszeres kezelést is szedne, mert annyira szeret. :(

Nem kívánom ezt az állapotot az ellenségemnek sem.

A magánnyal kapcsolatosan: ma nem csináltam semmit...:(

nagyon drukkoltam,hogy legyen erőd kiszállni..nagyon rosszul nézett ki,amit a másik fórumban hosszasabban leírtál,nov-dec tájékán.

(((szerintem a férjednek vmi komoly személyiségzavara van..elképeszt,hogy ezzel lelkész lehet :(((( )))

Egyedül élek bő 5 éve. Voltak közben párkapcsolataim, de ebből együtt élős időszak csak pár hónapig volt.

Társ nélkül tavaly augusztus óta vagyok.

Még nagyon fiatal vagy, előtted az életed! :-))

Örülj neki, hogy volt bátorságod kiszállni egy ilyen házasságból, s annak is, nem dőlsz be most a szavának.

Ha nehezen tudod feldolgozni a történteket, akkor talán érdemes külső segítséget is igénybe venni, mert hasznos! :)

Az hogy nem sikerült....enyhén szólva. Egy lelkészhez mentem feleségül szeptember végén, addig majdnem március végétől egyött voltunk, de normálisan viselkedett. Esküvőnk után kimutatta milyen ő: durván viselkedett velem, meg nem pofozott viszont, ledobott az ágyba, nektett a falnak, azt mondta hogy felpofoz mindenki előtt (persze, csak nekem sugta) és hogy széttöri a fejem. Utólag mindig a sírás s a könyörgés. Betelt a pohár, ilyen életet nem akarok, viszont nagyon nehéz, mert most is könyörög, meg kérlel. Azt mondj, hogy tul könnyen eldobom a házasságunkat....

Nagyon remélem, hogy majd találok egy normális embert, de most szükségem lesz arra, hogy egyedül legyek és összeszedjem magam.

Ha nincs időd hoxázni, akkor nem is vagy magányos:)...ne vedd sértésnek, csak vicceltem.

Az mindenképpen jó, ha ennyire foglalt vagy. A sok futás elfeledteti velünk gondjainkat...

Ma például voltam egyet a mallban nézelődni a barátnőmmel. Beszélgettem telefonon, s voltam a tesoméknál babáztam...:)

Holnap bemehetnék a városba találkozni egy barátnőmmel...még meglátom mit csinálok.

Meglehet, hogy elmegyek úszni szombaton (de nagyon remélem, hogy beteg leszek addig)

Megpróbálom ugyanazt csinálni, amit a férjem előtt csináltam, mielőtt megismertem volna. Nehéz lesz, most nehezebb...de nem hagyom magam.

Amúgy most szabadságon vagyok, de 15-től lesz a nagy hajrá...még nem tudom, hogy fogok minden nap 60 + 60 km-t megtenni, de mindenképpen elfoglaltabb leszek.

Azt csinálom, amit szeretek, gyerekeket tanítok, szóval ez is sokat jelent nekem.

Viszont a nagy fájdalom megmarad: az hogy férjhez megyek és boldog leszek...az számomra már csak álom, amit nem nekem kellett megélni...:(

Köszönöm a hozzászólásokat, egy részük nagyon ismerős akár én is írhattam volna(mert még elég rosszul érzem magam), a tanácsokat pedig ki fogom próbálni, nincs veszíteni valóm

De ennyi hozzászólásra nem tudok egyenként reagálni, mert még nagyon sok dolgom van amit még ma el kell végeznem és még aludni is kell majd

Viszont örülök hogy így "felpörgött" ez a fórum, eleinte azt hittem hogy senki nem fog írni ide mert senkit nem érdekel a téma

Azt szokták mondani, hogy "társas lények" vagyunk, azért is írtam így!

Amiket itt leírtál, ezeket mind meg lehet valósítani, csak akarni kell!!

Szerintem!

ezt nem tudhatod.

oylan,mintha minden más embert lebecsülnél,hogy ők kevesek neked.

ezt pedig,ha reálisan látod a világot,nem teheted meg,mert nem lesz igazad.

Azt viszont mondhatod,hogy te NEM AKARSZ mással lenni,mással kipróbálni az életet,az a te döntésed,szíved joga.

Türelmetlen vagyok ilyen doglokban, az biztos.

Jó, hogy kiállnak melletted! Akikkel jóban vagyok, ők is mellettem vannak és ez sokat számít. Ahogy te se, én se akarom magamat másokra erőltetni.

Te hogyan foglalod el magad ilyenkor?

Az lassa kialakul, szerintem. Én is követtem el hibákat az életben a barátaimmal szemben, viszont nagyon kiállnak mellettem most.

Viszont nekem is nehezebb...eddig volt, hogy mentünk erre-arra, egyikkel-másikkal, de most mindeniküknek párja van, sőt házasodni készülnek. Attól néha felhívom ésbeszélgetek velük, de nem erőltetek semmit. Nem akarom, hogy azt érezzék, hogy felelőséggel tartoznak irántam...mivel mind azt hajtogatják, hogy figyelmeztethettek volna, hogy ne siessük el a hézasságot.

Ezen már túl vagyok. :( Akit tudtam, megkerestem...

Sose rendelkeztem nagy baráti körrel. Akikkel megszakadt a barátság, ott az volt a gond, hogy egyoldalúvá vált az egész és belefáradtam, mindig én keresem a másikat.

Biztos, hogy én is követtem el hibákat, mert mindenhez két ember kell.

Félre ne érts, nem panaszkodni akarok :)

Most ott tartok, hogy nincs olyan barátom, akivel tudnék beszélgetni, találkozni. Keveset vagyok emberek között, lehetőségem sincs újakat megismerni. Valahogy el kell kezdeni, tudom. Szeretnék változtatni ezen...

Mi van akkor, ha kevés barátod van, akiknek elegendő, pár havonta találkozni-beszélni?

Nálam most ez a helyzet. Akikkel gyakrabban beszéltem, velük megszakadt a kapcsolat. Ezt részben nem bánom, mert évek óta csak problémákról tudtak beszélni, de ennek ellenére hiányzik, hogy beszélgessek valakivel.

Nyitottam új emberek felé, ezidáig nem sok sikerrel.

Tudom, barátokat kellene szereznem. De hogy???

Mi 9,5 év után mentünk szét 2011. októberében.

15 voltam mikor összejöttünk. Rohadt szerelmes voltam, minden időmet vele töltöttem, s neki szenteltem. 2007 óta éltünk együtt, ketten, külön lakás, külön élet. Közös barátaink voltak, többnyire családosak. Én igazi barátokat nem szereztem, hiszen állandóan vele voltam, mellette, csak ő csak ő....

Nagyon nehéz nekem is egyedül....nincsenek igaz barátaim. Persze van egy két nő körülöttem, de hát....ők nem barátok. Nagyon kétségbe estem a legelső hetekben, hogy úr isten mi lesz velem mit fogok csinálni, hogyan kötöm le magamat. Azóta javulni látszik a helyzet. Talán szert tettem két igaz bnőre is. Őket eddig is ismertem, de bnők nem voltunk. Most már talán annak mondhatók vagyunk.

Most szeretnék barátokat szerezni, eljárni beszélgetni, szórakozni. Ezek sajnos kimaradtak az eddigi életemből.