Hogyan dolgoznád fel, ha elvesztenéd egy szerettedet? (beszélgetős fórum)

Bocsika!

Olyan értelemben tartalak kegyetlennek, hogy ezt te közölnéd valakivel, hogy meghal...ebben az értelemben írtam..

Lehet én nyúlszívű vagyok...de én erre képtelen lennék!

Ezért nem lettem orvos, vagy egészségűgyis ...

Azt írtad: kegyetlen vagyok!

Vagy amnéziás vagy?

Nem én rugózok azon hogy meggyőzzelek. Te sértegettél.

Igen volt akivel közöltem hogy megfog halni.

Nagy arc nélkül.

Szakmai ártalom.Ha ebben dolgoznál te is közölnéd.

ebben nem egyezik a nézetünk...de most akkor mi van?

ettől még vagyok...

Én nem bántottalak...nem ismerlek...csak leírtam amit én gondolok..

ne tessék itt a moderátorral jönni, senki nem bántott csak nem értünk egyet a nézeteiddel!

ja és te már közölted hozzátartozóddal, hogy meg fog halni?

most legyen nagy arcod!

én nem félek tőled!

Mert nem adunk igazat, ez fáj?

Mehetsz a moderátorhoz...majd megnézi ki mit írt és dönt!

ezzel én befejeztem a témát!

van nekem elég bajom...úgyhogy...szia

Én nem vesztem össze. Van egy álláspontom amin nem változatok,és ő sem az övén.

De! Én nem szapultam őt,semmi negatív jelzővel.Nem mindegy ám,ki hogyan fórumozik.

Összeveszni olyannal aki számomra idegen elég nehéz.

Most beszéltem párom nagyijával, és ő azt mondt hogy nem szabad ilyen butaságot,hogy ezt mondani..hogy halálos kór gyötri!

és a párom nagyija szintén rákos volt...de szerencsére a kemo segített...és mondta ő ha akkor tudja mi van...rég halott lenne..ennyit erről..

Nála jobb embert keveset ismerek. Vegyél vissza magadból,mert vannak az itt fórumozóknak személyiségi jogai,becsülete.

És te ezt most kőkeményen megsértetted! Aminek jogi következménye is lehet ha nem hagyod abba.

Bemutatkozó szöveg:

Egyszer egy sárkány,egyszer egy királylány:-)

Na,most álljál le. Mi az hogy kegyetlen?

Ha még egyszer Ide ilyet mersz írni rólam,annak nagyon komoly következményei lesznek!

Szia

de nem jól állsz ehhez a témához, és elég kegyetlen egy ember lehetsz!

A beteg személyiségétől függ...ezt azért írtam,mert a szomszédasszonyommal viszont lehetett és kellett is beszélni a halálról.

Nehéz lehet nektek,de hidd el jó,hogy köztetek van.

A kórház egy rideg-kegyetlen hely lenne neki.

Ok,minden jót.

Nincs mit írnom már,amit akartam leírtam.

mi ilyenek vagyunk!

Nem vagyunk lelketlen barbűárok!

számunkra szent az élet, és ha itt az idő...akkor itt lesz..de most még él..és addig szép perceket töltünk együtt!

hogy mennyi van hátra?

Azt még én sem tudhatom, hogy nekem mennyi van hátra???

nem vagyunk be bíztosítva!

Te ilyen vagy, mi meg ilyenek...és szerintem kisssé leragadtál ennél a résznél...

Haza is kell adni,méltó körülmények közt elmenni.Otthon vagy hospice házban.

De nem egy rideg kórházban....

Sajnos megtámadta a kór mindenét.(

sajnos ha szívét is elkapja akkor sajnos annyi...

Kórházból haza adták, mert azt mondták egy halálos beteggel nem tudnak mit kezdeni..ennyit az egészségüűgyről!

a kórházban, nem evett..pedig annyu reggeltől estig mindég ott volt...

2hete itthon van..és azóta eszik...és sokkal jobban van...a fájdalmait leszámítva:(

amit itt többen leírtakarról, hogy miért nem mondjuk el a betegségét?

annyit arról, hogy ez beteg függő és annak a lelkivilágától is függ aki ápolja!

az orvos is ember...és mégsem akart egy embernek kegyetlen napokat!

Nem, akadok fent semmin. De ezt írod: "Nagyon jó étvágya van, sokat beszélgetünk vele. . és nem érdeke minket a halál. . ."

Téged nem érdekel,de nem is te készülsz elhagyni földi életed....

Nem tudsz meggyőzni,a te családod a te döntésed.

anyu párjánál csontvelőrákot diagnosztizáltak, 2 hét alatt átterjedt a testére...tapaszt használ..kemény gyógyszereket...

minden nap emlegeti a múltat..és anyunak elmondja nap mint nap mit hogyan csináljon majd..

Sőt az öltönyét is előszedette anyuval...és képzeljétek a térképet nézegeti..hogy hova fog menni ha meggyógyulll

A leg keményebb az, hogy pelenkázza anyu és ebbe nem tud a bási belenyugodni...iszonyat...

éjjel olyan fájdalma van, hogy anyukámra kiabál.....már a legerősebb gyógyszert kapja de az sem segít...

Életemben nem láttam így embert szenvedni:((

Anyukám biztos nem fogja ezt a tényt így beadni..hogy a párjának azt mondja hamarosan meghalsz...

de aminap azt mondta anyu párja, hogy azt álmodta...meghalt és sokan voltak a temetésen...mi csak néztünk....

És köpni nyelni nem tudtunk...talán ő is érzi nincs remény...nem tudni....nagyon nehéz...senkinek sem kívánom...

Ha már haldoklik...akkor ő ezt érzi.

Az én apum el is bucsuzott tőlünk.

És szépen utána csakelaludt.

Pedig ő nagybeteg volt. Tüdőrák...és a végén már morfium...de voltak tiszta pillanatai. Otthonában ápoltam. De megmondani,hogy meg fog halni...hát nem tudom...olyan kegyetlenségnek tünik...Persze ez a beteg személyiségétől is függ..

Ugye van egy beteg... kórházban fekszik...ott van egy orvos aki kezeli...ő nem szserette volna ezzel...mégjobban elvenni a reményt..

Anyura bizta...kérdezem én tőled...egy egyszerű ember, hogy a fenébe közöljön egy ilyen kemény tényt?

Ahhoz, hogy ezt közölje valaki nagy lelki erő kell..én nem értem miért akadsz fönt egy ilyen kérdésen?

és a HOSPICE-nál mondták ha ezt a doktor nem mondta el személyesen a betegnek...akkor ez így marad...

most tervben van egy ilyen jelegű segítség...aki segít ezt valahogy oldani....halálfélelme van...szerinted ilyen esetben ez a helyes megoldás???

Nem...ez számunkra nem helyes...mi reményt adunk, és érdekes módon a remény tartja őt még életben!

Nagyon jó étvágya van, sokat beszélgetünk vele..és nem érdeke minket a halál...sokszor volt kritikus állapotban...de a remény ott van a szemében...és mi ezt a reményt nem törjük össze..

Az orvos dolga lett volna ezt közölni...de valamiért ő sem merte ezt el mondani...vajon miért??

beszéltem egy orvos ismerősömmel..és kérdeztem tőle..mi lett volna ahelyes?

erre ő...-ez nagyon nehéz kérdés, és sok orvos nem szereti közölni ezt a tényt, hogy valaki halálos beteg...inkább a családtagoknak szokták ezt elmondani..

De fél...a haláltól, nem akar meg halni élni AKAR!!!