Hogyan dolgoznád fel, ha elvesztenéd egy szerettedet? (beszélgetős fórum)

szia

nem te vagy az akinek az apukáját méhek csípték meg?

mert olvastam egy naplót nemrég...

Fogadd őszinte részvétemet!

mi még nem veszítettük el...de sajnos amikor az orvosok sem tudnak mit csinálni...sjnos tudjuk hamarosan itt a vége...

Én mikor beszélgetek vele akkor tartom benne a lelket..de mikor kimegyek az udvarra sírok..

Így van anyu is...

igaz mi már készülünk erre...de nem lehet erre készülni..és tudjátok az ember ekkor szembesűl azzal, hogy milyen rövíd ez a földi lét..

köszönöm szépen, persze hogy válaszolok, hisz legszivesebben csak RÓLA beszélnék.

22 éves volt, autóbaleset, Ő vétlen utas volt.

de ha szeretnél róla többet tudni, a naplómban sokat említem, videót is készítettem róla, szivesen beengedlek.

nem is akarjuk, hogy elmenjen...de sajnos így is csoda, hogy él..

mivel most szorosan vele vagyunk...így nehéz lesz őt elengednünk...és felkell készülni erre is sajnos:(

Amit nem kívánok senkinek!

őszinte részvétem a fiad miatt!

sajnálom:(

itt kicsit más a helyzet mivel..ő sulyos beteg...szép élete volt..tartalmas volt..persze a halál sosem jön jókor...jobb lenne ha nem jönne!

de az élet része sajnos a halál is:(

a legszörnyűbb az ha egy anya veszíti el a gyermekét..

sok erőt neked, tudod az idő talán egyszer begyógyítja a fájdalmas sebeidet...

de tudom..mint anya neked nehezebb!

Hány éves volt a fiad?

persze akkor válaszolj ha van kedved erről beszélni..

Szia! én a Fiamat veszítettem el, 2 és fél éve, de ezt feldolgozni soha nem lehet.

Ő nem volt beteg, ezért nem tudom, mit tennék a helyetekben, nálunk baleset volt.

nekem minden nap olyan, mintha tegnap történt volna, persze a család miatt próbálok erős lenni, de nagyon nehéz, a munka segít talán, meg az, hogy itt mindent kiírhatok magamból.

a naplómban sokat írok róla, meg úgy egyáltalán, állandóan vele foglalkozom.(értem ezalatt: gyertyagyújtás, kép szerkesztés, )stb..........

de ha azt írod, hogy pelenkázni kell, nem lehet, hogy tisztában van ő is a betegségével, csak nem beszél róla?

nagyon sok erőt, és kitartást kívánok nektek.

nem szeretnénk elmondani neki, mert az nem lenne jó.

Az orvos sem mondta el, mert úgy látta attól a hírtől nagyon rossz lenne neki..

Így van egy remény benne és ezzel jobban elvan..

szellemileg ép...tehát tudunk vele beszélgetni...sokat beszélgetünk...főleg a régi dolgokról, élményekről...néha egy egy gondolatnál könny szökik a szemébe:(

ez nagyon szörnyű...

és nem is akarjátok elmondani, hogy már nincs segítség?

ilyen helyzetben még nem voltam, remélem, hogy nem is leszek...

nekem apukám halt meg, de feldolgozni még most sem tudtam igazán, pedig már 10 év telt el azóta...

szerintem segíthetne neked is meg anyukádnak is, ha beszélgetnétek egymással

vagy ha esetleg vallásosak vagytok, akkor a pap/lelkész is tudna segíteni...

tudom az ember nem szívesen beszél erről, de a legjobb tényleg az, ha kibőgöd és kibeszéled magadból...

bagatel a mondás, de sajnos igaz: az idő minden sebet begyógyít...

nagyon sok erőt és kitartást kívánok nektek!

szia

az én esetemben, anyukám párjáról van szó...

igaz nem a vérszerinti apám, de a családom része...

sajnos gyógyíthatatlan beteg...hónapjai vannak..

Én eddig nem segítettem anyunak, mert nem éreztem magam lelkileg erősnek..

A múlt héten ott voltam én főleg beszélgettem vele...nagyon közel kerültem hozzá..sok dolgot, lelki slérelmet átbeszéltünk...de a tudat, hogy elveszítsük az nagyon megvisel..persze ő nem tudja a betegségét...abban a hitben van, hogy meggyógyúl...

nehéz kérdés valóban...talán az tudna segíteni aki tapasztalta már...ezt a helyzetet...

holnap is megyek haza ott leszek egy hétig..

már nincs kórházban...mivel nem tudnak már mit kezdeni vele..

Agyilag, szellemileg okés.....pelenkázza anyukám...de mégis olyamn fájdalmas ...

ez egy nagyon nehéz kérdés...

kiről van szó? szülő, társ, gyermek, barát munkatárs...?