Hiszel a szellemekben? (beszélgetős fórum)

Jaj azt hiszem értem, ha már ott van, ahol Isten elrendelte, azért még az álmokba bármikor vissza tudnak jönni??

Érzelmileg sosem fogom tudni elengedni, bárhogy is alakul a életem.

Ez megnyugtató, nagyon örülök neki!

De nekem az furi, hogy már 14 éve meghalt, olyan sokáig itt lenne?

Meg volt halál közeli élményem, és akkor is találkoztam vele!

Sziasztok!!Hozzaszolnek az almok valossaga valasahoz!!Van egy kislany akire vigyazok(babyszitterkedem)es egyser azt almodtam hogy szultem egy kislanyt es tokre olyan volt mint Ő!!Nevettem is rajta,de csak addig mig ossze nem jottem az apukajaval es terhes lettem tolle!!!szoval ha megszultem volna akor az alom is valora valt volna:S

Ja es nem is olyan reg szerintem hallotatok a vulkan kitoresrol meg a foldrengesrol KInaban!!Elotte valo nap megalmodtam hogy nyaralunk es foldrenges volt,majd par perc mulva kitort egy tobb szaz eve nyugalmi allapotaban levo vulkan!!A furcsa csak az hogy masnap reggel foldrenges volt 3nap pedig kitort a vulkan!!:SS

Úgy gondolod, hogy ez egyértelmű üzenet volt?

Hogy ez nem csak egy szimpla álom?

De jó lenne...

Szia!

Az álmok sokszor tényleg valóra válnak.Ezeket már tapasztaltam én is,de a te eseted tényleg nagyon rossz lehetett :S

Sziasztok!

Én közel 30 évig rettegtem egy álomtól.

Bekövetkezett amit álmodtam de nem vesztettem el a szerettemet " csak" baleset érte.Kicsit fura de de a baleset bekövetkeztével egy tonnányi tehertől szabadultam meg!!!

Mert féltem tőle! Minden évben vágtunk disznót és nagyon utáltam ahogy hajnalba vészjóslóan belevesított, mindaddig amíg kinem lehete a lelkét!

Gondolom ez a kiváltó ok!

Aztán, amikor édesanymá meghalt! Pont abban az időben álmomból ültem fel és kiabáltam, hogy azt a nagy fekete madarat zavarjátok el!

Másnap kora reggel tudtam meg, hogy pont abban az időben halt meg(

A szuggesztió ereje. Anyukád okosan csinálta.

Amúgy miért pont disznóvisítást?

Hogy vannak érdekes és megfoghatlan dolog az biztos:

Amikor 9 éves volt és édesapám meghalt! 1 hétig nem tudtam a szememet lehúnyni, mert disznóvisítást hallottam mindenhol! Édesanyám a szomszédba vitt aludni, ott is mindenkit felkeltettem, hogy etessék meg a disznókat, mert nagyon visitanak!

Már mindenkinek elege volt belőlem, de én csak hallottam és hallottam!

Anyukám egyik este bevitt a nyárikonyhába, elővette édesapám kalapján ruhadarabjait és elégette előttem, azt mondta, ezt segíteni fog! Valóban attól kezdve nem hallottam!

Sziasztok.

Amikor az én lánykám is 2 éves lehetett, ő is látta a másvilági lényeket. Egyik este lefekvés után mutatott az egyik sarokba és mondta, hogy valamik zörögnek, meg hogy egy bácsi hegedül. Ennek az az érdekessége, hogy az első férjem (nem az ő apukája) néhány évvel azelőtt meghalt, aki életében gitározott.

Ne is erőltesd nehogy megijeszd.

Ha nem mondja magától nem kell vele foglalkozni.

Megkérdezhetem, mennyi időd a lánykád?

Nem beszél arról, hogy ilyenkor mit lát?

Hát ahgy anyu mesélte nekem párszor mindig látszik rajta a döbbenet erről a témáról.Anyukám azóta fél a szellemktől.

Mondjuk nem tudom igaz e de lánykám szokott nézni el tök más irányb ahol nincs semmi és csak bámul vagy mosolyog és úgy néz valahova.

Ez sajnos előfordul.

Na nekem ebben a lakásban még egy dúrva sztorim van, akkor tényleg megrémültem dúrván.

Tavaly márciusban elhunyt a dédnagymamám. Pár nappal később készültünk a temetésre. Egyedül voltam a lakásban. Tudni kell róla, hogy emeletes, lent a nappali rész. Nyitva hagytam az ajtót. Semmi nem volt se lent, se fent nyitva mert hideg volt kint. Felmentem zuhanyozni, épp a temetésre készültem. Egyszer csak egy pukkanást hallottam. Mondom biztos kint valami zaj. Elkészültem, felöltöztem. Amikor lementem, azt hittem leáll a szívem. Az ajtó zárva volt. Nme viccelek, és sehol nem volt nyitva semmi, komolyan. Én úgy kaptam a kocsikulcsot és takarodta,m ki, hogy azt hittem az ajtó is szétmegy. Rohantam anyukámhoz. Az dúrva volt. Nagyon rosszúl éreztem magam a házban. Féltem.

Volt egy fura érzésem nemrég, gondoltam ideírom, mit gondoltok róla, mert látom már egy ideje írjátok ezt a fórumot :)

Úgy alapjáraton van egy hülyeségem amit anyum sose ért, hogyha modjuk a tévé bevan kapcsolva azt én érzem a másik szobából, nem tudom ez például miért van, ilyen bizsergést érzek a fejemben tőle..?Lehet másnak is van...

de tegnap már mindenki aludt, lánykám is meg anyum is, és volt egy olyan érzésem mintha valahol be lenne kapcsolva a tévé és átmentem anyuhoz mert azt hittem tévézik, de nem.Álltam a konyhában és éreztem valami furát, hideget, pedig bevolt csukva az ablak.A hideg futkosott a hátamon, durva volt nagyon...

Akkor kezdjem elhinni, hogy nem álmodtam???

Áh, jó álmom lesz ma is. :)

Sziasztok!

Ne ijesztgessetek már. Egyszer volt egy kalandom a sarokkal.

2 éve költöztem ebbe az albérletbe. 1 napot bútorok nélkül kellett kibírni. Eljött az este, egy matracon aludtam a fenti szobában a sarok előtt. A fejemtől balra esett a sarok.

Hajnalban arra ébredtem, hogy odapillantottam ,és olyan volt, mintha ott gugolt volna a fejemnél egy alak. Szó szerint ordítva menekültem. Amikor magamhoz tértem, azt hittem álom volt. Félve oda néztem, de nem volt ott semmi. Azonnal felkeltem és lementem az üres nappaliba. Pirkadatig ott ültem egy széken, mert rettegtem felmenni. Komolyan mondom.

Annyira rosszérzés tört rám, félelem. Azóta a szekrény takarja, nem volt semmi azzal.

Viszont 1 kalandom volt még, de azt biztos álmodtam. Lefeküdtem délelőtt kicsit aludni, mert hullafáradt voltam. A szoba ajtó nyitva volt, onnan lelátni a lépcsőre. Ahogy feküdtem, nem tudom, hogy aludtam-e, vagy valóság volt, de az nem lehet, mert senki nem volt rajtam kívül a lakásban. A lényeg, hogy egy alakot láttam, jött fel a lépcsőn. Húztam volna feljebb a szemhéjjam, de nem bírtam, egyszerűen nem ment, meg akartam nézni.

Nem tudom mik voltak azok, de dúrva. A kiskutyám bent él velem, most már megszoktam, hogy gyakran nézi a fenti sarkot és morog. Féltem eleinte, de már nem izgat.

Állítólag az épület régi temető helyére épűlt, de lehet csak kicseszésből mondták. :)

Asszem igazad van

addig jó, míg nem kezd el magától beszélni róla.