Megéri ez az élet? (beszélgetés)

Drága szívem pont végig éltem ezt. Azt hittem megszakadok éveken át, hogy fiamnak ne kelljen azt mondani hogy nincs.

Ha másért nem, a gyerekedért megéri. Felelősséget vállaltunk érte mikor a világra hoztuk. Én elhiszem neked hogy baromi nehéz. Az életem is abból állt hogy munka, gyerekkel foglalkozás, este még el se érte a seggem az ágyat, a fejem már aludt. A gyerek adta az erőt, mert magamért nem lettem volna képes így teljesíteni.

Élni akkor fogsz, ha önálló lesz a gyerek, vagy nyugdíjba mész. Ha ugyan még lesz egészséged. Hiába is mondanám hogy vigyázz magadra mert tudom hogy első a gyereked, második a munkád aztán egy nagy szünet, és csak aztán következel te. Így volt velem is, komoly betegségekkel fűszerezve.

Sok erőt és kitartást kívánok neked! Hidd el, többet kibírsz mint gondolnád.

Rólam. Egyedül nevelem a gyerekem, alig van rá időm a munka mellett, nagyon sokat kell tepernem, hogy rendesen megéljünk. Az apja fizeti a gyerektartást, de az nem elég kvázi semmire.

Mikor fogok élni?

Meg igen. Mert csak ez az egy van.

Nekem pl. volt olyan négy év az életemben, hogy egyetlen szabad napom nem volt.

Nagy kocsi alvázakat gyártottunk, és Karácskor nem dolgoztunk 7-8 napot. Karácsony, és Újév között.

Volt egy óriási tartály, amibe belemártották festeni.

Én vigyáztam rá h esetleges áramszünet esetén, a genetátorok be legyenek kapcsolva.

És még hozzáteszem azt is, h 5-éves koromban keztem dolgozni. 1 pohár friisen fejt tej volt a fizetésem, egy szelet kivűlről penyészes kenyérrel.