Beragadni a liftbe (beszélgetés)
Van vészlépcső 3 db. Tűz esetén tudjuk használni. Valahogy össze van kötve a tűzjelzővel a nyílás, illetve akkor máshogy is ki lehet nyitni.
Az irodánk egy nagyon régi épület padlásterében van, nagyon kényelmetlenek a vészlépcsők, amit ilyenkor lehet használni. A legfelső fok kb. 50 cm-es legalább, nem tudom, hogy miért így van megcsinálva. Azt mondják, hogy cseléd lépcső volt régen, ezért nem használjuk felfelé.
Ez komoly, hogy csak lift visz fel? És mi van, ha tűz üt ki?
Filmekben láttam már olyat, hogy ilyen luxuskégliknél csak lift áll meg. Mindig az jut eszembe, hogy tűznél mit tesznek? Alap, hogy olyankor áramtalanítanak. Meg hogy tűz esetén nem szállunk liftbe, pont azért mert a zárlat is lehet.
Furcsa kialakítás szerintem.
Az volt a nehéz, hogy olyanról beszéljek, ami megnyugtatja.
Mondtam neki, hogy örülj, hogy velem ragadtál be és nem egy utálatos kollégával;)
Egyébként locsi-fecsi vagyok, de nem mindig;)
Ilyen szarokat számoltunk a suliban és mi csak desigerek voltunk.
Mondjuk az apám besegitett.
Miért lett b
Boritas?
Nehéz lehetett agyonpofazni, mert nem vagy egy locsi-fecsi alkat. És ráadásul olyat kell mondani, ami tényleg eltereri a figyelmet.
A volt férjem nem igazán bírta a repülést. Neki az első repülés velem volt. Beugronak 10 órás út... Lett volna, de elleszel hepciasan és 11 óra lett.
Először fel sem fogtam, hogy ő tényleg mennyire fél.
Visszafelé beleelenyomtam két rövidet. Csak Svájc fölött ébredt fel.
Majdnem minden héten, már senkit nem érdekel. Ugyanis beborították a belső oldalt valamilyen vastag lemezzel felújítás gyanánt. Ezáltal a szerkezet önsúlya jóval nagyobb lett. Hiába van kifüggesztve táblán a terhelhetőség, már nem szállhat be akkora össztömegű ember. Tehát a súlyautomatika érzékeli, elindul a lift, de nem áll meg a célemeleten, hanem lelassul félúton, és csiga sebességgel, kb.5 perc után nagy huppanással felér. Ilyenkor mindegy, hányadikon vagyunk, mindenki kiszáll, mert a küszöbszint eltér, és másodjára nem rizikózik.
Ha valaki beugrott előttem, nem szállok be. De fordítva előfordul.
Már többször megtörtént velem. Gyerekként rendszeresen. Egy alkalommal leszakadt a lift velem és a húgommal. Nem tudom, hogy mikor engedte el felül a liftet a szerkezet, de kb. 40 cm-rel lejjebb állt meg a lift velünk. Ez még a 70-es években volt. Legalább 1 órát vártunk, mire kiszabadítottak minket. A szomszédok rendesek voltak, mert aki észrevette, hogy mi történt, az ott maradt velünk, hogy nyugtasson minket. Ő kint, mi meg bent a liftben.
Az egyik munkahelyemen kb. 40 percig voltunk bent a liftben a barátnőmmel, még a villany sem égett. (kiszabadulásunk után, írtam is levelet, hogy legyen vészfény, stb. a liftben). Még nem volt akkor mobilom, így nem tudtunk szólni senkinek. Egy megbeszélésre mentünk, észrevették, hogy nem vagyunk ott, de senkinek nem jutott az eszébe, hogy ezért.
Tudni kell, hogy a barátnőm klausztrofóbiás. Folyamatosan járt a szám, hogy ne kapjon rohamot. Azért is, mert ha neki rohama van, akkor nekem is pánikrohamom lesz:S
A jelenlegi munkahelyemen is többször beragadtam már a liftbe, de ezek csak kb. 10 percesek voltak.
Nem tartok ezek ellenére a lifttől. Gyerekként a 7-en laktunk, így inkább lifteztünk, mint féljünk;)
A mostani munkahelyemen pedig, nem lehet lépcsőn feljutni az irodába, így marad a lift.
Én nem használom a liftet, ha nem muszáj,mert szintén parázok a bezartsagtol. Ami érdekes, mert egy 25-os orrában simán aludtam egy másik csajjal. Egyszerűen a tudat, hogy ott van az ajtó, nekem általában elég.
De vegignaszni valamin, amin épp csak elferek, az kihívás.
Valamikor volt egy ilyenem. Klausztrofóbia + tériszony, mert magasan álltunk meg és valahogy ez is bejött.
Nem vágyom vissza!