Hiszel a szellemekben? (beszélgetős fórum)

Nemtudom, talán, ha ő magától nem mondja, akkor jobb, ha nem bolygatod. Örülj neki, hogy nem zavarja.

Az én lányom látta őket, mégsem tudtam sokszor hogy beszéljek vele ezekről a dolgokról. Furcsa volt, mert ő olyan természetesen beszélt "róluk", mintha ebben nem lenne semmi fura, pedig tudta, hogy csak ő látja, én nem. Ezt mondtam neki többször is.

nemigazán tudom, nagyon ritkán kérdezem, akkor csak hebeg-habog néha azt mondja érzékeli néha meg azt hogy nem

Hogy tudnék erről elbeszélgetni vele, hogy ne ijesszem meg?

Nálunk ezt lehetett érezni a gyerekszobában a sarokban.

Tudom mire gondolsz. Én mindig akkor éreztem ezt, mikor lefeküdtem aludni.

Hát ha így van, akkor jobb is, hogy nem mondott semmit.

Nálatok a gyerek nem érzékeli ezeket a dolgokat? Csak te látod őket?

Fura, de valahogy ma is, de már máskor is volt olyan érzésem, hogy nem vagyok egyedül.

(A házban nem volt senki sem csak én!)

Úgy éreztem, mintha valaki elment volna mellettem, csak szellőt éreztem, amitől átbizsergett minden porcikám.

Nem tudom ezt az érzést leírni nektek, de már hülyét kapok ezektől a szellemektől.

Szerintem ők mind furcsák, bár még személyesen nem találkoztam ilyenekkel.

Lehet azért nem mondott semmit, mert nem akart titeket megijeszteni.

Kicsit fura volt a hapsi ilyen téren. Mikor elmondtam mi van, mit lát a lányom, akkor sem mondott semmit. Annyit mondott, hogy akkor ő körül néz.

Valami olyasmit mondott viszont, hogy ez amit a gyerek érez, az már a fantáziájától is függ, hogy hogyan jelenik meg előtte. Vagy valami hasonlót mondott, nekem sem volt teljesen tiszta.

De ezt a függönyön mászó fekete alakra mondta, nem a csuklyásra.

Nem mondott semmit? Ez érdekes, pedig szerintem neki tudnia kell mi az.

Hát, lehet én sem mertem volna odanyúlni.

Félelmetes

Kérdeztem, de nem mondott semmit.

Csak akkor érezni,ha pontosan tudod hol van. Nekem is akkor mondta, hogy érezhetem, mikor megmutatta, hogy hol van. Azt mondta, ha ott elhúzom a kezem, akkor fogom érezni.

Azt mondta nagyon erős rezgéseik vannak.

Szuper

Nekem az a furi, hogy a pasi aki nálatok volt, arról beszélt, hogy lehet érezni a szellemeket

ilyenről nem hallottam.

A csukjás alakra nem kérdeztél rá?

Totálisan! A mosógépem még mindig működik (számomra ez a legmegdöbbentőbb még mindig ), a pici lányom reggel 5-fél6-ig alszik, egyszer sem ébred meg előtte. Mikor felébred akkor sem üvölt és sír, csak szól, kikiabál nekem.

A nagylányom azóta teljesen egyedül alszik el,és én is totál nyugodt vagyok.

Ja és a kutya is hátul alszik megint. :)

Én mielőtt jött a hapsi, már el sem mentem egyedül aludni. Megvártam a páromat este 11-fél 12 körül jön meg,aztán akkor mentem csak, ha ő is ment. Viszont aludni nemtudtam. Állandóan vert a víz. Pláne éjjel, mikor a lányom felébredt és átkellett mennem érte a gyerekszobába.

Még most is eszembe jut minden este mikor lefekszem, de tényleg nincs itt senki, mert nyugodt vagyok, nem érzem a gyomromban a gombócot, nincs meg az a rossz érzésem, ami ezelőtt megvolt.

Holnaptól 4 napig egyedül leszek a kisfiammal éjszakánként.

Gondolhatod, hogy rettegek ilyenkor.:((

Ha a férjem hajnali 5kor megy el, még az után is félek.

Olvaslak és nem irigyellek. Nálunk olyan jó, hogy csönd van. Nagyon élvezem.

Még ahogy így olvaslak is görcsbe rándul a gyomrom, mert én ezektől féltem. Én még aludni is úgy mentem mindig, hogy a hátam mögé sosem néztem.

Tegnap mi történt velem

Este mikor a kisfiam szobájából mentem vissza a miénkbe az ajtó felett elsuhant 1 sötét valami.

Sajnos nem tudtam megfigyelni mi lehetett, de konkrétan láttam, hogy ott volt, és a falon keresztül távozott a lépcsőház felé.

Lehet csak képzelődtem, de rendesen meglepődtem.

Mi történt haldoklik a topik,

vagy a szellemek alszanak?

Nem tudom, lehet. Jó lenne tudni, remélem előbb-utóbb "elmondja".

Én mindig is úgy gondoltam rá, mint első nagy szerelmemre. Így 30 felett is.

Lehet, mert számos jelét adta, de sajnos nem történt semmi :(

14 évesek voltunk, még fiatalok és bákászok (ahogy anyu szokta mondani).

Volt egy srác, általánosba ugyanabba a suliba jártunk, és majdnem velünk szembe laktak. Közösek voltak a barátok is, de sajnos keveset beszélgettünk.

Ő volt az első fiú, akibe beleszerettem.

17 évesen autóbalesetbe halt meg. :(

Képzeljétek, hosszú idő után hajnalban ismét megjelent valaki az ágyam végébe.

Nem is vettem volna észre, ha nem ér hozzá a lábamhoz. Akkor hirtelen meg is ijedtem, és ezután néztem csak oda.

Most nem féltem annyira, mint máskor, megkértem menjen el, és elment.

Egy nálam fiatalabb fiú volt,csak félhomályban láttam, de elég világos volt ahhoz, hogy észrevegyem. Van sejtésem ki lehetett, de lehet ebbe tévedek.