Házasságban magányosan (beszélgetés)

Te ket part irtal le, az egyik egy boldog par a masik nem, mert az asszony nagy hazat akar, 100 gyereket szul meg elhizik, apuka meg sokat dolgozik es felremegy. Csak erre irtam hogy ez eleg sztereotip igy.

De azert koszonom szepen hogy megint felhivtad a figyelmemet hogy nem olvasok eleg figyelemesen. Mindig orom ilyen emberekkel beszelgetni :-)

Legközelebb kicsit figyelmesebben olvass. Szó sem volt erről.

Arról beszélgettünk hogy egy hosszú kapcsolat alatt mennyire rajtunk is múlik hogy milyenné válik a párunk. Kétféle esetet írtam, de sehol nem mondtam hogy csak ilyenek léteznek.

Pl. van aki feladja az önállóságát, sok évig otthon marad babázni, aztán már nem mer/tud válni, még akkor sem ha kialudt a tűz, mert akkorává vált a kiszolgáltatottsága. Ezer éve nem dolgozott, a férjre bízta az anyagiak megteremtését. Az ő és párja döntései sodorták ebbe a helyzetbe? Bizony.

Nem a világ, nem a pápa, nem a szomszéd Maris néni.

Hát erről volt szó. Nem arról hogy minden asszony nagy házat akar...

Szerintem nem is akkora butaság amit írt. Nagyon is hatunk arra hogy milyen lesz a párunk, a közös sorsunk...

Tegyük fel összeházasodik a pár. Szerelmesek mindketten. Asszonyka nagy házat, szép autót szeretne, apuci őt boldoggá tenni. Dolgozik is éjjel nappal, megvan a ház, az autó... Persze férjuram keveset van otthon, hiszen a pénzt kell hajszolni... Egyre kevesebb ideje/ereje/kedve marad asszonykára. Aki közben szül egy-két (há-négy) gyereket, szépen hízik a vagyonkán. Apu fáradt, anyu dagi... Apu találkozik egy NŐ-vel, bla...bla... bla...

Ők teremtették meg a jövőjüket? De még mennyire.

Másik sors, másik pár:

Szerelem, házasság, együtt-egymásért. Az életet élvezve, a közös nevetéseket, az együtt töltött időt fontosnak tartva... Nincs akkora ház, olyan autó, de odafigyelnek egymás egészségére és a magukéra is. Fiatalosak, szellemileg frissek és testileg sem lestrapáltak a negyvenes éveikben sem.

Ha nem jó és úgy tűnik nem is lesz, akkor - még ha nehéz is, de - lépni kell.

Vagy boldogtalan maradsz örökre?

Khm khm minden bantas nelkul mondom de megis hogy tudsz nyilatkozni valamirol amihez meg kozel sincs kozod?

En nem akarok elvalni a ferjemtol, de ha akarnek se tudnek egyebkent. Nem tudnam magam egyedul eltartani ugyanis. Nem tudnam kifizetni az alberletet es meg iskolaba jarni sem tudnek.

Sajnos legtobbszor a nok elegge kiszolgaltatottak, főleg amig a gyerek pici, de ha nem ment vissza az asszony dolgozni vagy sokat kihagyott es kicsi a keresete akkor sajnos még kesobb is.

Szóval én nem a fórumindítót akartam bántani.

Szerintem ha nem jó valami meg kell beszélni.Ha ezután sem jó,ott kell hagyni és úgy erkölcsös ember lévén lehet már szeretőt vagy akárkit tartani akivel akár boldog is lehet.

Az jó.

Legalább tudom,nem csak én gondolkodok furcsán.:D

Én ezeket mind megértem. Én azokat nem értem,amikor házasságban van,mellette szeretője,szeretői vannak és otthon szép "gerincesen" úgy tesz mint egy ártatlan angyal és a világ legjobb felesége.

Ha már "gerincesen" viselkedik, mással kezelteti magát miért nem él a szeretőjével.?

Mert szereti a férjét? Akkor nem csalná meg.

Azt mondják, egy együttélésnél az évek során olyan lesz a párod, amilyet megérdemelsz magadnak. Te teszed olyanná, amilyenné válik veled, általad.

Ha elhidegült tőled, nyilván te tehetsz róla.

Ha csúnya lesz, kövér, stb. - akkor azt érdemled.

Ha félrelép folyamatosan, akkor azt.

Jó,legyen...akkor legyenek az anyagiak fontosak,de akkor ne indítson róla fórumot,mert semmilyen ésszerű tanácsot nem fog megfogadni.

Csak várja azokat akik elmesélik,h óhh igen én is így élek de már ki van a tököm...ezért beújítottam egy új pasival,válnék is meg nem is bla bla....

Szal.döntse már el az ember h mit akar.

Jó, ez tudom h könnyelműen hangzik,mert ház van,gyerek van stb minden van...csak éppen a legfontosabb nincs meg a szerelem/szeretet!

Szerintem kihangsúlyoztam,hogy akkor legyen ez a döntés ha már semmi sem segít.

Szerintem magyarul írtam.

De szólj ha tévedek!

De,ha már helyrehozhatatlan,ha már voltak próbálkozások,akkor minek szenvedni?

Nekem van gyerekem,de ha nem lennék boldog a párommal,és sehogy nem sikerülne felrázni a dolgot,biztos,hogy nem maradnék. Sem ház,sem gyerek nem tartana mellette,mert azt a gyerekek is megsínylik,ha anya és apa boldogtalan.

Manapság a legkönnyebb:

Váljunk el vazze...

Akkor miért kötötted vele össze az életedet?

Tényleg nem ritka ez a szitu.

Teljesen más világban élünk, mint mondjuk 50 évvel ezelőtt.

Én ezt esküszöm nem tudom megérteni.

Lehet azért mert még soha nem voltam házas és még gyerekem sincsen,de miért jó (azaz nem jó) boldogtalanul élni?

Saját magától veszi el az ember az éveket,aztán meg bánkódik hogy már megtehette volna évekkel ezelőtt.

Ha nincs már esély helyre hozni a házasságot,akkor lépni kellene (szerintem).

Nekem is elváltak a szüleim,igen..sírtam-szenvedtem,de mégis megtanultam vele élni és boldog gyermekkorom volt.

Üdv a klubban! :)

Nálunk is ez a helyzet, én mostanában próbálom a szürkét egy kicsit színesebbre festeni. Na nem itthon, mert azt már próbáltam, de hiába...