Ha a nagyszülő cipeli a gyereket. Mit tennél, hogy fogadnád, vagy fogadod a helyzetet? (tudásbázis)

Mi mindannyiszor elmondjuk neki, hogy ne cipelje a gyereket. Párom is ugyanúgy rászól. Határozottan, de udvariasan. Olyankor megérti, aztán a következő alkalommal újra megcsinálja... Akkor újra szólunk neki. Mi nem szeretnénk, ha rászoktatná a gyereket arra, amire mi nem akarjuk. Ez persze mindenkinél másképp működik.

De nálunk több baj is van (néha anyósom 3 percet nem képes állni egymaga a háta miatt, így nem is nagyon engedjük, hogy felvegye a gyereket).

ha nekem ilyen nagyszüleim lettek volna, akik ennyire szeretnek, most biztos kellemesebben gondolnék rájuk

de ez csak egy vélemény volt

Engem nem zavarna.. Cipelje, ha ebben leli az örömét:)

Egyébként az én 3 évesem is gyakran akarja, hogy vegyem fel.. Megteszem. 2 perc múlva úgyis le akar menni:)

Egyébként is, olyan gyorsan eltelik ez a pár év.. Később meg majd visszasírja az ember::)

Nálunk is ez volt a helyzet, apósom rengeteget dajkálta piciként is a lányunkat, aztán próbálta még azután is, hogy Anna elindult kétlábon.

Aztán apósom feladta, mert Annám rájött, hogy egyedül könnyebben fedezi fel a világot, nem kell senkit irányítania, hogy merre szeretne menni, és persze apósom se bírta már olyan sokáig a tizenvalahány kilóját cipelni. Szóval mindketten feladták.

Tudom, hogy baromi nehéz megállni, hogy ne szólj érte, nekem is össze kellett szorítani a számat, nehogy valami bántó kicsússzon rajta, de valahogy próbáld meg. Szerintem hamarosan változik a helyzet, nem fogják örökké cipelni.

Viszont ha veled van a kicsi, akkor tudja, hogy te nem cipeled. Lehet, hogy cirkuszolni fog érte, de előbb-utóbb beletörődik.

Ezt senki ne úgy értse, hogy nincs felvéve, szeretgetve. Viszont én inkább ösztönzöm sétára, játékra és arra hogy felfedezze a világot. Tavasszal töltötte 1 évét, klasszul közlekedik. Persze tudom, hogy édes, finom illatú, jó fogni és jönni-menni vele, de valahogy ideges leszek tőle akaratlanul is, hogy miért nem lehet letenni és úgy játszani, összebújni, babakocsiban sétálni stb...

Mivel lelkizős vagyok, érzem úgy, hogy mi baja lehet tőle, hát a nagyszülei és szeretik, ez pedig jó.

De mikor itthon utána nyúz, tépi a ruhám, üvölt mert nem kapom egyből fel...akkor ezek a gondolatok befeketednek.

Már értem. (nem voltam elég türelmes)

Szerintem vegye fel nyugodtan, a nagyszülők dolga az elkényeztetés:)