Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Ha a nagyszülő cipeli a gyereket. Mit tennél, hogy fogadnád, vagy fogadod a helyzetet? fórum

Ha a nagyszülő cipeli a gyereket. Mit tennél, hogy fogadnád, vagy fogadod a helyzetet? (tudásbázis kérdés)


1 2
54. Szanya (válaszként erre: 46. - Kincsek)
2010. júl. 14. 13:40
Ja, így értem már. :) Mi nem babakocsiztunk, épphogy elkezdett járni, kidobtuk a babakocsit. Természetesen hagyni kell menni, ez egyértelmű. A nagyszülőkkel egyébként borzasztó nehéz bármit megértetni, de ha a gyerek már nagyon unja, úgyis lemászik.
53. 448f1a930a (válaszként erre: 47. - Kincsek)
2010. júl. 14. 12:52
Csak még egy gondolat,hagyd anyánál csinálják ami mamának tetszik,had egyen csak a mama ágyában....Nem sokáig fog működni a dolog.Minél jobban ellen állsz,a mama annál jobban "betesz neked".Tudod ez az idő olyan hamar elrepül és észre sem veszed felnőnek a gyerekek.Nem érdemes mérgezni a helyzetet,csak te légy otthon mindig következetes! Nem lesz semmi baj.
52. 448f1a930a (válaszként erre: 48. - Kincsek)
2010. júl. 14. 12:45
Nem baj,köss kompromisszumot vele:)))
51. bnedora (válaszként erre: 50. - Ritapam)
2010. júl. 14. 12:29
Szerintem meg kell hogy értse a gyerek, hogy ágyban nem eszünk, és más az otthoni élet, mint a nagyszülőknél. Hidd el, ezt ők is érezni fogják, és tudják, hogy ott mit szabad, és mit máshol. Ez ezután ki fog alakulni. A felnőt is csinál olyat máshol, amit otthon nem csinálna. Nagyon sajnálom, hogy vannak érthetetlen nagyszülők, akik nem tudják visszafogni magukat.
50. Ritapam (válaszként erre: 47. - Kincsek)
2010. júl. 14. 11:00
na ugyanitt tartunk.... sőt itthon is ezt mondja, h. pl az ágyban akar enni, mert mamánál azt is ott szokott-- hát köszi..
49. Kincsek (válaszként erre: 26. - Bonifác)
2010. júl. 14. 10:00
Bizony a nagymama ilyen, megmagyarázza azzal, hogy a kicsi éhes azért rosszkedvű a kezében. Aztán megakarja tömni és a kicsi egész nap nem eszik az erőszak végett. Erre kapom a "jajj semmit nem eszik, mi lesz vele mondatokat".
48. Kincsek (válaszként erre: 45. - 448f1a930a)
2010. júl. 14. 09:57
És a sajátomról van itt szó, nem anyósról.
47. Kincsek (válaszként erre: 45. - 448f1a930a)
2010. júl. 14. 09:56

A nagyszülő már nem akarja nevelni, csak szeretni...

Ez odáig érthető, de a szeretgetésének ne legyen hátránya. Ez kb. olyan mondat, mint mikor a nagyobbiknak én nem engedtem édességet evés előtt, a mama persze a konyhában titokban odaadta neki. Tudod mi lett a vége? A nagyobbik, ha ott vagyunk már semmibe vesz, ha mondok vmit, akkor "mama ugye megengeded", meg a "mama ezt mondta" felkiálltással megteszi és kész. A tekintélyem meg sehol...

46. Kincsek (válaszként erre: 44. - Szanya)
2010. júl. 14. 09:52

Valami félreértés kerekedik, lassan úgy érzem talán rosszul tettem fel a kérdést.

A kicsi energiabomba, mindjárt másfél éves és 9 hónapos kora óta önállóan megy. Ha már egyszer jól megy, már fut is, szereti felfedezni a világot, akkor miért kell visszatartani? Vagy ha leteszik fogni mind a két kezét, úgy járatni amikor már több mint fél éve tökéletesen megy?


Soha nem mondtam, hogy ha vágyik rá a kicsi, n szeretgessék, vagy ölelgessék. De totál felesleges rászoktatni hétvégente arra, hogy egész álló nap kézben legyen, mert itthon neki lesz rosszabb. Én nem tudom és nem is akarom egész nap cipelni, amikor annyi felfedeznivaló van, annyi érdekes dolog.


És az elfáradás? Én még nem láttam elfáradni a kicsit, csak délben leteszem aludni, akkor is csak max. 3/4-órát alszik és estig nincs megállás.


Ha pedig sétálunk messzebbre, ott a babakocsi nem?


Én is felveszem, ölembe ültetem, szoptatom. De nem szeretném 3-4-5 évesen is cipelni, vagy nyavajogni hallani, mint sok gyerek akik nem hajlandóak két lépést se megtenni, már mondják: elfáradtam...de a fagyizóig lehet futni:)

2010. júl. 14. 07:06
A fórum címet olvasva az első gondolatom az volt,hogy miért ne cipelhetné?Cipelje csak,ha bírja!Igen a nagyszülő már nem akar nevelni csak szeretni,amikor teheti,amikor engedik,amikor van rá ideje és akkor akar mindent bepótolni,amit annak idején ilyen-olyan okokból nem tett,vagy nem tehetett.Nem baj ,lehet,hogy kicsit féltékenyek is vagyunk,-Persze apu nekem nem álltál négykézláb,hogy a hátadra ülve lovagoljak,hiába könyörögtünk a kosárpalánkért,sosem énekeltél ,akkor is voltak mesekönyvek,stb.Meggyőződésem,hogy hagyni kell, hadd pesztrálják azt a gyereket! A gyerek úgy is eldönti,hogy akarja-e a papa bajuszos,szakállas pusziját,vagy a mama rúzsos száját....
44. Szanya (válaszként erre: 14. - Kincsek)
2010. júl. 13. 23:40
Akkor még jobb, ha más cipeli, nem? Nekem csak egy van, 3 éves, még most is néha fölveteti magát. Felvéve nagyobb a biztonságérzete idegen helyen, és pici korában gyorsan fáradt el. Felteszem, ha már lassabban fárad el és magabiztosabb lesz, akkor majd jellemzően a lábán megy. Szerintem egy kisgyereknek jár a cipelés, ha igénye van rá. Arról ő nem tehet, hogy senki nem ér rá cipelni őt.
2010. júl. 13. 21:28
erre mondják h nem vagyunk egyformák... ebben engem is leginkább a pöszeség zavar: pl cucika, kiszbaba.,..ugyanmár...
42. Kincsek (válaszként erre: 41. - Ritapam)
2010. júl. 13. 18:30
Nem azt írtam, hogy gond ha felveszi, hanem hogy egész álló nap cipeli. Engem pl. nem zavar, ha a 8 éves beleül a nagyi ölébe és összebújnak, persze pöszézés nélkül.
2010. júl. 13. 16:13

1 éves gyereknél nem ritka a felvevés...

azt látnátok, mikor nálunk mama a 9!!!!!!!!!!!! éves fiamat ülteti az ölébe és pöszén nyarvog neki...na ettől aztán föláll a szőr!!! már a gyerekre szóltam, hogy ülj már egy másik székre, mert rossz látni ahogy kínlódsz.... ha már a nannyónak nem tünik fel...

40. Kincsek (válaszként erre: 39. - Csféva)
2010. júl. 13. 16:04
Tulajdonképpen erről beszélek én is, ha nem is 100%-ban egyezik, a lényeg u.a..
2010. júl. 13. 15:45

Nekem sem azzal van gondom, hogy felveszi és dajkálja, hanem azzal, hogy folyamatosan ölben van. Csak egy egyszerű példa: kimentünk az udvarra, hogy a gyermek levegőzzön, sétáljon és szaladgáljon. Anyósra úgy kellett rászólni, hogy tegye már le, mert egész délután az ölében hordozta. Nesze neked mozgás a szabadban.

Apu meg apósom megértik azt, hogy nem hurcolják ha kell ha nem. Anyu meg anyós állandóan. Ebből nagyon sok vita volt, de még mindig ők vannak megsértődve mert nem vehetik fel a gyermeket. Zárójelben jegyezném meg, hogy ha anyós szól a gyereknek, hogy "gyere mamához" a gyerek már szalad el előlle, mert nem szereti ha nyúzza és ráadásul úgy fogja, hogy húzódik a kis nunija is. Csecsemő kora óta nem képes rendesen megfogni a gyereket. A látványtól is feláll a szőr a hátamon, hát akkor szegény gyerek mit érezhet.

38. cbe267d9cf (válaszként erre: 35. - Bnedora)
2010. júl. 13. 14:01
Ez nagyon jó! Ti a férjeddel a "tiszteletakivételnek" vagytok! Sajnos én sokszor az ellenkezőjét tapasztalom... :(
37. cbe267d9cf (válaszként erre: 31. - Bnedora)
2010. júl. 13. 13:58

Biztos igazad van a fájdalom ügyében, rossz lehet a nagyszülőnek a tiltás. De én meg sajnos úgy látom, hogy a nagyszülők - tisztelet a kivételnek - mindent jobban akarnak tudni. És ebből lesz a "tiltás". Ami adott esetben nem is tiltás, egyszerűen csak egy más nevelési forma, amit el kéne fogadni. Tudomásul venni, hogy a felnőtt gyerekem valahogy valamit máshogy akar tenni a saját gyerekével mint ahogy én tettem. És tisztelni annyira a saját felnőtt gyerekemet, hogy adott esetben eldönthesse: arra szeretné szoktatni a saját gyerekét, hogy cipelik, vagy arra, hogy a saját lábán jár. Ezt egy szülőnek szerintem jogában áll kérni, és egy nagyszülőnek pedig nem kéne személyesre venni, ha ilyenre kérik. Ez nem tiltás, szimplán egy kérés a szülő részéről.

Én sajnos azt tapasztalom, hogy ha kérek valamit, anyósom vagy meg sem hallgat, vagy mintha a falnak beszélnék. És ha én éppen arra szoktatom a gyerekemet, hogy ha befejezte a vacsit, mehet játszani, de minket ne ugráltasson, mert mi még vacsizunk, ráadásul ezt el is mondom a nagyinak, aki persze azonnal felugrik, hogy játszon a gyerekkel, akkor igen, udvariasan, de hangsúlyosan felhívom a nagyi figyelmét, hogy épp az imént mondtam, hogy ennek az ellentétére szoktatjuk a gyereket. És elvárom, hogy ő is így tegyen, ne vonja kétségbe a gyerek orra előtt a szülői kompetenciámat, mert utána én fogok kínlódni a gyerekkel. Ha ez tiltás, hát bevállalom, de ez szerintem nem tiltás. Már csak azért sem, mert érdekes módon az én anyukám megérti, és eszerint cselekszik. És a gyereknek is az a jó, ha egyértelmű, és azonos üzeneteket kap a felnőttek felől.

Azzal egyetértek, hogy sokszor sajnos egyik oldalról sem képesek az emberek normális, tisztelettudó hangnemben kommunikálni, és ilyenkor jön a konfliktus. De én nagyon udvarias és kedves vagyok, ezért nem látom be, miért nem lehet a kérésünknek eleget tenni?

36. Juca80 (válaszként erre: 35. - Bnedora)
2010. júl. 13. 13:54

De jó is lenne, ha mindenhol így működne! Én a nagy gyerekeimenk azt szoktam mondani, hogy ha én ott vagyok, akkor nekem fogadjanak szót. Így mindig megkérdeznek mindenről.

Hidd el, nagyon bosszantó tud ám lenni, ha direkt az ellenkezőjét csinálják a nagyszülök. Meg tudja keseríteni a napokat. Mert nyilván nem csak az unoka cipeléséről van szó, hanem másban is ellen mondanak. Tapasztalat. :(

35. bnedora (válaszként erre: 33. - Juca80)
2010. júl. 13. 13:50

Mi a férjemmel azt csináljuk, amit a szülők megengednek. Voltunk sétálni, amikor az egyik fiú megszólalt, hogy fáradt, vegyük fel. Mivel a menyem mondta neki, hogy nem, van két lábad, így nem is tettük meg. Szerintem az a helyes, ha egy szülő összhangban van a nagyszülőkkel.

Amúgy, szerintem azért nem kellene ebből akkora nagy problémát csinálni, hogy a nagypapa cipeli a gyereket. Nem hiszem, hogy a gyerek örök életében ezt fogja igényelni. Ez egy ilyen időszak, meg kell vele békélni.

2010. júl. 13. 13:44

szerintem egy 1 éves kisgyerek hamar elfárad a sétában, a testi közelség is fontos, ezért veteti fel magát.

Később nem fogja, már neki lesz kényelmetlen.


Anyukám sokat cipelte a nagyobbik lányom még 2-3 évesen is, de velem nem csinálta, nem voltam rá vevő, elég súlyos volt akkor már a popója:)

A kicsi most két éves, néha felveteti magát, bár csak 11 kg:)

33. Juca80 (válaszként erre: 31. - Bnedora)
2010. júl. 13. 13:43

Igazad lehet, biztosan ilyen is benne van a pakliban.

De azt azért ne feledjük, hogy egy unoka nem a saját gyerek.

Többen írtuk, hogy az erőszakos cipeléssel van a baj, nem pedig a dajkálással.

Ha az én fiam az anyósom ölében van, és jó ott neki, én sem szólok. Akkor szólok, ha menni akar a kicsi.

2010. júl. 13. 13:40

Nálunk is cipeli anyu, és nálunk is tépi a ruhámat, hogy vegyem fel. Ha éppen van rá lehetőségem (pl. nem pont főzök), én felveszem és viszem egy kicsit. Aztán leteszem. Anyunak szoktam mondani, hogy van a gyereknek két lába, de anyu ugyanúgy cipeli. Mert nagymama. Unokaöcsémmel is ezt tette, és idővel a gyerek megtanult különbséget tenni: a szüleinél nem kéredzkedik fel, anyunál meg igen.

És azért még valami nekem eszembe jutott, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni. Egy ilyen pici emberke mindent alulról lát. Neki nagyon izgalamas lehet fentről, a felnőttek szemszögéből nézni a világot. Én azt vettem észre a fiamon, hogy sokszor azért veteti fel magát, mert kíváncsi arra, amit mi látunk, de ő nem (pl. mi van az asztal tetején, a konyhapulton, a kerítés mögött). Szóval ez nem feltétlenül arról szól, hogy "cipelteti magát mert kényelmesebb, mint menni", hanem lehet szimpla kíváncsiság is.

Azzal egyetértek, hogy szülőként nagyon nehéz ezt kezelni. De ugyanilyen nehéz lesz a csokit eszünk vagy nem, tévét nézünk vagy nem témát kezelni, amiben jó eséllyel szintén engedékenyebbek lesznek a nagyiék. :)

2010. júl. 13. 13:38
Sajnos ez a téma a szokásos anyós-meny konfliktus. Egy nagyszülőben ilyenkor feltámad újra az szülői (anyai, apai) ösztön, és szeretné újra átélni azokat az örömöket, amiket egy pici gyerek nyújt. Sok fájdalmat tudnak okozni egy nagyszülőnek az eltiltások. Egyszer a fiam azt mondta nekem, hogy én féltékeny vagyok a menyemre. Nem igaz. De most én is megkérdezem ezt fordítva. A menyek esetleg nem féltékenyek a nagyszülőkre, főleg az anyósra?
30. kevian (válaszként erre: 27. - Juca80)
2010. júl. 13. 13:30
Akár én is írhattam volna ezt...
29. 5befd1ebc8 (válaszként erre: 27. - Juca80)
2010. júl. 13. 13:29
mondjuk az erőszakos dolgot én sem szeretem,nem bírom ha játékbabának nézi bárki a gyereket akit le és felpakolgathat akár akarja akár nem
28. kevian
2010. júl. 13. 13:28
Nem örülnék neki, ha cipelné állandóan a gyereket. De szerencsés is vagyok mert messze lakik anyósom/nem eléggé/, meg a kisfiam is kb 5 percet marad már csak ölben. Bár mostanában feltűnően több 5 percet szeretne ölben lenni...
27. Juca80 (válaszként erre: 26. - Bonifác)
2010. júl. 13. 13:27

Na igen. Ez lenne a normális. De sajnos vannak olyan nagyszülők, akik erőszakkal is, de felveszik az unokát...

Anyósomnál nem szeret lenni a fiam. Feszíti magát, ha felveszi, de akkor is úgy kell szólni, hogy tegye le a gyereket, mert menni akar.

Mondja is neki anyósom, hogy nem érdekel, akkor is felveszlek...

26. bonifác (válaszként erre: 21. - Kincsek)
2010. júl. 13. 13:25
Az én pici unokám most másfél éves. Ő, ha meglát engem, mindent félrelök, és máris nyújtja a kicsi kezét, hogy vegyem fel. El tudod képzelni ilyenkor, hogy egy nagyszülő nemet mond? Mert én nem. Persze, ez nem azt jelenti, hogy egész nap a kezemben van, mert ha a kicsi le akar menni, akkor úgyis leteszem. Remélem nem az a gond, hogy a gyereket erőszakkal tartja a kezében.
2010. júl. 13. 13:24
Egyik legszebb gyermekkori élményem: Mikulás napján este ülök a nagypapám ölében... A nagymamámhoz odabújhattam... Egyetlen egyszer vett föl - egy műtét után. Nem emlékszem, hogy megölelt volna akár kisgyermekként is. Azóta sem ölelgetjük egymást - névnap, születésnap, karácsony, húsvét - egy udvariassági puszi. A másik testközelsége a biztonságot, a védelmet, a szeretetet jelenti. Ne fosszátok meg tőle! Nagyon fog fájni, amikor már nem tehetitek meg.
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook