Ha a gyermeket szokatlan témák érdeklik (beszélgetős fórum)

Ahogy a többiek írták, nemhogy szokatlan, hanem normális.

Mi is átmentünk ezen.

Olyan nagypapa halála miatt ébredt föl éjszaka sírni, akit nem is ismert, csak beszéltünk róla.

Engem vitt el a mentő betegen. Utána évekig sírt, ha mentőt látott..

Normális dolgok ezek, csak mi felnőttek csinálunk inkább úgy, mintha ezek a dolgok nem lennének.

Egy idős gyermekünk van.

Én szinte mindent elmondok neki ha kérdez, az ő szintjént.

A halálról tudja, hogy általában megöregszünk, az ember teste elfárad, s egyszer csak örökre elalszik, s olyankor a temetőbe kerülünk, a temetőben nálunk van ilyen "bolt" így más koporsót is látott. Így tárgyilagosan én elmondok neki mindent. De mivel keresztények vagyunk, valami olyasmit is tud, hogy a testünk eltemetjük de fent a felhők között találkoznak újra az emberek. Mondjuk ez még sok szerintem, de sajnos anyósom a mama mindig megpiszkálja a vallást, ha nála van picit a gyerek, így kénytelen voltam, valahogy rendbe rakni nála ezt. Mert anyósom a feltámadást is elkezdte már, s na az már elég kavarc lett a gyerek fejébe.... Na én ezt még hagytam volna pl.

Aztán azzal is tisztában van, hogy pl autóbaleset létezik, ezért kell körbenézni/figyelni, mert ha valakit elütnek az meghalhat, hiába nem öreg, ha annyira megsérül, s nem tud felkelni.

Így tárgyilagosan egy mondatban, nem fog félelem keltődni benne, ha úgy mondod neki.

Szóval szerintem inkább mondd el, mint hogy már megijedjen és akkor.

Születésről is tudja, hogy lent kibújik a baba, ha valamiért nem fér ki, vagy rosszul helyezkedik a baba, akkor a doktrobácsi csinál kis lyukat a pocakon és ott kiveszi a babát aztán visszavarrja a pocakot.

A suli megkezdésével nagyon fáradtak,kimerültek sokat beszélgetünk, ujrahasznosítunk újságpapirból,

pet palackból. Nagyon szeretik és kikapcsolodnak.

Mikor kicsik voltak kézzel festetünk,só gyurmáztunk.

Higyétek el nagyon jó a gyerekeknek is meg nekem is. Pihentet.

Aranyos!

Vidd ki a zöldséges piacra, ahol a sokszoknyás "széle-hossza egy" nénikék árulnak, és mutasd meg a kicsi lányodnak, hogy nem minden öreg lesz sovány. A testsúly nem a korhoz van kötve.

Szia. Nekem a legkisebb gyermekem áprilisban töltötte be a 7 évet. Ő konkrétan rákérdez ezekre. Idézem"anya milesz velünk ha te és apa már nemlesztek, meghaltok?". A 12 éves fiam azt kérdezte mi van a halál után? Azt tudni kell,hogy mi nagyon sok mesét nézünk,olvasunk,közösen kézügyeskedünk,

A horror film, az agressziv mese és film,nálunk egyáltalál nincs. Sem dvdn sem tvn. Nemszeretjük!!

Szeretünk játszani sokat társasozunk,odavannak azért a meséért amit mi találunk ki. Egy valaki elkezdi,és mindenki hozzátesz egy kis részt és a végén egy kerek tőrténetté válik. Azt tudnod kell 5 gyermekem van 7,9,12,13,5, 27-neki családja van.Sok a kerti sütőgetés. Vissza térve szerintem kiváncsiak ezekre,mindennap halják az iskolába,pl: irodalom, történelem.

Az én 4 évesemet is érdekli a halál, hogy mi-hogy... van pl apukájának apukájat már én sem ismerhettem meg, róla azt is tudja, hogy baleset érte, stb, temetőben hol a sírja... szerintem ebben semmi furcsa nincs.

Persze nem napi szinten, hanem időnként valami kapcsán, de akkor kérdez.

Igen, most kell vele megbeszélni, és inkább a szülők tegyék meg ezt, minthogy csak a szőnyeg alá söprik, és tabuként kezelik. Ha a gyereket most érdekli, most kell vele megbeszélni: "mindenkivel őszintén az ő szintjén". Akár egy házi kedvenc, egy fészekből kihullott madárka, egy elhullott méhecske, stb. stb. példákat felsorolva, mutatva.

Igen az élet velejárója, nem lehet kikerülni, aki egyszer megszületett, előbb-utóbb, eljön a vég is.

Szokatlan téma? Egy 6-7 évesnél? A halál és a betegség sosem szabad, hogy szokatlan, tiltott téma, tabu legyen. Egy 6-7 éves gyereknek nem árt tisztában lennie az élet múlásával. Nem arról van szó, hogy napi szinten szembesüljön a borzalmakkal, de nem lehet azt sem, hogy burokban nevelkedjen.

5 éves voltam, mikor öcsém meghalt. Túl korán szembesültem így én is a halállal, és nem tudtam feldolgozni azóta sem. Sokáig nem is értettem mi az a halál, mi az, hogy öcsém már a temetőben van, pedig anyáék rendszeresen jártak ki velünk oda és nem titkolóztak. De így legalább könnyebben fel tudtuk dolgozni azt, amikor dédimamánk egy évre rá meghalt. Jobb ezzel hamarabb szembesülni, mint 9-10 évesen rádöbbenni arra, hogy az élet bizony mulandó. Van olyan gyermek, aki egy szeretett háziállat halálával döbben rá erre, de ez kell. Erre szükség van. Nem is ez a gond. A gond ott van, ha a szülők, a családtagok nem segítenek a fájdalom, az elvesztés feldolgozásában. Az viszont hihetetlen és vissza nem fordítható sebeket okoz a gyermekben.

Sziasztok! Szerintetek mennyire van rendben az, ha egy 6-7 éves gyereket olyan témák (is) erősen foglalkoztatnak, mint a betegség és a halál? Az talán lényeges, hogy a csalàdban ezek gyakori beszédtémàk, ellenben ritka a meseolvasás, közös mesenézés, közös játék. Mintha ezeknek a gyermeki témáknak a helyébe lépett volna a felnőttek valósága. Ugyanakkor a családtagokkal történt eseteket nem beszélik àt rendesen a gyerekkel, ìgy egyfajta szorongàs alakult ki benne, amelyekről rajzokat készìt és meséket ìr.

Vàrom a hasonló eseteket és véleményeket, esetleg, aki gyermekként élt àt ilyet, hogyan hatott ez rá később?