Gyűlölnek a barátom gyerekei... (beszélgetés)

Te ezt tényleg komolyan gondoltad?Miért nem léptél le?

Hihetetlen milyen emberek vannak!

Te miért hagytad,hogy járjon hozzád?Miért egy családos pasi kellett neked?Miért hitted el a meséit?Ha komolyan gondolta volna veled,akkor lép magától.Így most ne csodálkozz,ha nem kíváncsi rád.

Rá kellett volna bíznod a döntést,hogy mit tesz.

Miért nem léptél ki,ha neked nem felelt meg a szerető szerep?

Szerintem ezt nagyon rosszul tetted.Ne csodálkozz,hogy utálnak a gyerekei.A pasira kellett volna bíznod a döntést,hogy el akar e miattad válni.

Ha halogatta a döntést,akkor valószínű nem voltál fontos a számára,csak a nem túl jól működő házassága mellé kellett neki egy szerető.Ez is gerinctelen dolog.Ha komoly kapcsolatot akartál,miért nem független férfival kezdtél?

jah, 2-2 a gyerek, közben visszaolvastam.

Hááát Te tudod érdemes-e. :)

Én még akkor is küzdök! Bízom benne, hogy előbb vagy utóbb a felesége megunja a helyzetet, és lépni fog! Mindenesetre én is megteszek mindent, hogy ne érezze nyeregben magát. A kedves férje hiába tagad, a kis család a teljes bizonytalanságban él, milyen is a mai napon a kapcsolatunk!

És hiszek benne, hogy eljön még az én időm...

Mindenesetre a gyerekek komoly probléma, azt én is látom. 4 egynemű, különböző korú ...

hjaaaaaaaajjjjj....erre nem írok semmit.

Akkor OK, most elrendezted, mindenki tud mindent... megkönnyítetted a helyzetét, most már kezét-lábát törve rohanhat hozzád... (nem fog).

Nem hiszem. Szerintem csak a vagyon és a gyerekek miatt nem lépett.

Én sokkal fiatalabb vagyok, és sokkal inkább meg tudom érteni Őt, mint a családja! Ha nem így lett volna, akkor nem jött volna olyan gyakran hozzám, az én gyerekeimhez!Velük beszélgetett, velük töltötte az időt, nem a saját gyerekeivel! Szerintem azok nem is szeretik, csak a barátom pénze kell nekik!

Igen, de Ő nem volt hajlandó lépni, és már tennem kellett valamit. Nem élhettem örökös névtelenségben!

Vele pedig képtelenség vitatkozni, ha valamiről nem akar beszélni, akkor mindig tovább lép.

Egyébként is bíztam benne, ha kiderül a dolog, akkor a felesége kirúgja, és hozzám költözik. A nő pedig csak tűri a megaláztatást, miközben egy csomóan tudnak a viszonyunkról, és csak mosolyognak rajta!

... ezt a gyerekeivel neki kellett volna rendezni, nem Neked. Ő viszont nem akarta. Neked a lehetőséged annyi lett volna, amit ő kínál... elfogadod vagy sem. Ha elfogadod, hogy titkos szerető vagy, akkor behúzod füled-farkad és jópofát vágsz hozzá, ha pedig nem fogadod el, akkor kilépsz a kapcsolatból. De a családhoz semmi közöd nem volt. .... szerintem.

Amúgy persze, hogy át lettél verve, de ezt a pasival kellett volna lerendezned.

Megértem, hogy engem is hibáztattok.

De ENGEM IS átvertek!

Ráadásul együtt járnak nyaralni továbbra is, és tüntetnek a közös családi képekkel.

Nekem sem kellemes, amikor összetalálkozok a gyerekkel...

De én tulajdonképpen arra lettem volna kíváncsi, hogy hogy tudnám magam elfogadtatni a gyerekeivel? Van-e még visszaút? Van máshol is válás 3.miatt, mégis, ott hogy reagálják le a gyerekek?

Nem volt hozzá jogod.

Mit tennék... eltűnnék az életükből, és igen csak szégyellném magam. :/

Feldúltad két kamasz életét. A legsérülékenyebb korukban rávilágítottál, hogy az apjuknak szeretője van?

Miért csodálkozol azon, hogy így reagálnak? Nem volt jogod ahhoz, amit tettél. Dönthettél volna úgy, hogy kilépsz a kapcsoaltból, mert neked ez így megalázó?

E helyett megaláztad a két gyereket, a nőt, de legfőképpen magadat.

Te hogy szeretnéd folytatni a kapcsolatot?

???

Egy szóval sem láttam azt a történetben,hogy a szeretőd valamikor is válni akart volna?

Hogy fogadjanak el,mikor hirtelen előááltál,és közölted hogy te vagy a szeretője az apjuknak???Mert az írásodból ez jön le,hogy így volt.

Talán ha normális válás lett volna a szülők között,eltellik egy kis idő (hogy a gyerekek is fel tudják dolgozni) akkor el tudtak volna fogadni.Mostmár szerintem örökre te leszel a szemükben a családjuk szétdúlója.

Szerintem meg a pasinak rohadt kényelmes volt az az önző felállás ahogy volt...

Kénytelen voltam én borítani, mivel Ő nem tette meg! Meddig kellett volna még várnom?

Legalább a családja is tudja, hogy nem csak ők voltak az életében, hanem mi is!

Igen, valószínűleg így volt neki kényelmes...

De ha nem akart tőlem semmit, akkor miért járt hozzám éveken át? Miért mesélt el nekem mindent a cégéről, a családjáról?

Az én gyerekeim is elfogadták a válásunkat, az Ő gyerekei ezt miért nem tudják megtenni? Attól Ő még az édesapjuk maradhatna!