Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Gyermekkori molesztálás fórum

Gyermekkori molesztálás (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Gyermekkori molesztálás

1 2 3 4 5 6
96. ba75fa2700 (válaszként erre: 90. - Csakegylány96)
2011. máj. 14. 23:51
sok kitartást kivánok a gondok leküzdéséhez..
95. ba75fa2700 (válaszként erre: 92. - Nincsneve)
2011. máj. 14. 23:45
ez nagyon gáz
94. nincsneve (válaszként erre: 93. - Veritas22)
2011. máj. 14. 23:33

Kedves Veritas!

Csak úgy "bárkivel" valószínűleg nehéz. De a szerelmeddel, akivel 100%-ig azonosulsz, nem kéne, hogy befolyásoljon a múlt.

Nem szabad, hogy egy régi borzalmas időszak befolyásolja az egész életünket, mert azt nem is lehetne igazán életnek nevezni.


Sosem lehet maximálisan elfelejteni egy régi szörnyűséget, még akkor sem, ha megbosszulja valahogy az ember. Az a fontos, hogy nem szabad sajnálni magunkat emiatt. Nekem így sikerült túllépnem ezeken a kínzó gyerekkori emlékeken, hogy megpróbáltam nem sajnálni magam.. Pedig saját édesanyám erőszakoskodott és alázott meg rendszeresen.


Nem szabad magunkat sajnálni és akkor nem lesz semmi gond a lelkivilágunkkal és nem lesz gond a szexuális életünkkel sem.

2011. máj. 4. 23:19

Sziasztok !


Nos amiért én irok... khm khm nem is tudom ... végül is nekem csak egy kérdésem lenne ha valakivel ilyen történik az utána hogy tud szexuális kapcsolatot létesiteni bárkivel is ???

szoval ha itt az ideje pl a babának :-) de sehogyan sem megy a testi kapcsolat ... hogyan kell ezen tul lépni ??? lehet hogy iszonyat nagy butasságot kérdezek .. akkor sajnálom ...

Veritas

2011. márc. 22. 03:18

Sziasztok!

Úgy látom ez főleg női fórum de azt hiszem le kell írnom az én történetemet is.

Én egy 32 éves férfi vagyok. Sajnos nekem is pokoli borzalmas gyermekkorom volt.

Édesanyám nagyon sokáig fürdetett. 7-8 éves koromban már nagyon zavart és szóltam, hogy egyedül is meg tudok fürdeni, de nem érdekelte. évekig töprengtem azon, hogy ez most normális vagy sem, amikor egyik alkalommal rádöbbentem, hogy nem az:

Fürdés után mondta, hogy levágja a hajam, mert nagyon megnőtt. Én magam köré csavartam egy törülközőt, de ő levette mondván, hogy csupa haj lesz. Nagyon sokáig vágta a hajam és odalent eközben valamiért egyszerűen felállt. Erre édesanyám elkezdte vizsgálgatni, hogy minden rendben van-e vele. Hátrahúzogatta a bőrt, kérdezte, hogy fáj-e. Ekkor már nagyon zavart a dolog és kértem, hogy had öltözzek fel (hiába).


Ekkor történt ami feltette az i-re a pontot. Kiszólt a fürdőszobából az akkori 6 éves húgomnak, hogy jöjjön be. bejött és édesanyám mutogatta a húgomnak, hogy hogy kell hátrahúzni a bőrt és hogy kell megmosni. Életem legnagyobb megaláztatása volt ez az este. Látszólag a húgomat is nagyon zavarta a dolog és menekülni akart az idétlen helyzettől.

Később sokáig titokban magamnak vágtam le a hajam, hogy minél kevesebbszer fordulhasson elő ilyesmi.

Egyszer egy családi vakáció során édesanyám "elfelejtett" nekem pizsamát eltenni, így egy hétig minden éjszaka meztelenül kellett aludnom a húgommal, ami annyira megalázó volt, hogy minden éjszaka az ágyban sírtam és dühöngtem magamban.

Nagyon régóta tervezem, hogy mindezt elé tárom, csak sajnos úgyis azt mondaná, hogy ugyan már, minden szülő így törődik a gyerekeivel.

2010. dec. 25. 21:36
Nagyon nagyon szégyenlem magam emiatt, és tudom hogy nem helyes, de én magamat is hibáztatom egy részben. Mellesleg a mostoha unokatesómba már évek óta szerelmes vagyok (tudom, hogy ez nem ide tartozik), de már van barátnője! Már rengeteg fiút elutasítottam, mert még mindig szeretem Őt...Ő egyáltalán nem olyan mint a nagyszülei, vagyis az én nevelőszüleim. Ő kedves, aranyos, vicces, és már ha rámnéz, úgyérzem elszállok. De ez már egy másik történet...
2010. dec. 25. 21:28
Van nevelőapámnak egy barátja, XY aki szintén olyan 52 éves. Ő kb. 7 éves koromtól kezdett el molesztálni. Persze, csak simogatott, szerencsére komolyabb dolgot nem csinált. Mostanság szinte senkiben sem bízom meg. Én ezt egyszerűen nem bírom tovább. Ma is azt csinálta XY, hogy mikor kijöttem fürdésből, megölelt, aztán még a nyakamat is megcsókolta. Undorodom tőle... Valamikor odajön hozzám (mikor ittvan nálunk) és csak úgy megsimogat! Egyszer volt olyan, hogy olyan 11 éves koromban, egy nyári estén kitakaróztam, és véletlenül kint volt a derekam.És ő is ugyanabba a szobában volt. És egyszercsak annyit éreztem, hogy valaki simogatja a derekamat, és liheg meg minden. Tudtam, hogy XY az. Nem mertem semmit csinálni, csak feküdtem ott mint egy zsák. Nagyon kiszolgáltatottnak éreztem magam...Én nem merek szólni senkinek se, mivel úgy érzem ebben a családban már nem szeretnek. De eldöntöttem, hogy a legjobb barátnőmnek elmondom mind ezt. Nem tudom meddig fogok kitartani, de próbálok erős lenni, úgyhogy ti se adjátok fel! Elnézést, hogy ilyen hosszú voltam...
2010. dec. 25. 21:24

Sziasztok.

Elolvastam az előttem lévők történetét, és úgy gondoltam, hogy én is megosztom veletek.

Én 14 éves vagyok és már 3 éves korom óta nevelőszülőknél élek. A molesztálás kb. 4 éves koromban kezdődött. Nevelőapám először csak hosszan ölelt, és többet simogatott. Aztán később már már többet puszilgatott, egyre merészebb lett. Odaáig eljutott, hogy belenyúlt a bugyimba és ott "matatott", illetve még csókféleséget is adott, és emlékszem, hogy a nyelvét is próbálta a számba tolni, de én mindig összeszorítottam a fogamat. Gyerek fejjel csak hagytam, és nem fogtam fel hogy mi történik velem.Evvel a terrorral érte el, hogy hallgassak. Ez egészen 10-11 éves koromig ment.Akkor hirtelen felnyílt a szemem, és miután tudatosult bennem, hogy én ezt mind hagytam 3 vagy 4 hónapig szinte nem szóltam hozzájuk. Utána nem engedtem, hogy egy ujjal is hozzámnyúljon. Mellesleg mostanság a szeretetük egy csöppnyi jelét sem mutatják. Nevelőapám teljesen meggyűlölt. Állandóan piszkál, meg néha sérteget is. Mostanság teljesen depressziós vagyok, persze a suliban mutatom ,hogy minden rendben. De ez nem minden...

88. Jayme (válaszként erre: 86. - Dééo)
2010. nov. 11. 19:20

Bizonyított tény az is,hogy akit molesztálnak gyerekkorában,az amíg fel nem dolgozza egyedül vagy pszichológussal,olyan pasit vonz be magának akiről előbb-utóbb kiderül,hogy hasonló tipus.Lehet,hogy nem molesztál,de valami gáz lesz a bánásmódjában.Legjobb példa erre az,ami az ezelőtt kettővel lévő kommentben volt,hogy a nő nem mondta el a férjének mi történt vele,amikor kiderült,a férje sajnálta és dühös volt.Ugyebár éppelméjű férfi ilyenkor nem lesajnálja a nőt és dühös rá,hanem SEGÍT a nőnek helyrejönni és MEGÉRTI,hogy a bűntudata miatt nem mondta el.Valamint nem válik ezzel is fokozva a nő bűntudatotát,pláne nem úgy,hogy a kisgyerekét annál a nőnél hagyja,akiről tudja,hogy életveszélyes a gyerekre nézve.Tehát ő egy felelőtlen,szar apa.

Azzal egyetértek,hogy szerintem is gyertek helyre,aki ezt elnyomja magában,abból gyerekére veszélyes anya lesz.

87. dééo
2010. ápr. 16. 20:36

Elolvastam amiket írtatok. mindenképp azt tanácsolnám, hogy beszéljetek szakemberrel, akármennyire is úgy érzitek hogy fel tudjátok egyedül dolgozni.


A leírt esetben nem akartam publikusan részletezni, mi történt pontosan a nővel és hány ÉVig.. (de összehasonlítva ő egy brutális példa) Így is furcsa volt megírni a történetét, de úgy éreztem ezzel segíthetek rámutatni arra, hogy mennyire fontos pszichológushoz fordulni.



amúgy én megkérdezném kedvesen az illetőtől, aki ezt teszi velem: "ez normális amit teszel velem? ... mert az osztálytársam mesélte, hogy ezt tette vele az apja és elmondta a tanárnőnek, aki valami klub vezetője. Az apuka börtönbekerült"

86. dééo
2010. ápr. 16. 19:44

Elmondanék egy a közelemben megtörtént esetet, ami ösztönöz benneteket arra, hogy valóban "gyógyuljatok meg", ne csak felszínesen, pszichológus nélkül. BIZONYÍTOTT TÉNY, hogy apjuk által molesztált nőknek a gyerekük megszületésével törnek fel emlékeik és akkor kezdik érezni a sokkoló hatásokat (melyekről írok a töténetben olvashattok)


A történet


Egy ma 30 év körüli nőnek van egy 4 éves kislánya. 2 éve ismertem meg a családot, és már az elején láttam, hogy valami nem stimmel azzal ahogy az anya kezeli lányát. Az anyuka neve X a továbbiakban.. Egy igazi rossz anyuka, aki


-nem kommunikál a picivel, csak parancsolgat

-úgy tekint rá mint egy problémára, soha nem játszik vele

-nincs veszélyérzete -pl úton való átkelésnél, forró tűzhely mellett, stb- (ez azért van, mert ahhoz képest, ami X-szel történt, ez semmi; és más a "veszély értékelési szintje"

-depressziós

-hazudik - a titkolózás számára természetes volt gyerekkora miatt...

-nincsenek barátai, mert számára egy barátság túl közeli kapcsolatnak tűnik (=fenyegetőnek érzi)

-férjére iszonyatosan féltékeny

-nem tiszteli az embereket

stb..


Szóval képzelhetitek, hogy ezek alapján mennyire "szerettem".... Egy nap elmesélte, hogy mikor megszületett lánya, azt álmodta, hogy megette saját babáját. Erről és más kisebb jelekből tudtam, hogy az apja molesztálta. (Ha egy nő álmában megeszi saját babáját, az ezt jelenti)

Lényeg, hogy a férj nem tudott X múltjáról, csak a lányuk megszületése után derült ki, egy közös pszichológusi látogatás alkalmával ( a pszichológus rögtön tudta, mi a baj..). A férjben a sajnálat mellett óriási düh volt, mert úgy érezte X becsapta. Arról nem is beszélve, hogy ez a férjre is nagy hatással van. (Nem fürdette azóta lányát, pelenkázni sem merte, mivel félt attól hogy felesége mit gondol).


A pár válik, a férj retteg attól, hogy az anyuka hogyan fog viselkedni a kislánnyal amikor ő nincs ott. Gondolok itt főleg arra, hogy pl mikor üti el az autó a kislányt, mert az anyja nem érzi a veszélyt és engedi ugrálni az út közepén..



A "gyógyuljatok meg"-et arra értem, hogy menjetek el pszichológushoz, akkor is, ha úgy érzitek nincs rá szükség. És az a baj,hgy ezzel ti már nem csak áldozattá vátok, hanem bűnössé is, amiért ennek tudatában életet adtok valakinek. Tehát ha most úgy is érzitek hogy minden rendben, tegyétek meg a majdani babátokért/férjetekért, hogy elmentek pszichológushoz.

2009. dec. 30. 14:20

Nagyon elszomorít, hogy ennyien vagytok, akik átéltétek ezt a pokoli megaláztatást! Nem vagyok pszichológus, nem tudom, lehet-e kezelni a pedofíliát, de nagyon fontos, hogy napvilágra kerüljenek az ilyen esetek - csak sajnos a gyerekeket megfélemlítik, vagy nem hisznek nekik.

Nem értem, mi visz rá egy felnőtt ember, hogy ilyet tegyen - egyáltalán nincs lelkiismeret furdalásuk? Annyi felnőtt nő közül lehet válogatni, miért egy kislány kell nekik? Nem érzik át a tettük súlyát? Az ilyeneket egy életre el kéne zárni az emberektől, a visszaesőkre meg rájuk hoznám a halálbüntetést.


Őszinte részvétem azoknak, akik átélték a borzalmat, szerintem jó lenne erről beszélnetek egy pszichológussal, vagy kineziológussal, hogy könnyebb legyen feldolgozni!


Én a biztonság kedvéért nem rakom fel a gyerekeim fotóit az internetre, mert ki tudja, mire használnák egyesek. Meztelen babafotókat meg pláne ne rakjatok fel, mert melegágy a pedofilok tobzódásának! A baba-kisgyerek blogokkal is vigyázni kell, mert visszaélhetnek vele!

2009. dec. 27. 12:38
Látom Lindus30 nem figyelt és ezért törölnie kellett magát.Nem neked kell szégyenkezned.
2009. dec. 26. 21:12
.
82. 81f46d06d3 (válaszként erre: 81. - 707655fba1)
2009. aug. 29. 15:31
Következmény? Ugye nem kérdezed komolyan? Együttélnek "nagy boldogságban", anyuka már el is felejtette, ami történt és várják az unokákat... Apuka továbbra is érinthetetlen, mert igen nagy védelmezője a gyermekeivel szemben...a felesége.
81. 707655fba1 (válaszként erre: 80. - Darkside)
2009. ápr. 30. 21:31

Ez egyszerűen borzalmas és vérlázító!

Anyukád mit tett ezután?

Mi lett apáddal?

Következmény?

2009. ápr. 30. 16:14

Beregisztráltam más névvel én is, mert....

Engem az apám molesztált 10 évesen. Vagy megrontott? Nem tudom, minek hol van a határa. Először csak elvert fakanállal, amiért rossz jegyet hoztam haza (3-ast!), később megkrdezte amikor kettesben voltunk, hogy már megint rossz jegyet hoztam? Most mit csináljon velem? Elverjen a fakanállal vagy a fenekembe dugja? És mivel a fenekem már eléggé lila volt, az utóbbit választotta! Le kellett térdeljek a konyhakőre és megtette, de ez nem volt elég, még kézzel a p-mat masszírozta, miközben sírtam. Utána megfenyegetett, hogy ne mondjam el. Én nem a szeretet miatt hallgattam! Ez a jelenet jó néhányszor előfordult, mire anyunak feltűnt, hogy valami bajom van. Elmondtam neki. Nagy patália lett belőle, közben kiderült, hogy a húgommal is csinált vmit. Egyenként beszéltek velünk, olyan volt, mint egy kihallgatás. Anyu nem szólt, csak sírt, apámnekemesett, hogy ha ő nincsen, engem már rég kikapartak volna a szemétbe (védekezés mellett jöttem létre), meg hogy ugye nem akarok új apukát, szóval még én voltam a hibás.

Sokszor véggigondoltam akkoriban, hogy elmegyek a rendőrségre... De azon is agyaltam, hogyan fogom álmábam leszúrni, a húsvágó késsel...

Rájöttem, hogy ezzel csak magamnak ártank, engem zárnának nevelőintézetbe.

Majd később még folytatom.

2009. ápr. 23. 17:45

Gyermekkori molesztálással kacsolatosan felháboritónak tartom és mélységesen elitélem és az erőszakot, sajnos ez eléggé gyakori eset. A hatóságok meg semmit nem tesznek ellene, ha nem tudsz bizonyitékot szolgáltatni, ami alátámasztaná.

Az ilyen megáltalkodott férfit azonnal kivégezném, mihelyt bebizonyosodik a bünőssége.


Köszönöm, hogy meghallgatattok.

Anyuci91

2009. márc. 24. 15:30

Az olyan embereket nem lehet embernek nevezni, leirni most inkább nem irnám,hogy mit kellene veluk csinálni.

csajok, nagyon sajnálom, amin végig kellett mennetek, még belegondolni is rossz, nem hogy átélni.

Nagyon sajnálom

77. winny (válaszként erre: 74. - C4bd4891fa)
2009. márc. 24. 14:37

Igazad van.

Állatnak se lehet nevezni őket.

Sehova nem sorolható egyedférgek:(

2009. márc. 24. 14:03
kicsi szépségnek szól privátba akartam de elrontottam.
2009. márc. 24. 14:02
Én azt tudom ajánlani ha tényleg a barátod az igazi akkor mond el neki hidd el megérti majd először kérdezd meg a véleményét hogy hogyáll a dolgokhoz aztán ha megértő mond el neki.A szüleidnek mond el hisz ha nem bántanak akkor nincs mitől félned,,azt az állatot jelendsd fel hisz ha veled megtette megteszi mással is. mindenképp beszélned kell valakivel mert belebolondulsz, és nem csak a levegőbe beszélek mert velem is megtörtént ha érdekel olvasd el Elrabolták a gyermekkorom cimmel. De te beszáélj valakivel aki ott tud segíteni én is beszélgetek veled szívesen hisz tudonm mit élsz átt.
2009. márc. 24. 11:03
Azok, akik gyermekeket molesztálnak nem hívnám embereknek...
2009. márc. 19. 12:45
velem is megtörtént cikket irtam róla, tudjátok azért történik ennyi szörnyűség a gyerekekkel mert ezek a mocskos szemétládák nem tudnak nem mernek velük eggyidös emberrel kikezdeni és csak akkor érzik magukat férfinek ha ilyet tesznek, az összeset össze kéne gyüjteni egy szigetre és atomot nekik.
72. toro32
2009. márc. 18. 21:04

;(

sokáig űltem csendben a gép előtt

nagyon sajnálom csajok ami történt veletek,a lelkem is összeszorúl!!!!!!!!!

én nagyon féltem a lányom,hogy ez megtörténik vele is,ezért élem le inkább egyedűl az életem!!!!!!!!!!

oroszlánoknak kellene odalökni azokat a férgeket,akik gyerekeket molesztálnak!!!!

2009. márc. 16. 14:23
Sziasztok! 17 éves vagyok, 6-7 évesen egy olyan kis játék lettem.. (nem fogom konkrétan kifejezni magam!, undorító még leírni is..) Szóval az egyik ismerősünk, mellesleg 2 gyermekes apuka, átjött, mindig játszott velem, néha nálunk is aludt.. Rossz volt, de szinte természetesnek vettem évekig, nem tudtam mire vélni, talán felfogni sem.. nem tudom.. Most is csinálná ha nem hárítanék már erősebben, bár ez is nehéz, valamiért olyan nagy befolyása van.. Nem lettem megerőszakolva! Egyszerűen csak, mondhatni ízlelgetett.. Néha az az érzésem hogy felfújom a dolgot, hisztizem, és hogy ez nem is olyan nagy dolog, hogy kihasson rám bárhogyan is.. Egyszerűen csak feltételezéseim vannak, arra hogy miért lettem most ilyen amilyen vagyok (ez hosszú lenne.. :) ). 7 évesen megkötözött embereket rajzoltam, vagy kutyákat, vagy meg volt csonkítva, ilyesmi.. Azóta vannak kényszergondolataim.. És igazából még csak most tudatosult bennem.. Furcsa. Felnagyítani a dolgokat nem szeretném..
2009. febr. 21. 22:20

Sziasztok!

Itt már mindneki felnőttfejjel ír a dolgokról, nyílván mert itt kevés is a fiatal. Nézzétek el, hogy nem töltöttem be a 18at még, de még is regisztráltam..

Engem 10 éves korom óta molesztál nevelőapám. Nem fogtam fel, hogy ami tesz, az nem jó dolog, csak azt éreztem mindig is ,hogy utálom azt amit csinál. Rá kb. 4-5 hónappal hogy ezt elkezdte elkezdődött egy hosszú és fura betegség, senki nem tudja, máig se hogy mi bajom van, mitől lettek a lábamon sebek, és mért kellett eltávolítani csontokat a lábfejeimből. Én sem tudtam. Aztán rájöttem, hogy az egész akkor kezdődött, amikor éreztem hogy nem jó dolog amit apám tesz, és menekülni próbáltam. Volt hogy 5 hónapot töltöttem kórházban, így a menekülés része meg is volt...

Nehéz volt feldolgoznom, főleg hogy végig azthittem hogy a normális apám. Miután felfogtam, hogy amit csinál az molesztálás, utána már csak azt nem értettem, hogy normális apa nem tesz ilyet a lányával. Az akkori barátom (ekkor voltam 12) kiszedte belőlem hogy mi bajom van. Ő beszélt rá arra is , hogy anyunak elmondjam. És megtettem. Ezek után vallotta be ő, hogy nem is az igaza apám, amitől lehet hogy hülyén hangzik, de kicsit megkönyebbültem. Nem tudta eldönteni kinek higyjen. Kicsi voltam, volt amikor füllentettem neki dolgokban, így nem tudta most higyjen-e nekem. Mindenesetre behívta apámat, mondván, hogy beszéljük meg közösen. Végig arról bezsélt apám, hogyha úgy döntök, hogy költözzön el, akkor felbomlik a család, és öcsém apa nélkül nő fel, stb... Anyu meg rám hagyta a döntést. Nemtudott nekem hinni, de nem tudott napirendre térni a téma felett sem. Úgy volt vele, hogyha nagyon komoly, akkor úgy is azt mondom, hogy menjen.. Végülis megegyeztünk. Soha többet nem nyúl hozzám, puszi se semmi.

Egy ideig működött is. Aztán egyre óvatosabban vissza-vissza nyomult. Most folytatja, bár most már annál tovább nem tud menni, hogy meg fogdosson. Ahogy elkezdi, rögtön eljövök tőle, ahhoz meg általában túl lusta hogy utánam jöjjön, és mást is próbálgasson.

Elmondtam anyámnak, mégse lett semmi. Illetve de, 12 éves fejjel dönthettem volna úgy hogy kettészakítsam a családot. De nem tettem meg, nem, mert erre nem lennék képes. Mindig is a család volt az első, és az is marad. Nekem már csak 2 évet kell kihúznom (lévén hogy 16 vagyok) és utána költözök el itthonról.

Sokan kérdezhetitek, hogy most mért nem szólok anyumnak. Hogy nem én teszem tönkre a családot, hanem az a barom. Igen. Igazatok van, és mindneki másnak is azt tanácoslom hogy hátráljon ki az egészből, amilyen gyorsan tud. De én nem tudom megtenni. Többet számít az, hogy az öcsémnek legyen kire felnéznie, még akkor is ha idővel rádöbben , hogy jóval mélyebben van az apja, mint ahogy ő azt hinné. Többet számít az, hogy anyu egész életében gyötrődött valami miatt, most megvan a biztos anyagi háttér, a család, a boldogság. (kivéve a betegségemet, ami így is ad neki kiborulásra okot) Lehet hogy sokan nem értetek velem egyet, de én nem tudok máshogy dönteni.


Volt szó arról, hogy ,hogy érinti ez azt, akivel meg történt, és eltudjuk-e mondani a párunknak.

Én megtettem. 1 éve vagyunk együtt, körübelül 1 hónap után már elmondtam neki. Megértett, de nagyon kiakadt apámra. Azóta is húzós téma nála, de megértette, hogy nekem fontos az, hogy a család nyugalomban legyen, és öcsém így nőjőn fel, nekem meg úgyse kell sokat tűrnöm már.


Persze gátlásokat hagyott bennem, és sokszor voltak olyan álmaim amikben én is mazochista voltam. De ezek elmúltak, vagy ha még teljesen nem is, de dolgozom rajtuk.

Bár egy ideig az egész kiterjedt a párommal való érintkezésekre is, ilyenkor megbeszéltük, abbahagytuk, és egyszerűen csak átölelt, és várta hogy megnyugodjak. Sokszor volt ilyen, néha még most is van olyan, hogy eszembe jut, apám arca, vagy vigyora jut eszembe, de ilyenkor mindig megállunk. És a beszélgetés segít. Én részben a sok kórház miatt is hamar felnőttem, és rájöttem , hogy meg kell szabadulnom az emlékektől, meg a rossz érzésektől, és meg kell tanulnom kezelni őket, mert később nagyon megbosszúlja magát. Nemtudom mi lesz a vége. Én csak azt tudom tanácsolni mindenkinek, hogy figyeljen magára, vagy ha az nem elég,menjen el orvoshoz. De azzal, akivel komoly kapcsolatot akarunk létesíteni, azzal muszáj megbeszélnünk, és elmondanunk mindent, különben nem lesz meg a bizalom, és nem tudunk túllépni az emlékeken.

Sok mindent beleszőttem, és nem csak konkrétan arról írtam amit átéltem, de úgy gondoltam így kerek a történet.

69. Lipari
2009. febr. 20. 17:14
Én 4-5 éves lehettem, amikor a család egyik tagja molesztált. Akkor nem is tudtam, hogy ez rossz, hogy ez nem természetes, ráadásul én beszéltem is róla, az oviba is. De senki sem tett semmit. Még a keresztanyámnak is elmodtam, aki csak annyit mondott, hogy nem szabad elmondanom senkinek, mert az illető börtönbe kerül. Ekkor kezdett leesni, hogy valami gáz van. Ráadásul ez az egész nálam évekig tartott.... Akkor esett le, hogy ez ami velem történt, hatalmas bűn, amikor 10-12 évesen a híradóba láttam egy riportot, ráadásul, akkoriba újra próbálkozott, de valahogy sikerült mindig úgy intéznem, hogy ne kelljen vele kettesbe maradnom. Onnantól kezdve nem beszéltem róla, hosszú időnek kellett eltelnie, ahhoz hogy megnyíljak. Ami megdöbbentett, hogy a szűkbaráti körömben is, ( 5 barátom van) van 3 olyan ember, akit molesztáltak. Rettenetes! Sose sajnáltattam magam miatta, sosem hátráltatott semmiben, csak a személlyel lettem sokkal bizalmatlanabb. Az életemet nem befolyásolta addig, amíg össze nem jöttem a vőlegényemmel, akinek elmondtam a dolgot. Nem olyanok az intim együttléteink amilyennek lennie kéne.
68. ab4b6bc17d (válaszként erre: 67. - Egyvalaki)
2008. okt. 28. 07:44
Nálam is ritka, de előfordul.
67. egyvalaki (válaszként erre: 65. - Ab4b6bc17d)
2008. okt. 27. 13:42

Nagyon igazad van ebben! Én erre mégnem is gondoltam, de most hogy így a hsz-od alapján ennek utána gondoltom, bizony van vmi valóságalapja.

Szerencsére már nálam is nagyon-nagyon ritka az ilyen álom, de anno bizony mindig így volt.

1 2 3 4 5 6

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook