Gyermekkori molesztálás (beszélgetős fórum)

Nem mi vagyunk a hibásak. Hiszen gyerekfejjel még nem is értjük, mit tesznek velünk :( egy egész életre.

Azóta, mióta felnőttél, illetve azon eset után találkoztál még vele?

Komolyan nem értem az ilyen vén szatyrokat... kecskéket... mégis, hogy gondolják, mire kellenének egy szép, fiatal lánynak?

Erről jut eszembe, általánosban a suli öreg gondnoka engem is fogdosni akart (jólfejlett kislány voltam, nem kövér, csak koraérett), szóval becsalt a bódéjába és nyúlkálni akart, de elszaladtam. Ez annyira nem viselt meg, mint az előzmények...

Sziasztok

Velem is történt ilyen gyerek koromban.Úgy 9 év es lehettem amikor édesapám bátya elkezdett molesztálni.(ő volt a kereszt apám is)Állandóan ölelgetett simogatott,ugy gondoltam mert szeret.Aztán egy idő után ha kettesben maradtunk elkezte a melleimet simogatni,sőtt volt hogy benyult a pólóm alá ás csokolgatta is.Mindig rettegtem attól,hogy véletlenül kettesben maradjak vele,de nem mindig sikerült.Nem egy városban laktunk,de gyakran volt itt a feleségével mivel nagymamám a szomszédunkban lakott és őhozzá jártak sokat.Egyszer odaát voltam nagymamámnál amikor ők jöttek látogatóba.Nállunk senki nam volt othol anyukámék dolgoztak,ilyenkor a nagyi vigyázott rám.Valamiért hazakellett mennem egyedül az üres lakásba,és ő utánnam jött.Undoritó volt,csokolgatta a cicimet,fogdosott,és ott akkor az egyszer letepert az ágyra(nem is mertem ellenkezni)félre húzta a rövidnadrágomat és benyult a bugyimba és elkezdett ott simogatni,miközben a nemiszervével hozzám dörgölőzött,nyögdécselt,lihegett.Igy utólag vissza gondolva szerintem el is élvezett.Nagyon féltem tölle.Mindig megpróbáltam elkerülni,hogy kettesben maradjunk,de ő talált alkalmat.Bejött hozzám a szobámba hogy elköszönjön stb...Rajtam kivül még 3 lány rokonom van,aki kb velem egy idős.Sokszor eszembe jut,hogy vajon velük megtörtént-e,velük is csinált-e ilyen dolgokat?Soha senkinek nem beszéltem erről,pedig azóta 30 éves vagyok,két gyerek édesanyja. Még ide is csak ugy írtam le,hogy egy új nevet regisztráltam,amivel más fórumokra nem írok.Nagyon szégyellem magam e miatt,pedig tudom nem nekem kellene.

Sajnos én nem szülőkkel laktam, hanem nagynénémhez költöztem tizenévesen. 16 éves koromban a nagynéném trottyos 60 éves férje pécézett ki, folyton a fenekemhez ért mikor elment mellettem. Aztán már ölelgetni kezdett meg csókolgatni és a nemi szervemhez nyúlkált. Persze mikor szóltam nagynénémnek az nevetett és azt mondta hülyeségeket beszélek.

Csodás 1-2 év volt késsel a párnám alatt aludni. Sokszor már a környékünkön levő tónál aludtam a padokon.

Eljöttem 18 éves koromban, most már 30 is elmúltam, de a mai napig vannak rémálmaim ezzel kapcsolatban. És még most is sajnos nagyon is hatással van a párkapcsolatomra, meg úgy általában az emberekhez való hozzáállásomhoz.

Hát, igen ahogy olvasom a hozzászólásokat egyre inkább az háborít fel, hogy hogyan lehetnek ilyen emberek...és erre azt mondják,hogy ez egy betegség.Csak ha már abba belegondolok,hogy az is milyen szörnyű, ha bármelyikünk valami hasonlót átélt gyerekkorában, de az számomra elviselhetetlen,hogy akár a saját lányommal is megtörténhet ilyen, és az ember hogyan tudja megvédeni, persze igyekezni fogok és megpróbálom a magam tudása alapján felkészíteni, de akkor is .

És igen ilyen emberek szabadon szaladgálhatnak a nagyvilágban, és sokan még nem is sejhetjük, hogy akár lehet, hogy a szomszédunk is ilyen perverz, pedofil lehet....

Végig olvastam a hozzászólásokat, komolyan mondom elszorult a szívem. Az eddigi életem során én soha nem éltem át ilyesmiket, még csak hasonlókat sem... Szerencsére..

Mélységesen felháborít és elkeserít a tény, hogy primitív állatok élnek köztünk, akik aztán bármire képesek.

Sokat hallok mostanában arról, hogy a pedofília betegség, és hogy ezeket az "embereket" kezelni kell... Hát én ezeket az "embereket" először is kiherélném, aztán Amerika és főleg Dél-Amerika sötét börtöneibe zárnám, rátetoválnám a homlokára, hogy pedofíl... a többit már el tudjátok képzelni, mármint, hogy a rabok mit művelnének velük... Ez lenne számukra a legnagyobb bűntetés. Aztán 1-2 év múlva halálra ítélném őket... Ugyanis az ilyen állatok nem tanulnak a korábbi eseményekből és szabadlábra helyezésüket követően újra becserkészik áldozataikat.

Nekem nincs gyermekem, de egyetértek azokkal akik felhívják a figyelmet arra, hogy fokozottan figyeljenek gyermeikre a felnőttek, és igen is higgyjék el amit mondanak, mert azért valljuk be, egy 7-12 éves gyerek nem talál ki olyan dolgot, amiről fogalma sem lehet.

Még annyit, hogy akik áldozatul estek ne féljenek segítséget kérni a hivatalos szervektől, felnőttöl, tanártól stb.

És azzal is egyetértek, hogy szerintem sem túl tanácsos a gyermekek meztelen fotóit az internetre feltenni. Soha nem lehet tudni, hogy a patkányok hol állnak lesben....Na sikerült rendesen felidegesíteni magam, de ez a téma teljesen kiborít...

Sziasztok! Nagyon nehéz erről írni, mert az ember szégyelli magát érte, mégha ő az áldozat, akkor is.

Én 9 éves, jól fejlett kislány voltam (nem duckó, csak hamarabb értem, mint a korosztályom), amikor a mostohafivérem molesztálni kezdett. Elkezdett meztelenül mászkálni előttem, ha csak ketten voltunk otthon, mutogatta a nemi szervét... aztán tovább merészkedett és bedugta az ujjait a bugyimba, emlékszem, milyen megalázó, érthetetlen érzés volt számomra és undorodtam tőle! Ez így ment pár hétig, s én nem mertem szólni senkinek. Anyukám eléggé szigorúan nevelt, lehet, hogy ez lehetett a baj.

Egyszer, amikor kimentünk címerezni egy kukoricaföldre, a mostoha fivérem kereste az alkalmat, hogy kettesben maradjunk. Akkor már igyekeztem elmenekülni előle, amennyire tudtam, nem maradtam vele kettesben. Végül mégis sikerült neki, hogy eltávolodjunk a szüleinktől, s akkor lehúzta a nadrágját, s szinte erőszakkal az én fehérneműmet is és meg akart... tudjátok! Hozzá is érintette a ronda nagy nemi szervét az én kis..., de sikerült elmenekülnöm! Elfutottam! Nem tudtam/nem értettem, hogy miről van szó, de tudtam, hogy rossz az, amit csinál!

Végül úgy bukott le, hogy egyszer anyuék hamarabb hazajöttek, mikor meztelenül mászkált otthon előttem és engem is arra kényszerített, hogy ruha nélkül legyek. A dolog csattanója, hogy én is kikaptam! Na, azt hiszem, akkor ott megszakadt bennem valami az anyámmal szemben... ami egyébként most, 30 éves koromra jött elő, de ez már egy másik történet...

Jézusom, minél többet beszélünk erről, annál tehetetlenebbnek érzem magam, kicsinek a világban, ahol annyi a gyerek...

Borzasztóan sajnálom, ami veletek történt! Engem fiatal felnőttként molesztáltak, akkor is elég borzasztó tud lenni a dolog, gyermekként átélni meg gondolom még rosszabb... Egy felnőtt már tudja kezelni a történteket, fel tudja dolgozni valamilyen szinten, de így, ilyen emlékkel felnőni nagyon nehéz lehet.

Kívánom nektek, hogy találjátok meg a lelki békéteket és a boldogságot!

Átérzem a problémádat, de muszáj túl tenned magadat a dolgokon, mert csak akkor tudsz egészséges, normális kapcsolatba élni valakivel és saját magaddal!Beszélned kell a pároddal, ha kell többször is, és egy idő után egyre ritkábban fogsz rágondolni és tudod élvezni az életet. Ne hagyd, hogy ez a szemét még mindig uralkodjon rajtad!!!!!

Különben én is szoktam találkozni azzal az illetővel aki 8 évesen rámmászott, de már csak "sajnálatot" érzek iránta és büszke vagyok, hogy én boldog vagyok!

en nem voltam ilyen helyzetben, nem tudom, csak elkepzelni, hogy min mehet keresztul. Nem erzek az o szivevel, csak muszaj lenne tullepni sajat erdekeben. A feldolgozas soran, nem kezdeskent es nem egyedul, lehet, hogy valamit segitene. Nem tudom, csak otlet volt.

Azt sajnalom, hogy egyedul maradt ebben a tortenetben, hogy senkihez nem mer oszinte lenni. Ez a titok, vagy buntudat, vagy hazugsag, felelem mindent felorol :(( Nehez, de szembe kell vele nezni.

Helloka!

Csak bele-bele olvastam a témába, de leírom a velem történteket, tehát igenis KELL erről e gyerekeinkkel beszélni!

Olyan 8-9 éves lehettem amikor vártam az utcán a kis barátnőmre a házuk előtt. Az emeleten egy szomszéd volt kinnt az ablakban és beszélgettünk.

Aztán ahogyan ott álltam a mackómmal a kezemben jött egy férfi. A férfi kedvesen kérdezgetett a mackómról majd azt mondta,hogy szívesen meghív fagyizni engem vagy a mackómat. Persze mondtam,hogy nem megyek..stb. Ez a férfi még próbálkozott egy darabig, még azt is mondta, hogy arra amerre mennénk van egy bolt, ahol lehet fagyit kapni.

Tekintettel arra,hogy sajnos egyedül jártam iskolába nagyon jól ismertem a környéket és pontosan tudtam,hogy amerre a bácsi hív, ott nincsen bolt. És ekkor jöttem rá a magam kis eszével,hogy erről beszéltek a szüleim, ha ilyen emberrel találkozom, nehogy elmenjek vele, hanem kezdjek hangosan kiabálni..stb.

A szomszéd néninek is feltűnt az beszélgetés, és megkérdezte hangosan, hogy ismerem-e az illetőt, erre a férfi elment.

Őrölet, ma is eszembe jut néha, hogyha lett volna bolt akkor elmegyek? De a válaszom az,hogy nem. Az érzést nem felejtem el soha!!!

Annyi gondolat és kérdés felötlik bennem a téma által...

Miért ilyen aljasok a férfiak? Hányszor lehet hallani akárhol is, hogy nők erőszakoltak meg gyerekeket vagy férfiakat??? Hogy elraboltak kisfiúkat/lányokat, hogy aztán napokig fogvatartva szexuálisan kihasználják őket?

Hány férfi éli világát nyugodt szívvel úgy, hogy közben ki tudja hány (még ha csak egy is) lány, gyerek, asszony életét tették tönkre egyetlen érintéssel, mondattal, közösüléssel? Hogy nem fordul meg a fejükben azelőtt, hogy hozzászólnak egy ártatlan gyerekhez, hogy "simogasd meg...", hogy ezt nem szabad, sőt, TILOS, természetellenes?????!!!!

Kicsiszépség, nagyon sajnálom a veled történteket...

Margarita: beszélni a pasival?

Én biztosan megölném, nemhogy emberi hangon beszéljek hozzá... Nem bírnék normálisan gondolkozni, épp úgy, mint ahogyan ő sem tudott!

sajnalom, ami veled tortent.

Ennyi ido elteltevel sem tudsz beszelni rola? Lehet, hogy megkonnyebbulnel. En a paromnak biztos, hogy elmondanam.

Elfelejteni soha nem fogod, de enyhulni fog a seb.

(lehet hulyeseg, de a pasival nem beszeltel?)

Olvasva ezt a cikket egy gyermek kori rém álmom elevenedett meg.Ugyanis 1997 jun 26-án meg eröszakoltak a saját lépcsöházunk pincéjében,ahol segitség után sem kiálthattam.Egy idegen férfi azzal csalogatott,hogy a szomszéd barátja s hozott neki valamit s mutassam meg,hogy melyik a szomszéd pincéje.Én segiteni akartam neki erre Ö átvert,tönkre tette a gyerekkoromat.A szüleimnek nem mertem el mondani.Nagyon szégyeltem.Sajnos én egyedül kellett tul tennem magam.Nagyon csendes,szomorkás, visszahuzodott lány lettem.Sok idö kellett amig ujra mertem az emberek szemébe nézni.A férfiakban még a mai napig sem tudok bizni.Nagyon félek töllük.Már 21 éves vagyok de azota nem volt szexuális kapcsolatom.Ha a barátommal eljutunk,hogy legyen valami mind az az alak jut az eszembe.Tudom muszáj már elfelednem de nem sikerül.Ezért már több pasim dobott.

Mit tegyek,hogy el felejtsem.Hisz többször láttam még azután a pasit.

Feldolgozni csak magamban tudtam, inkább tanultam belőle, odafigyelek a gyerekeimre, hogy nekik ne legyen ilyen élményeik.

Mindig korafejlett voltam, és nagyon gyorsan tudtam kapcsolatot létesíteni a felnőtekkel.Volt más eset is :( Apám felvette a kapcsolatot a testvérével akit több mint tíz éve nem látott.Felmentünk hozzájuk Pestre én akkor kb.11-12 éves lehettem.Nagyon kedvesen vártak bennünket jókat beszélgetek, a nővére férje ebéd után megkérdezte tőlem kimennék e a konyhába segíteni neki a fagyikat behozni.Persze segítettem.Nagyon kedves volt eleinte, aztán megfogta a kezem és azt mondja nekem :" Fogd meg és símogasd, mert az nekem is jó és neked is jó lesz!", és odanyomta a kezemet a nemiszervéhez :( Feldúlva otthagytam és bementem, persze mondta, hogy ne mondjam el a szüleimnek.Én elmondtam.Nem tudom mi lett a vége,de tartják a kapcsolatot. Ha felhoztam otthon akkor mindig szkeptikusak voltak, aztán egyszer anyu azt kérdezte mit tehettek volna?!

Milyen jó szülők!! Ezért kérem, hogy adjunk a gyerek szavára, mert sokszor hihetetlen, és sajnos igaz!

Jézusom!!!

Ez szörnyű lehetett... Hogyan sikerült feldolgoznod?

Még esetleg annyit tennék hozzá Bridgeeet hozzászólásához, hogy engem elborzaszt az a sok pucér kisbabás/kisgyerekes reklám is. Más első reakciója az, hogy ó, de édik, meg ilyenek, én ha nézem a pelusreklámokat, meg a kenőcsöset is, hát egyből az jut az eszembe, hogy egy beteg állat erre mit leművelhet... Hát ezeknek a gyerekeknek kik a szülei? Nem féltik a gyerekeiket?

Olvastam az egyik könyvemben,hogy a pedofilok az elfojtott homoszexualitás következményeként lettek ilyen abnormálisak.

Hargitay Károly: A nagy meglepetés c.mű

Persze ez nem mentség! Vállalják fel a másságukat és ne a gyerekeket zaklassák!