Gyermekkori görcsroham. Ijesztő, de nem veszélyes? (tudásbázis kérdés)

Két éves volt amikor begörcsölt. Ennek most két éve és azóta semmi nem történt. De a lelkemben mély nyomot hagyott amin átmentünk. Ilyenkor mikor az évfordulója van a görcsölésnek újra átélem az egészet és bevallom még mindig félek, hogy esetleg megismétlődhet a dolog.

Azzal nyugtatom magam, hogy ha normális magyarázatot nem is kaptunk a dologra talán csak a virusfertőzésre reagált ilyen módon.

Mindenesetre bizom a legjobbakban, és remélem , hogy nálatok se ismétlődik meg ez a dolog soha többé.

igen, sajnos szívás van, amíg az embert egészségesnek nem nyilvánítják..

jó egészséget nektek, reméljük, nálatok sincs semmi komoly, csak egyszeri alkalom volt! :)

igen, az neurológus is azt mondta, hogy a nyelv hátracsúszása és az eszméletlenség egy görcsrohamban nincs összefüggésben, amit stabilizáltuk volna a fejet, vagy előkerült volna a nyelv, az eszméletlenségnek folytatódnia kellett volna, és nálunk ez max. másfél percig tartó állapot volt, rángatózásmentesen... szerencsére ez a doki mondta, hogy hagyjuk a görcsrohamot, egyenlőre (és reméljük elég lesz!!!) nagy odafigyelés kell, és az idegrendszer érettségével a veszély fokozatosan csökken

a középkorú ismerősöm mondta, hogy nála is egy eeg, és a leállás utáni tünetmentes x év után nyilvánították egészségesnek, több mint negyven volt mikor jogsit szerzett

Az eszméletvesztés tuti hosszú időn át megvolt nálam, mert az iskolában ájultam el és a kórházban tértem magamhoz... a nyelvemről nem tudok :)

A gyógyszereket azonnal ez kellett kezdenem szedni, jöttek a vizsgálatok sorra, mivel semmi hozott eredményt (azon kívül, hogy semmi bajom), teltek az évek, s mivel erősek a gyógyszerek, csak hosszú hónapokon át, fokozatosan lehetett elhagyni, így csak maga az elhagyás telt egy évbe. Összesen 3 évem ment rá. + a pályaválasztás (gyerekekkel szerettem volna foglalkozni, de a felvételinél kizáró ok volt az epilepszia, hiába mondtam volna, hogy csak egy roham volt...). Jogsim szerencsére van, mert azután csináltam, hogy kimondták: egészséges vagyok.

Egy közeli most már ötvenes nőismerősöm is szedett évekig gyógyszert, neki is kamaszkorában volt egy görcsrohama, emiatt nem tanulhatott meg vezetni, veszélyeztetett terhes volt mindkét gyerekénél, és akkor úgy döntött egy idő után, hogy nem szedi tovább a gyógyszert.

Szerencsére a neurológus az igazi görcsrohamot hosszú percekig tartó rángatózással, eszméletvesztéssel kötötte össze, mely a nyelv megfelelő helyzetbe történő helyezésére sem szűnik meg! (nálunk amint előre került a nyelve megszűnt minden)

Nekem anno 15 évesen volt egy epilepsziás rohamom (iskolában, minden előjel nélkül), rám is sütötték ezt a szép betegséget, gyógyszereket szedtem évekig, pályaválasztásomat negatív irányban befolyásolta stb... pedig egyetlen roham volt csak (eszméletvesztés és kis rángatózás), eeg-re jártam havonta, minden eredmény kiváló volt, semmi jele nem volt ennek a betegségnek...

Éppen ezért nem is tartom (tartottam) magam annak, csak rám sütötték, mert fogalmuk sem volt, mitől lehetett... :(

Igen, ez furcsa, hogy még lázhoz sem köthető nálatok. De szerencsére az eeg nem mutatott ki semmit.

Hány éves a Kisfiad? azt mondják minél hamarabb van az első "roham", annál nagyobb a valószínűsége, hogy megismétlődjön.

A Telki honlapján pedig azt az érdekességet olvastam, hogy általában az agy fokozottabb működése mellett alakul ki, vagyis pl. egy-egy újabb mozgás elsajátításánál ha közben lázas is lesz természetesen, vagy mondjuk mint nálunk, hogy a Kislányom most tanul beszélni.

Érdekes a krízis óta szinte naponta mond új szavakat, előtte nem nagyon erőltette magát, tehát valami választóvonal is lehetett nála...

Nálunk még merevség sem volt, a férjem tartotta a kezében, míg a földre le nem tettük, és keze lába lógott, szóval tónustalan volt...

Ezért is mondta a neurológus, reménykedjünk, hogy csak egy lázas krízis volt nála, és nem fog megismétlődni, van rá esély, de ha odafigyelünk a legkisebb láznál elkezdjük a hűtőfürdőt-lázcsillapítást, akkor nem lehet gond.

Sajnos a gyerek délután lázas volt, de 38 alatt, és megfürdettük testmeleg vízben, és utána kezdődött a krízis (direkt nem írok görcsrohamot, mert szerintem nem az volt), vagyis a fürdés közben nem tudta a hőt leadni, és ez sokként érte a szervezetét, ez váltotta ki belőle ezt az extrém reakciót. Még ezt is kisilabizáltuk a gyerekorvossal-neurológussal. Természetesen nem kellett volna, hogy így reagáljon rá, ennyire intenzíven, de a "normális" határokba belefér ez egy kétéves gyereknél, hogy ne könyveljék el epilepsziásnak.

Mi azóta már fogzottunk, volt hőemelkedése megfázás miatt, sőt ment is a hasa... és egyiknél sem fordult elő újabb probléma. A gyerek előtte számtalanszor volt lázas, majdnem minden fogzáskor magas láza volt (valamit benyalt a fogzás mellett), és soha nem alakult ki nála görcs... én rossz véletlenek sorozatának tekintem (testmeleg fürdővíz, hidegrázás mellett a nyak hátracsuklott, becsúszott a nyelv... és jött az eszméletlenség).

A gyermekorvos aszisztense egy éjszaka alatt csinált végig három görcsrohamat is a kisfiával, eeg náluk sem mutatott ki semmit, szerencsére nem ismétlődött meg náluk a dolog. Mivel egészségügyis volt, ezért tudta mit kell tenni ilyen helyzetben (a tanfolyam elvégzése után már én is), így nem hívta egyből a mentőt, de reggel bevitték a kórházba. Mivel ismétlődött készítettek eeg-t.

Nálunk ez volt az első, így bent voltunk 72 órát megfigyelésen, de érdemben nem foglalkoztak velünk. Vérvétel, vizelet, fül-orr-gégész, ennyi.

Mi is megjártuk a neurológiát. Volt eeg, ct, bent fekvés, megfigyelés. De semmi értelmes magyarázatot nem kaptunk.

Nálunk még csak lázas se volt a fiam. Virus fertőzése az volt mert hányt meg hasmanése volt, de eszembe se jutott , hogy ilyentől begörcsölhet.

Rángatózni se rángatozott csak megmerevedett és percekig eszméletlen volt.

Iszonyatos még csak rágondolni is.

Marad a diazepam készenlétben, meg a folyamatos aggódás nehogy megismétlődjön a dolog.

Ha háromévesnél idősebb lett volna, akkor gégegyulladás miatt előfordul(hat) nyelv hátracsúszása.

Kórházban megnézte fül-orr-gégész, lelete negatív. Vérkép szerint valami vírus zajlott le a szervezetében.

Furcsa, mert a nyelvét orrszívó-porszívóval rántottuk előre, görcsös állapotban ez sem lehetséges, a gyerek nem merev volt az eszméletlenségben, hanem tónustalan.

Sajnos neurológiára már a krízis után három héttel jutottunk, tehát agyi funkciót nem is volt érdemes nézni (tíz napig még mutathat valamit!), annyit mondott a neurológus, hogy a hőközpont és a mozgatóközpont egymás mellett helyezkednek el, mivel éretlen az idegrendszerük téves információkat ad az agy, és a láz felszálló ágában előfordul (hidegrázás, ez volt nálunk, nem rángatózás, vagy szimplán reszketett a gyerek) hidegrázás, görcs, hallucináció, nyelési-mozgási rendellenesség, izmok nem megfelelő működése. Pelenkázón történt, amikor emeltem meg a fejét, az hátracsuklott és akkor csúszhatott hátra a nyelve, mert egy ideig még szemkontaktust tartottuk (kb. 10-20 másodperc), de az állapota gyorsan romlott, majd eszméletlen lett (szürkés végtagok...), egyből mentő, és ott mondták mit csináljunk. Mire kiértek a gyerek oldalfekvésben, rózsaszín bőrrel, teljesen "élénk" állapotban (sírt) fogadta a vizsgálatokat (ekg, hőmérsékletmérés, kúp beadása, cukormérés)... és csak a mentőben aludt el jó fél óra múlva, de a kórházba érve egyből fel is ébredt.

Mi is nemrég... azonkívül sem a kórházban, sem a neurológián, sem a gyerekorvos, sem a védőnő, és én sem amit elolvastam a görcsrohamról nem tudják diagnosztizálni konkrétan mi történt!:(

Lázas állapot mellett történt az eszméletvesztés rángások nélkül, hátracsúszott nyelv miatt mi kezdtük meg az újraélesztést... mire a mentők kiértek "kutya baja sem volt".

Kórházban nem történt semmi: lázgörcs. Háziorvos szerint nem stimmel, mert nem volt rángatózás, és nem aludt be rögtön utána, nem veszített vizeletet, nem ismétlődött újra láznál (kórházban kétszer ment fel magasabbra a láza).

Neurológus szerint lázas krízis volt, max. enyhe roham, a nyelv hátracsúszása okozta az oxigényhiányt, mert amint az előkerült újra kontaktban voltunk a gyerekkel, tehát az állapot nem is folytatódott...

Teljes homály. Marad az idegesség, az állandó homlokellenőrzés, diazepam elérhető helyen, és azóta egy gyermekelsősegély tanfolyamon is részt vettünk... ott sem lettünk okosabbak, a mentős is azt mondta, hogy annyira furcsa a történet, nem is igazán érti mi történhetett. Négy-ötéves korig rettegés, még van két-három évünk addig.