Gyermekem rongyolója lettem... (beszélgetés)
első gyermkem 5hónapos korától átaludt az éjszakát. A másodiknál mindent ugyan úgy csináltam és mégis 4éves korától alussza át csak az éjszakát addig ébredt. 2éves koráig minimum 6x egy éjszaka utána 2-3x.
Az enyém 1 éves kora óta átalussza az éjjeleket,pedig másfél éves koráig szopizott.Mondjuk ő külön szobában alszik.Ha mellettem aludt volna valószínűleg nem így lett volna.
Harom napja vegre elmondta, h a sotetsegtol. De eszre is vettuk. Addig nem zavarta kimenni a sotet konyhaba, vagy eloszobaba. Azota nem mer. Nehez idoszakunk van, de remelem mielobb tul leszunk rajta!!!
Nem szokta mondani miért fél?
A másik, hogy ha fel is kel az inkább már hajnalban van. Ahhoz képest, hogy még 18 hónaposan éjszaka 3 óránkét szopizott jobban állunk. Igény szerint szoptattam mindíg is. Aki nem tud szoptatni az más taktikákhoz folyamodik.
A kislányom 1 éves kora után cumisüveggel a kezében aludt el. Majd később amikor már annyi nem volt elég jött a meseolvasás. A fiamnak még más az igénye. Ha nem lenne ilyen akkor más taktikát kellett volna bevetnem.
Jaj, de birom ezeket a beszolasokat, hogy "A ti hibatok"!!!
Nagyon jo dolog okoskodni, amikor a helyzetet azert teljesen nem igazan ismeri senki, csak a Szulok!
Az en 3 eves kislanyom ket hete nem tud elaludni es ejjel rengeteget fent van. Fel a sotetsegtol! Pedig van kislampa egyebek. Semmit nem valtoztattunk a napirendjen es megis ...akkor en vagyok a hibas???
Már nagyon ritka az hogy éjszaka mellettem alszik. 2 hónapja kezdte átaludni az éjszakát. Minden gyerek egyszer leszokik a ciciről és leszokik az éjszakai kelésekről.
Csak olvastam,hogy már két éves a kicsid és még cicivel nyugszik meg,és hogy veled alszik még midig.Lehet,hogy ez neked most jó így csak majd ha 6 évesen is veled fog aludni,az is jó lesz?
Egyáltalán nem a mi hibánk. 2x fordult elő. Lehet hogy az új hely megszokása miatt, vagy frontváltozás miatt volt. Mi mindíg mindent úgy csináltunk ahogy előtte. Nem zökkentettük ki a napirendből.
Honnan tudod hogy a mi hibánk?
Egyébként pedig nem parancsolhatok a férjemre, hogy "már pedig aludj mert korán kelsz majd én talpon leszek". Én sem vártam el tőle hogy fent maradjon, ő döntött így.
Ne haragudj,de az a ti hibátok ha a gyerek rohangál éjjel,alvás helyett.Félre értés ne essen,az én férjem is mindenben segít,de mikor még éjjel sokat szoptattam a gyerekeket soha nem vártam volna el tőle hogy napi 12 óra meló után virrasszon velem,és a kicsivel.Most a kisfiam 21 hónapos,és ki is akadnék ha éjjel alvás helyett rohangálna.
Én nem azt mondtam, hogy ÉN kényszerítettem a férjemet hogy ő is ébren legyen. Mondtam neki hogy aludjon nyugodtan mi elleszünk, de ő inkább nem aludt. Én becsülöm, és tisztelem a férjem, hogy attól függetlenül, hogy dolgozott másnap ezt megtette értünk. De ilyen csak 2 alkalommal volt. Elhihetitek együnknek sem volt kellemes amikor a gyerek rohangált a szobában egész éjszaka.
Mégha külön szobába lettünk is volna akkor sem tudott volna aludni. Kevés az ilyen pasi én azt hiszem. Aki még ilyenkor is a felesége mellett van akár milyen fáradt is és próbál segíteni neki.
Na,az olyan nőktől ki tudok akadni,akik elvárják apukától hogy éjszakázzanak ők is a gyerekkel,aztán meg reggel menjek dalolva pénzt keresni.
Hát igen. Vele mindenképp. De persze ha legközelebb egy jóalvó gyerekem lesz, aki úgy alszik a kiságyában, mint a bunda, biztos nem "kényszerítem" majd, hogy velünk aludjon. : )
Hát vannak ilyen gyerekek is. Nektek biztos az együtt alvás a jó megoldás, ha mindenki így nyugodt, kipihent.
Ne tudd meg, hányszor rendeztük át a szobát. Már a rontás levételtől az álomcsapdán át mindent kipróbáltunk viccen kívül. És semmi nem működött. Nem aludt sem nappal, se éjszaka, csak rajtam vagy mellettem... : (
Én 2x rendeztem át a gyerekszobát miután megszületett. Nem mindegy hol van az ágya. Csak ugye hasfájós is volt, annak tudtunk be mindent. Aztán mikor 3 hós körül volt, feltűnt ha a szüleimnél alszunk, végigalussza az éjszakát. Meg otthon a nappaliba is annyira nyugodtan aludt az utazóágyába. Akkor mondta valaki, hogy biztos vízér, vagy hartmann(nem tom jól írom e)vonalon van az ágya.
Nem mondom, hogy csak így lehet, csak a saját esetünkből indultam ki. Ha a kiságyhoz ért a feneke, üvöltött, mint a sakál, ha ébren, ha elaltatva tettem be, mindegy volt. 3 hónapig próbáltam beszoktatni, nem ment. Nem tudom, hogy lehetett volna beszoktatni, sírni hagyás nélkül.
Sógornőmnek pl nagyon nehéz volt az első 3 hónap, de az anyósa, vagy az anyukája kiment hozzájuk még akár éjszakára is, hogy ők tudjanak pihenni. Nekem éjszakára nem volt ilyen körű segítségem és pont ezért is kellett alkalmaznom azt hogy mellettem aludjon. Így ha ő aludt én is tudtam aludni. Bár én nem is kértem segítséget, mert úgy gondoltam ezzel én megtudok bírkózni. Nem bántam meg 1x sem, hogy nem kértem segítséget akármilyen fáradt is voltam.
Persze ott a kisfiú nem tudott szopizni és az elejétől kezdve tápszeres volt+ hasfájós.
Sírni én sem hagytam volna egyiket sem. Elég szomorú, hogy van aki csak így tudja elképzelni, hogy anélkül nem is lehet külön szoktatni a gyerekeket.
Nektek biztos ez a jó, de gondolom nem is panaszkodsz, mindenki kipihent. Nálunk ez nem működne, és nem is szeretném így csinálni.(a lejjebb leírtak miatt,mert én így gondolom) Tv-t meg eleve nem tennék abba a szobába ahol a gyerek alszik (bizonyítottan káros hatása van az alvó gyerek mellett) Reggel mi is gyakran a simogatásukra ébredünk, ennek nem feltétele az együtt alvás.
Nálunk is a rendszer már az elejétől fogva meg van, és ebből nem engedünk.
A kisfiam 1,5 éves amikor egyik reggel puszival ébresztett. Ennél szebb dolog nincs a világon:) Minden rossz dolgot elfeledtett.
Minden kezdet nehéz. Még ha éjszakázásról is van szó, de később ezek az idők kárpótolva lesznek.
Egy rossz alvó gyerek, vagy csecsemő nem gördíthet akadályt a szülők elé, hogy amikor kedvük szottyan együtt lehessenek.
Erről beszélek én is. Miért nehezítik sokan azt, ami amúgy sem könnyű? Miért kell apának éjszakázni, mert nem alszik a gyerek? Aludjon, hiszen másnap dolgozik. Szerintem nem nőtt fel úgy gyerek, hogy ne lettek volna nehéz éjszakák/nappalok. Nekem a középső lányom olyan nagyon rossz alvó mint én, és ha erre teszek még pár lapáttal,(nem alakítok ki rendet, rendszert az életébe) sokat rontottam volna még a helyzeten. Nehezen is alszik el, mindig is ilyen volt, és keveset is alszik. Viszont megértetni meg lehet, és meg is lehetett mindig, hogy lefekvés után már nincs vircsaft, mászkálás, nyugi van. Miatta is alakult ki, hogy elalváskor zenét hallgatnak. (2-en vannak 1 szobában a lányok, 2,5 év a korkülönbség) A napirendet, a szokásokat pedig mi alakítjuk ki. Természetesen alkalmazkodva a gyerek igényeihez is, de összehangoljuk a család életével. De semmiképpen nem a gyerek diktál, nem Ők adnak nekünk engedélyt semmire. És az egészen kicsi gyerek is tudja jól, hogy mit akarunk tőle, az csak egy dolog, ha össze-vissza szoktatjuk, akkor Ő mást akar. (csak mert sokan mondják az 1-2 éves gyerekre, hogy jaj, kicsi még, nem ért, mentségként) Nálunk pl a középső még nem alszik, mikor vége a zenehallgatásnak, (mert ugye az sem korlátlan azért este) Ő szépen eljátszik, eldúdolgat az ágyában amíg sikerül elaludni. Ez kicsi kora óta van így, én szoktattam rá amíg egyedül volt a szobájában, hogy ha nem tudott elaludni, énekelgettem neki. Amikor már Ő is tudott, akkor énekelt, mesélt magának. Most is így van, habár mióta ovis, könnyebben megy az elalvás.
Persze minden családnak más a jó. Minden család más. Van ahol nem gond, ha órákig üvölt a gyerek, mert majd megszokja. Mi soha egy percig nem hagytuk sírni. Nem is tudtam volna. A szívem szakadt volna meg. De a férjem sem hagyta volna.
Az a helyzet, hogy találékonyság kérdése az egész. Mi a konyhában szoktunk még beszélgetni, meg olyan is van, hogy együtt fürdünk és akkor a fürdőkádban beszélgetünk. Nyitva a fürdő ajtaja, meghalljuk, ha esetleg ébredne a gyerek. De nem ébred soha, mióta mellettünk alszik! Majd házas élet a gyerekszobában vagy bárhol a lakásban, és még tévézünk is az ágyban, mielőtt elaludnánk. A gyerek sosem kel fel.
Nálunk addig nem volt normális családi élet, míg ragaszkodtunk a külön altatástól. Hulla fáradt voltam az állandó éjszakázástól, mire váltottunk volna este 2 szót, a gyerek tuti üvöltött a kiságyban. Egy kialvatlan ingerült feleség, és anya, egyik családba sem jó. Mióta velünk alszik, minden oké. Maximálisan kipihent vagyok, sokszor este 11-kor leteszem a felejem, és reggel ébredek 8-kor a kislányom simogatására. Szuper!
Nem könnyű ez az időszak egyik szülőnek sem. Van aki szerencsés és a babája az első pillanattól kezdve átalussza az éjszakát, de én sem gondoltam volna, hogy nekem is lesznek "ügyeletes" éjszakáim. Volt olyan éjszaka is hogy nem aludtunk egy percet sem a drága kisfiam nem aludt el. Hogy mi volt az oka azt a mai napig nem tudjuk, de kínunkba volt hogy nevettünk. A férjem pedig hajnalba kialvatlanul ment dolgozni.
Szerencsére a gyerekek adtak egy pár órahosszát arra, hogy tudjunk apával bármiről is beszélgetni, vagy egymást kényesztetni, vagy ha mást nem de egy filmet félig megnézni (előfordult ilyen is).
Nem konkrétan neked írom, csak a hsz-odról jutott eszembe még, hogy én nem nagyon tudom elképzelni, hogy ahol a gyerekekkel együtt alszik a házaspár, ott hosszútávon okés maradjon minden köztük. Nem hiszem el, hogy nem megterhelő 2 felnőtt egészséges embernek, hogy nincs egy nyugodt éjszakájuk éveken át, nem nézhetnek meg összebújva ágyból ketteseben egy késői filmet, nem beszélgethetnek intim, és minden más dolgukról amik nem tartoznak a gyerekekre, sőt egyáltalán lefekvés után semmiről...stb. Szóval, elképzelhetetlennek tartom, hogy ez mindkét félnek jó legyen, hogy megszűnik a gyerekek születésével teljesen az intim szféra, a magánélet. Nem beszélve arról, hogy erre a gyerekeknek is szükségük van/lenne. Saját kuckóra, nyugalomra, egyedüllétre.
Ettől függetlenül a házas életünk nem szenved hiányt. Minden megoldható.
Sziasztok!
Nálunk az én kisfiam is elég sokáig éjszakánként legalább 3x kelt. Most lesz 2 éves, és már lassan 2 hónapja vannak olyan éjszakák amit is átalszik. Mivel születése után elég sokáig 2 óránként szopizott jobbnak láttam, ha éjszaka mellettem alszik. A másik ok pedig az volt, hogy nem maradt meg az ágyában az esti ébredés után. Így pedig ha az ágyunkba vissza aludt én még kitudtam osonni ha még dolgom volt. A férjem ritkán volt otthon az első évben, így én a gyerekekkel aludtam egy szobába, így ha bármelyik gyerkőc sírt közelben voltam.
A lányom jó alvó volt. Szinte átaludta az éjszakát, de ha hajnalba felkelt ő is köztünk aludt reggelig. Leszokott róla.
Még most is vannak olyan éjszakák pl amikor jön a foga, hogy többször felsír, és olyankor cicin vígasztalódik. Ha még ébren vagyunk és akkor sír fel akkor megpróbálom vissza altatni, de pl most is volt olyan éjszakánk, hogy hiába altattam vissza pár perc múlva ismét sírt. Ezt megcsinálta 3x és utána azt mondtam lámpa oltás és be az ágyba. Utána már csönd volt és békesség.
További ajánlott fórumok: