Gyermekem rongyolója lettem... (beszélgetős fórum)
Van olyan kisgyermek, aki akkor alszik nyugodtan, ha ott van mellette az anyukája, más baba viszont éppen ellenkezőleg, nyugtalanul alszik.
Azért is írtam, hogy minden családnál másképp van. Nálatok nem tett jót az együtt alvás, de ez nem jelenti azt, hogy másnál sem működik.
A gyerekeknek állandóság, rendszer kell. Így érzik magukat biztonságban. El kell dönteni, hogy nektek, az egész családnak, hogy lenne jó, és ahhoz ragaszkodni. Az szerintem nemigen megvalósítható, hogy ha Ti úgy akarjátok aludjon egyedül, mert néha a férjed mellett szeretnél aludni, máskor meg fogod a kezét, vele alszol. Miért értené meg az a kicsi, hogy néha anya nem akar vele aludni, máskor meg igen? Szerintem bármi normális, ami mindannyiótoknak jó, a lényeg az állandóság. A nyűgös időszakokat meg át lehet vészelni köztes megoldásokkal, mert ilyenek minden baba életében vannak. Én pl nem tudok gyerekek mellett aludni,nem is akartam rászoktatni egyiket sem soha. Így tudatosan úgy is szoktattam őket, hogy mindenki az első naptól fogva a saját szobájában, a saját ágyában aludt. Amikor születtek, nekem vittünk be ágyat az éjszakai szopik, gyakori ébredések végéig. Én ezt is tudatosan rövidítettem, amennyire csak lehetett. Persze voltak időszakok,(betegségek, fogzás...stb...) amiket ideiglenes megoldásokkal kellett átvészelni, de mindig arra törekedtem, hogy helyreálljon a rendszer minél gyorsabban, mert így volt mindenki alvása nyugodt, és pihentető. Nem tudom, hogy csak szerencsések voltunk-e ezen a téren,(amit nem hiszek, mert 3 gyerekről van szó, én a tudatosságnak tudom be inkább) de amelyik a legtovább éjszakázott, az 3 hónap volt. Arra az időre mindhárom átaludta az éjszakákat, nem volt gond az esti elalvásokkal sem. Nálunk amint megszűntek a hasfájós időszakok, (2 a 3-ból nagyon hasfájós volt éjjel is az első 2-3 hónapban) azután nyugi volt éjjel. Voltunk hasonlóan, ahogy Ti is, vannak ilyen időszakok, csak én nem ahhoz szoktattam, hogy fogom a kezét amíg elalszik, (így persze felébred éjjel, és keres, ez egyértelmű, akárcsak az altatott babák) hanem más megnyugtatást kerestünk. Nekünk bevált, hogy zenére alszanak el. Az esti rituálék mindig ugyan azok. Közös hancúr, vacsi, fürdés, pizsiosztás, Mindenki intézi a dolgait: wc, ivás,egyéb, aztán lefekvés, meseolvasás, kis simi puszik még az ágyban, bekapcsolom a zenét, és alvás. Olyan meg nem volt, hogy amikor már nem rácsos ágyban aludtak, akkor akkor jöttek ki amikor akartak. Lefekvés után már nem. Nem azért mert nem tudtak, hanem mert azt mondtuk, hogy nem.
Nálunk 8 hónapos korától 11 hónapos koráig velünk aludt a kisfiam,mert annyira cicifüggő volt ebben az időszakban,hogy nem volt már erőm éjjel 5ször átjárkálni.De nem volt jó időszak,mert állandóan a mellemet kereste éjjel,úgy kellett egész éjjel feküdnöm mint a cövek,hogy a kis herceg megtalálja mindig.Nem tudtunk a férjemmel egy filmet végignézni,mert minden neszre fent volt.Aztán belefáradtunk ebbe,és 11 hónapos korától éjjel a szobájában alszik.
Nekem is ez a tervem,ahogyan ti alszotok :)Hárman kicsit szűkös a nagy franciaágy.1 éves korig nem aludt velünk a kisfiam,pedig a férjem szerette volna,én elleneztem.Aztán a kis örlőknél és a szemfogaknál,semmi nem vált be.Végül betettük magunk közé,és hamar megnyugodott,visszaaludt.Neki is jó volt,nekünk is.Miért baj ez?!
A fórumindítónak:barátnőméknél ugyanaz a helyzet mint nálatok.Nem találtak megoldást,védőnő azt javasolta, aludjanak együtt,ez a szeparációs szorongás második időszaka.
Szerintem ezt így nem lehet kijelenteni, hogy nem normális az együtt alvás, erre sincsen általános recept. Ahány család annyi szokás:) Ha a közös alvás biztonságot és nyugalmat jelent mindenkinek, akkor miért ne?
Csak még annyit, ha nem normális az együtt alvás egy gyereknél, aki még csak a szüleire számíthat, és 9 hónapig az anyukája pocijában volt, akkor mi miért szeretünk a párunkkal aludni és nem egyedül? Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden gyerekkel együtt kell aludni, mert van olyan gyerek is, aki ezt nem igényli. De ha a gyerek igényelné, és nem kapja meg, azzal is lehet legalább akkora kárt okozni, mint a következetlen neveléssel. Az én kislányom olyan rossz alvó volt, hogy azt hittem belehalok az első egy évben. Mára pedig imád bebújni a közös kuckónkba, szó nélkül bemegy lefekszik, nem jön ki soha, és többnyire átalussza az éjszakákat. Pedig 21 hós koráig még éjjel is szopcsizott.
köszi minden eddigit...
most megyek aludni, még egy kicsit apával az éjjeli menetelés előtt :D
van, hogy csak jön csendben, van, hogy sír, de azt magától nem hagyja abba. pedig fel sem ébred rá. mégsem. ha hagyom sírni felébred, még nehezebb visszaaltatni.
de normális az együttalvás, kötődő nevelés része... normális lehet, ha úgy van berendezkedve rá egy olyan beállítottságú család.
ja, és elfelejtettem: van egy vajszívű apája is... mert én hagynám sírni? majd ő megy és elaltatja :) :/
ez már megszokás nála. Mi 21hónapos korában költöztünk külön szobába akkor lényegesen javult az alvása. De akkor következetesen követtünk egy "módszert" :este a saját agyában alszik el saját szobában és Éjjel szintén. Ha kijön visszavisszük szó nélkül .ha sírt és tiltakozott akkor is. Amikor azt mondta hogy fél Kapott éjjeli fényt. Van maci akivel alszik. Most is van hogy próbálkozik pedig 3 múlt, pl mostanában nem akar aludni és sír elalvásnál mert velünk Akar aludni. De nem engedünk neki mert az ront a helyzeten. Sok anyuka panaszkodik htt a környéken hogy milyen rossz alvó a gyerek és ilyen meg olyan probléma van és ha értelmes tanácsot kapnak amivel hosszabb ideig kellene "foglalkozni "meg kitartani az nem megy inkább megbeszélik hogy majd kinövi. Persze kinövi de lehet hogy életre szóló alvásgondok lesznek (mint a 12éves unokahúgom pl ). Szerinte ha ez neked tényleg gond akkor minél hamarabb tegyél valamit , tarts ki ,lehet lesz sírás meg pár nem alvós éjszaka de ha kitartó vagy utána aludni fogsz:)
Szerintem nem normális az együtt alvás,mert senki nem pihen rendesen.Kicsi sírdogálással megoldható szerintem.Semmiképp ne hagyd rá,mert 4 évesen is ezt fogja veled csinálni.Sírni is szokott,vagy csak szólongat?Szerintem ne rohanj hozzá rögtön ha felsír,vagy szólongat.
Az én lányom,aki már azóta nagy leányzó 3 éves korától 6 éves koráig velem aludt.Kruppos volt,gyakran voltak rohamai,ezért engem is és őt is megnyugtatta ha mellettem aludhatott...
Számunkra ez nem volt gond és ha az ő kis lelkének jót tett miért is ne...
én az éjszakai ciciről 3hónaposan leszoktattam... de azért együtt érzek :/
mondanám, hogy hülye vagy... de már gondoltam rá :D
Hát a gyerekszobában! : ) Vagy a lakás bármelyik más pontján. Az az érdekes, hogy attól legalább nem kell félni, hogy ránk nyit, mert még soha de soha nem jött ki a hálóból. Ha bemegy, lefekszik, maximum szól, ha megébred, és mi még nem vagyunk bent, de soha nem jön ki! Ha külön aludna, tuti átvándorolna, akkor meg lehetne parázni, mikor nyit ránk.
Tudom, h nem vigasz, de az én lányom 21 hónapos, és kb 5 átaludt éjszakánk volt! Minden egyes éjjel fölkel, jó esetben 'csak' 4szer, és csak cicin alszik vissza! Persze így ott alszom a szobájában egy kanapén, ő meg a rácsos kiságyban, a férjem meg a hálóban egyedül azon a nagy ágyon!
Már többször próbáltuk, h ha megébred, csak bemegyek hozzá, megnyugtatom, de nem veszem ki, nem adok cicit, de addig üvölt, míg a végén feladom, és cicre teszem, ott meg kb 2 perc, és elalszik.
Na de ezt egy éjjel 7szer megcsinálni!
Úgyh tanácsot adni nem tudok, sajnos.
Ez nem az Addams Family, de egy izé az jó ötlet.:)
[link]
de ha együtt alszotok, hogy fognak összejönni a tesók?
hát igen... mondjuk a 2szobás panelban nem is tudnánk egy személynyivel megtoldani az ágyunkat helyhiány miatt...
ismerjük, olvassuk... mutat a polcra a "petit!"
kérdeztem, ha kap anyababát, alszik azzal?
igen.
és akkor alszik anya nélkül?
nem.
egyébként próbáltam: varrtam neki játékot, megkapta az én 30éves alvóspetimet (na, lám csak! az is peti :)), illetve egy macit is, ami az utóbbi 10 évben mindig a párnám alatt volt.
aztán hajnalban jön értem, megfogja a kezem és indul vissza vele a helyére.
nem, nem a kezem pótol tárgyat, általában a tárgyak pótolják anyát.
csakhogy bevallom, néha örülnék annak, ha aludhatnék egy éjszakát legalább végig (mert a végigalvás is max 6ig jár... úgy másfél-kéthavonta 1x)
Én is úgy voltam, sőt a férjem is sokáig, hogy a mi ágyunkba nem jöhet. De végül beláttuk, így mégis minden nap a férjem mellett alszom el és ébredek fel. Ha pedig nem engedtünk volna az elveinkből, jó eséllyel évekig külön aludtunk volna, mert legalább 3 gyereket tervezünk.
köszi :)
mi a rooibos-szal bróbálkoztunk, hátha... mert hogy nyugtató hatása van. hát, nem volt. ízlett neki, de mintha vizet kapott volna.
a baj az, hogy nem rácsosban alszik, így ha nem vagyok ott, utánam jön :/
abból nem engedtem, a mi ágyunkba nem jöhetett... így neki lett 1 évesen végül egy kinyitható heverője, amin hajnaltól vele alszom.
ja, és simán belakja egyedül is az egészet.
sokan, sok okból szidják APG-t, de van benne egy történet, amikor Anna szintén azt akarta, hogy mindig mellette legyenek a szülei és az anyukájával végül közösen varrtak egy nagy apa és anya babát, akik onnantól kezdve végig Annával aludtak a szülök helyet. Szerintem valami ilyesmit érdemes lenne megpróbálni, hátha bejön. Ha mégse, akkor kitartás, reméljük a nászéjszakáján már nem akarja a kezedet fogni!:)
Voltam!..soha fel nem merült bennem,hogy a kezem valami tárgyat pótól!..ennél szebb emlékem nincs is az életemben!Már nagyi vagyok,de a fiammal még kajánul összenevetünk,ha erről a témáról van szó.Ő sem bánja..még most is szívesen magamhoz ölelném..
Szia.
Nekem 3 eves mult a kislanyom es a mai napig hasonlo problemaink vannak az alvas korul. Ejjel legalabb egyszer ebred meg, van amikor 5-10 perc kell az elalvashoz, van, amikor fel ora... Valtozo.
A 3 ev alatt kb. 30 ejszaka volt, amit at tudtunk aludni.
Hozza lehet szokni!!!
Viszont nalunk most kisse veszesebb a helyzet. Ket hete elkezdett felni a sotetben, es az elalvas kesz cirkusz!!!
Nem tudok okosat irni sajnos, ne haragudj! De gondoltam, megosztom Veled.
Mi most a citromfu teat probaltuk meg, ma eloszor.
Némi sírással,de nem lehetetlen.Következetesség a titka.
Nálunk kezdetektől komoly alvás problémák voltak. 3 hós volt a kislányom, mikor feladtuk a kiságyban altatást, mert órákig kellett altatni, és ha letettem a kiságyba azonnal üvöltött. Vettünk egy rendes heverőt, betettük a sarokba, hozzá toltuk a mi francia ágyunkat. Így lényegében van egy giga méretű francia ágyunk. Belül alszik a kislányom középen én, széle a férjem. Így én együtt alszom mindkettőjükkel, nálunk így szerencsére mindenkinek jó. Aztán ha jön a tesó, majd tovább szélesítjük az ágyat szerintem. : )
Kisbabám már nem baba, de nem nagyfiú... 20 hónapos legényke.
Minden akkor kezdődött, amikor megtanult felállni a kiságyban kb 1 évvel ezelőtt.
Az én addig könnyen és egyedül elalvó gyermekem nem aludt el többé egyedül, csak ha foghatta a kezem.
Most ott tartunk, hogy éjjel ha felébred (minden éjjel!), "anya keze, anya keze" -keres engem és bizony onnantól vele alszom.
Jó, nem tragédia az együttalvás, másnak normális. De én szeretnék legalább néha az apja mellett ébredni.
Ki van hasonló helyzetben?
Hogy lehet a gyereket erről leszoktatni? Hiszen lényegében az én kezem neki az, ami másnak a rongyija, pelusa, mackója...
További ajánlott fórumok: