Gyerekes anya férj nélkül bulizhat szórakozóhelyen? (beszélgetés)

Nagyon szép, amit itt leírsz. Gratulálunk a boldog családodhoz. Csak az a baj, hogy annyira görcsösen bizonygatod, hogy boldogok vagytok. Lehet, hogy a párod barátai szeretnek, de az is lehet, hogy a hátad mögött halálra cinkelik a párod. Nem tudom, hogy jól értettem-e, de az jön le, hogy egyszer ment el egyedül a férjed és akkor is megcsalt... Nos, mi nem egyszer megyünk el egy évben egymás nélkül, de nem csaljuk meg egymást és nem is kell ettől rettegnünk és gyanús jelek után kutatnunk egymás szemében.

Hosszú ideje vagyunk együtt a férjemmel, jöttek az életünkben hullámhegyek, hullámvölgyek, és még jönni is fognak. Túléltük őket mert szeretjük egymást, de nem állítom, hogy forró és szenvedélyes szerelemmel.

Mi a boldogság? A boldogság tovaillanó pillanatokból tevődik össze. Egy szeretkezés a férjemmel, egy jó film közös megnézése, a gyerek iránti őrült szenvedély, egy jól sikerült családi vacsora... Az ember nem lehet a nap 24 órájában és az év minden napján boldog.

Ne haragudj, de nem hiszek a tökéletes emberekben és a tökéletes családokban. Mindig van a háttérben valami mélyen elrejtett dolog.

Én a hibázó, ám szerethető emberekben hiszek.

Myly! Én nem így látom. Én Gyula áláspontjával tudok jobban azonosulni. Amíg itthon volt a párom, mi is együtt jártunk mindenhova... egyszerűen már éretten úgy választottuk egymást, hogy hasonlóak vagyunk... mindketten imádunk és tudunk is táncolni, a táncparketten olyan szerelem alakult ki köztünk estéről estére újra és újra, mint az első hónapokban. Szeretjük a természetet... most az, hogy horgászat vagy túrázás... vittük mindketten mindegyiket. A színház, a koncert szenvedély... már ami nekünk való, ott a helyünk, gyerekestől.... és büszkék vagyunk egymásra, arra hogy ilyen a kapcsolatunk. A barátait, akiket hozott a kapcsolatba, szeretem és ők is engem. A barátnőim szintúgy elfogadták.

... aztán megértem egyszer azt mondta a párom, hogy egyedül megy bulizni, ....akár természetes is lehetett volna, mert ez volt az ominózus céges buli. Jó szórakozást kívántam, tiszta szívből. ... de elgondolkodtam, hogy valami történt, Ő nem ez. ... és valóban később kiderült, hogy valóban történt valami. Azt hiszem túléltük a dolgot.

Szóval ez ember-függő, mentalitás-függő, hogy mit akarok... hogy hova fektetem az energiámat. És ezért úgy gondolom, hogy se Gyulát, se engem nem kell fikázni, megszólni. Ilyenek vagyunk... kész. Ha most végignézném a boldog vagy-e topikot, nem tudom mit olvasnék az itt írókról. ÉN boldog vagyok... ebben és így.... a párom, a gyerekeink, a szüleink ugyanezt mondják... akkor pedig? És nem vagyunk begubózva... Hogy hjaj, rajt ülök a pizsamád szélén.... többet és tartalmasabban élünk mint sokan mások (ennek egyik oka, hogy tv-t szinte teljesen kizártuk az életünkből). Az energiáinkat a családra fókuszáljuk... olyan nagy baj ez? Vagy nem is baj, csak furcsa a mai világban? Tudod milyen érzés, amikor bevonulunk egy buliba négyen, a párom a párom fia, és a kislányom... és odamered minden tekintet.... mert látszik, hogy örülünk egymásnak, és boldogok vagyunk, így együtt. De mondhatnám anyukámat is, amikor elmegyünk egy előadásra... és nincs székfoglalós jegy, ... a gyerekek már órákkal előbb ott állnak, hogy a mamának a legjobb helyet foglalják...

Elmehetnék akármikor bulizni egyedül és a párom is... sőt a gyerekeim is... vajon miért nem teszik/tesszük? Mert együtt jó!

És ha ez fikázást, és leszólást érdemel... ám legyen, odatartom a hátam mosolyogva bármikor! :O)

Az, hogy emberek párkapcsolatban, családban nem lehetnek egyformák, más igényeik vannak... mást szeretnek, sok mindent külön csinálnak kénysezrűségből vagy nem kényszerűségből... én elfogadom, és tudom, hogy sok van ilyen... de fogadtassék már el az is, aki nem úgy van. :o)

Szerintem meg te nem tudsz kitartani a véleményed mellett,csirkék ide vagy oda.

Ha egy ember elszánt,törettlen az elveiben,akkor nem tudja megzavarni egy egyszerű kérdés.

Te márpedig ellentmondtál önmagadnak,a gondolataidnak,az elveidnek.

Úgyhogy háríthatod a sértődöttségedre,meg a támadásokra azt ,hogy elmész,de én tudom,hogy csak azért teszed,mert megbuktál,egy tök egyszerű kérdésen!:DD

érdekes, nem hiszem, hogy mi te tudnánk elfogadni a te álláspontodat, itt neked van egyedül bajod másokéval, mert csak a tiedet tartod mérvadónak.

de nem várom el, hogy ezt megértsd a keresztény közösségekben gondosan ügyelnek a nyitottság elkerülésére.

ja te ezen a pályán evezel?

szót sem szólok többet, azt már megtanultam, hogy erre a szintre ne menjek.

miért lenne több esélyed?

látom egy grammot nem fogtál fel a mondandómból, de intézd el úgy, hogy te vagy a legjobb és egyedül a te értékítéleted a maradandó ebben a világban, bárki másképpen csinálja szarul teszi.

Sziasztok!

Szerintem mindenkinek kell a kikapcsolódás,ami valamikor a párral együtt,de van amikor nélküle jó.Az én férjem is el szokott menni a haverokkal,a kapcsolat elején ez nekem gondot okozott,de ma már nem.Én is elmegyek a barátnőimmel pletyizni,igaz én nem este,mert van egy fiam és most babát várok.De pár éve még én is elmentem bulizni a férjem nélkül.

Nincs ebben semmi rossz szerintem.

Szóval akkor ,neki simán elnéznéd és megváltoztatnád az éjszakai,vagy esti külön szórakozásról alkotott véleményedet?:DDD

Hmmm,ez igen érdekes válasz volt.

Ez édes. :-)

Térjünk vissza a témára úgy 10 év múlva.

Ti így érzitek jól magatokat.

Viszont nem vagyunk egyformák. Mint mondtam, párom utál táncolni, így nem is kényszerítem rá, viszont én nagyon szeretek, és ő sem tilt tőle.

Nem az egymás nélküli programok vezetnek a váláshoz. Persze, természetes, hogy két ember, aki szereti egymást, minden idejét legszívesebben együtt töltené, de a szeretetbe az is bele tartozik, hogy nem kényszerítek a másikra semmit.

Én is így gondolom a felesége.

Van egy pici lányunk életünk értelme,jobb velük lenni mint a világ összes bulija

Szia!

Jó munkát. Én is az ebédemre várok, utána kocsit fogok mosni :-)

Úgy látom arra hiába várunk.

De a hallgatásból simán rájöhet bárki.

Hát ennyit az utópisztikus házasságokról.

Huxley: Szép új világ

Kedves Gyula!

Szóma ha mondom, segít a gondon! :-)