Gyerekes anya férj nélkül bulizhat szórakozóhelyen? (beszélgetés)

Köszi, kipróbáltam!

Majd meghallgatlak 15 év múlva. :)

De nem akarom!!! Én én vagyok, megvannak a saját hobbijaim, érdeklődési köreim, a férjem a férjem, ő egy másik egyéniség. Mint már említettem engem nem érdekel az autóipar, amiről a férjem előszeretettel beszélget a barátaival. Őt nem érdekli a Robbie Williams imádatom. Én szeretek táncolni, ő nem. Egy évben egyszer elutazom soproni barátnőimhez és csapunk egy csajos estét, ilyenkor iszogatunk és hajnalig táncolunk, volt már olyan, hogy mezítláb roptuk a zenekar előtt.

Aztán másnap hazautazom és újra feleség és anyuka vagyok.

Bámulatosan igényesen fogalmazol. :-)

Végül is az ember indivídum.

Az, hogy emberek párkapcsolatban, családban nem lehetnek egyformák, más igényeik vannak... mást szeretnek, sok mindent külön csinálnak kénysezrűségből vagy nem kényszerűségből... én elfogadom, és tudom, hogy sok van ilyen... de fogadtassék már el az is, aki nem úgy van. :o)

Gyulán kívűl mindenki ezt teszi.

Én rendkívűl boldognak gondolok minden kapcsolatot, ahol közös megegyezésen kialakítják a párok, hogy hogy töltik a szabadidejüket, és ott is boldognak látom ahol nem feltétlen.

Ha utánaolvasol, itt egyedül Ő állítja azt, hogy ha valaki külön is szórakozik, biztosan nem jó a kapcsolata.

Akkor ne járjatok!

De ne is bélyegezzétek meg a másikat, mert egy házasságra sincs általános recept.

Azzal meg a legkevésbé sem értek egyet, hogy adjuk fel magunkat. Soha senkiért nem szabad az embernek feladnia saját magát!

"mert hogy én nem sreretném hogy a férjem elmászkálljon bulizni, és én sem teszem,"

Na ez a kulcsmondat, kávé vs uborka esete forog fenn :-) már ha olvastad azt a hozzászólásomat...

Akkor ti mégiscsak tudatosan korlátozzátok egymást, hiszen GYULA SZERETNE BULIZNI!!!! :D

Csak te nem engeded, inkább te sem mész sehova.

Sok párnál van ez így, hogy az egyik megtartaná a baráti körét, de a másiknak mondjuk nincsenek barátai így korlátozza a másikat és szépen leépítik azt a vonalat is.

"de mert hogy én nem sreretném hogy a férjem elmászkálljon bulizni, és én sem teszem, mert nincs rá szügségünk "

Ez kissé megmosolyogtatott!:DDDD

Tök jó ez a másik nevében beszélés ,ez az összeolvadás ....:))))

Én még mindig a címmel vagyok elakadva:) Ugyanis gyermektelen anyáról még nem hallottam..

Azért hogy értékes véleményem itt is megosszam veletek (haha:) : nyugodtan bulizhat a családanya a férj nélkkül, ha akar. Ha meg nem akar, akkor bulizzon a férjével. A gúzsbakötés és a tiltás nem vezet sehova, ha van rá igénye és lehetősége, menjen. Ha nincs, akkó meg ne!

Jaj,ne csináljatok már úgy,mintha nem érteném meg amiről beszéltek és helyteleníteném a dolgot.

A véleményemet már leírtam a témával kapcsolatban ,de újra megteszem.

A lényeg ,hogy szerintem egy házasságban ha meg van a tisztelet a másik személy mentalitása,egyénisége,igényei iránt ,akkor az a házasság jó házasság,ha nincs meg egyik fél részéről,akkor vagy nagy csaták lesznek,vagy elnyomja az igényeit(szándékosan nem írok vágyakat,mert félreértenétek)és boldogtalan lesz.

Amúgy nem is neked címeztem és nem is fikázás.

Egyszerűen csak hazugságnak tűnik Gyula részéről,a leírt hsz-ei alapján.

Amiket te írtál az lényegesen másról szólnak,mint amit Gyula képvisel,szerintem összehasonlíthatattlan a kettő,amilyen hangnemben és gondolatiságban írtok.

Úgyhogy kérlek ne vedd magadra,amit Gyulának címeztem,mert csak neki szólt,mert valahogy ,csak nála tűnik ellentmondásnak amit válaszolt.

Én úgy gondolom ,hogy van jó házasság és van rossz házasság,hogy mitől lesz jó egy házasság az pedig nem csak a szereteten múlik,hanem a tolerancián,a másik megértésén is.

Ez a téma is baromi relatív,mindenkinek a saját érzései és gondolatai alapján igaza van.

Hatalmas ostobaság lenne azt állítani,mint ahogy Gyula tette,hogy mivel más házasságok máshogy működnek,azok egyszerűen nem lehetnek JÓ házasságok,és fordított esetben is épp oly butaság lenne azt állítani,hogy a ti házasságotok hú de rossz és unalmas lehet,mert nem így van.

Egyszerűen nálatok is éa a másik oldalon állóknál is találkoztak az igények és a tolerancia,tehát ugyanolyan jó házasság mindkettő,mert az alap ugyanaz!:))))

"Föladjuk magunkat a férjünk gyermekeink boldogságáért..."

Másképpen folytatnám, mert én ezt csináltam, és 15 év után jöttem rá, hogy mekkora barom voltam. Úgyhogy megismertem azt az oldalt, amit képviselsz, és köszönöm, nem kérek belőle többet. Nem lettem tőle boldog feleség. :(

És mint mondtam, soha sem voltam a férjem nélkül bulizni. :)

Nem vagyunk tökéletesek... azt egy szóval se írtam, hogy azok vagyunk. A párom, amikor bulizni ment nélkülem, nem csalt meg, hanem már előzőleg indult valami... aztán franc tudja, hogy beteljesült-e, mert nem érdekelt. Egyetlen dolog érdekel, ahogy felénk viszonyul. Soha nem kutakodtam, és azóta se teszem. Akkor sajnos véletlenül kiderült.

Nem hiszek abban, hogy a boldogság tovaillanó pillanatokból tevődik össze. Ebben végképp nem.

A boldogság egy alapállapot... az, hogy hogyan viszonyulunk bizonyos dolgokhoz. Lehetek szomorú, azért, mert a páromra urambocsá más is szemet vetett, de lehetek baromi büszke rá, hogy igenis csak én kellek neki... ez a boldogság-érzetet csak olyan szinten befolyásolja, hogy szomorú vagyok, urambocsá könnyezem.... de ettől nem mondom, hogy boldogtalan vagyok.

A párom barátai pedig a hátam mögött nem cinkelik halálra a párom... ez a mi közegünk, tehát nem kell találgatni, hogy mi folyik és mi nem, nem élünk olyan óriási társadalmi életet, idegenekkel félismerősökkel, hogy ne tudjuk hogyan állunk egymással.

A hibák pedig - mert vannak - felejthetők, átlépünk rajt, mert az egy döntés volt, hogy egymást akarjuk, arra figyelünk ami jó, ugyanis ez visz tovább... és tovább... és tovább. :o)