Ez nagyon így van. Erről eszembe jut az El Camino de Santiago ...... több 10ezren járják be évről érve ..... pedig elvileg ezt az "utat" be lehetne otthon is járni, sőt, ki sem kellene mozdulni hozzá a szobából ...... de mégis, mennyivel nehezebb úgy ..... és "könnyebb" ott a helyszínen ....
Ez teljesen természetes! Másnál jobban meglátjuk a dolgokat...saját magunban nem!:)
Magunhoz vagyunk a legközelebb és egyben legmesszebb is. A múltkor irtam azt(nem irtam, idéztem), hogy próbáljuk felülről, kivülről szemlélni magunkat, és azokat a szituációkat is amikben benne vagyunk...Nagyon nehéz dolog...De meg kell tenni, és lépni kell nem lehet benne ragadni egy helyzetben ami nem megfelelő nekünk és ezáltal nem megfelelő a környezetünknek.
Volt egy időszak az életemben amikor fülinél előráncigált kérdésekkel szekíroztam az ismerőseimet. Egy kommunikációs előadássorozatot hallgattam, és mindenben a mögöttest kerestem. De a saját dolgaimban megragadtam a felszínen. Működött a kettős mérce!