Folyton nosztalgiázok, túl sokat nézek vissza a múltba. (beszélgetés)

Nem baj!

Néha nem árt

Kell is az. Az ember úgy tanul a hibáiból és tudja azt is mi működik vagy működött

Én is szeretek nosztalgiázni, főleg a 90 es 2000 es évek a nosztalgia nekem mert ezek az időszakok gyermek és kamaszkorom időszaka

80-as, 90-es évek? 🙂

Fiatalabb koromban nem értettem, hogy az öregek miért szeretnek annyit beszélni a múltjukról. Most, hogy a nyolcvanadik évemet taposom, kezd leesni a tantusz. Amit meg tudtam tenni az életemben, már megtettem. Az is világos, hogy már nem lehetnek hosszabb távú megvalósításra váró terveim. Ez akár lehangoló is lehetne, de ha végiggondolom miket éltem meg, és próbálom elmondani másoknak az összegyűlt tapasztalataimat hoz némi lelki megnyugvást. Hátha legalább az emlékem tovább él majd másokban.

e nézz hátra,inkább előre.

Lehet hogy szép a múltad, azért szeretsz visszanézni rá. Én meg igyekszem a jelenben élni és a szebb jövőt tervezgetni, hogy múltamra gondolni ne legyen időm.

Utolsó mondatodban nagy igazság van. És ahogy telnek az évek sokat vusstanézünk. Illetve én bizti igy vagyok.

Ne nézz a visszapillantó tükörbe, mert nem arra mész.

A jelent kell megélni, és jobbá tenni, ha nem az. Ha ezt csinálod, egy idő után szorongani fogsz, nem találod a helyed, a célod. Elmegy melletted az élet.

ez a régen minden jobb és könnyebb volt kategoria. De hamis illuzio, csak az idő megszépiti a dolgokat, főleg ha a jelenn egén felhők tornyosulnak.

Időnként én is

Sajnos én is...

A vallomás: "Folyton nosztalgiázok, túl sokat nézek vissza a múltba."