Fogadjam haza külföldről fiamat? (beszélgetés)

Okè..

Legyen igaz...

Ki baszta el ìgy a nevelèsèt?

Nem csak itt jelent meg....

[link]

Áprilisban volt egy nagyobb veszekedésünk fiammal, mert megint felakart mondani pár hónap elteltével. Lényegében munkakerülő, utál dolgozni, előbb halna meg, mint hogy munkát vállaljon. 25 éves. Bárminemű pszichológiaia vagy pszichiátriai segítséget elutasít a munkaundorára. A legutóbbi munkáját is csak annak köszönheti a világ, hogy talált egy nőt egy rövid időre, ami motiválta kis időre.

Áprilisban ultimátutom adtam neki. Mehet amerre lát. Nagy nehezen bedobta a derekát, hogy akkor megpróbálja külföldet, megy nyáron. Jelentkezett külföldi egyetemre, alibiként, hogy egyáltalán kijusson kedvezményesen. Az volt a terv, hogy 4 hónapra elegendő pénze van, addig meg valahogy csak kap segélyt vagy hitelt diákként vagy talál valami jól fizető melót. Na most ez nem igazán jött neki össze, sőt egyáltalán nem. Decemberig van pénze, aztán irány az utca.

Nem beszéli az ország nyelvét, nem akar képzetlen munkát vállalni. Minden nap telefonon beszélek vele, ahol öngyilkosságot tervez. Kezdek megtörni anyaként és lehet megint haza fogom fogadni én hülye, de nem akarom, hogy a skandináv télben halálra fagyjon... De aztán megint évekig a nyakamon fog maradni, mert nem fog dolgozni.