Flört a villamoson. Mit tegyek? (beszélgetés)

Igazatok van...

Csak az én világképembe nem fér bele, hogy ezek után még újraregisztrál hogy kellemetlenkedhessen. Örüljön a "szerzeményének" és maradjon csöndben.

Az elején még egyet értett a középkorúval.

Miért értett egyet?

Mostmár miért nem?

Engem már nem érdekelnek ezek a dolgok.

Lavli, nem akarok értetlenkedni, de tuti a férjed fixírozza lizit?

Miért tagadná le és állítaná hogy 35 éves stb? Betojt hogy lelepleződött? 🤔

Nabasszus.

Jöttél feltenni kérdést, hogy "hogyan tovább, mit tegyek?", aztán marhára nem jött be a személyeskedés?

Mégis, mit vártál? :DDDD

Nem kérdésre feleletet? :D

Én örülök, de tényleg, hogy "azóta is ez a helyzet áll fenn". Csak nem egészséges felnőtt emberekre jellemző, sem férfi, sem női részről. Szóval magadat legalább annyira sajnálhatod, mint a szóban forgó pasit.

Hónapok óta ... :D

További kellemes utazgatást! ;)

Na, Szép napot! :)

Jöttem, tiszta vizet önteni a pohárba, miután beleolvastam ezekbe a szép szövögetésekbe. :)

Azért is töröltem magam, mert marhára nem jött be a személyeskedés, sztori gyártás, így hagytam az egész fórumot a francba, mert nagyon nem a segítségemre volt egyikőtök sem.

De, csak hogy még jobb legyen a sztori, azóta is ez a helyzet áll fent, és a kételkedőknek akik még ki is forgatták a szavaimat, illetve, hogy egy pszichopatával van dolgom: Nem minden nap utazunk együtt, hanem LEGGTÖBBSZÖR, és nagyon nem metróról volt szó, hanem VILLAMOSRÓL, nem követjük egymást, csak egyszerűen néha összesodor minket az élet. Ennyi. De szóra sem érdemes, nem is kívánok több infót mondani ezzel kapcsolatban. Megbántam, hogy feltettem ezt a kérdést, magában a fórumban is csalódtam.

Lovely egyik üzenete:

"Nekem elég fura a zavarban levő, de kitartóan szeme sarkából leső kopaszodó idősödő fazon, meg a 12 egy tucat csaj, ahogy "türelmetlenül" várja a járatot, haját dobálva, csípőjét jobbra-balra kitolva :D Közel állva egymáshoz. :D"

Csak, hogy tudd kedves (ha még olvasod ezt) Lovely: Az én úrfim, nem kopaszodó, még csak nem is őszül, de még nem is idősödő fazon. Maximum 35nek saccolnám. Mintha azt is írtad volna, hogy telefonozik. No, akiről én írtam, mintha telefonja sem létezne, mert egyszer sem láttam még nála. Szóval ez egy irgalmatlan nagy kapufa.

Dobálni nem szoktam magam, nem az a tipus vagyok, maximum vacogok, amikor fázom. :) Tucatnak sem mondanám magam, mert pont a "sorba beállni" nem szeretek.

Arra meg még én sem nagyon jöttem rá, hogy ezeket az embereket Te elméletileg végignézted?? Illetve, azt ahogy a férjed "csajozik"? Vagy ez csak kamu volt? Bődületes nagy marhaságot csináltál annyi szent, gyártottál egy szép sztorit a kapcsolatotok köré, de mindenesetre a pasast is sajnálom.

Egy szó- mint száz, érdekes volt végigolvasni a történteket.....

Innentől fogva, úgy érzem, nem is az én életemről van szó... :)

Remélem rendesen megcsavartam a sztorit, szerintem letisztáztam a dolog rám eső felét, én maradok a szem legeltetésnél, Nektek meg jó szövögetést és pusmogást!

Nemnem! Én soha nem voltam magamat feláldozó típus egy kapcsolatban, "szeretetk.urva", ahogy Csernus mondaná.

Nekem ez a lényemből jön, ösztönösen, 30 évig ápolónő voltam. Nekem örömöt adott mást kiszolgálni, testi-lelki jólétét biztosítani. Így nyilván egy kapcsolatban is törődőbb lehettem, mint az átlag, de nem tudatos volt, hogy "majd így biztos jobban fog szeretni".

Eleve képtelen vagyok a képmutatásra, az őszintétlen nyalifalira. Amit adtam, az szeretetből volt.

A szeretet pedig most elmúlt.

Aki hónapok óta adja a jeleket másnak, hogy bátorítsa, de ő maga közben gyáva, de mégis csak jelel (de közben meg nekem irogatja a hazainduló csókos sms-eket), a másik meg felteszi a kérdést, hogy most akkor hogyan tovább ( 😂 ), az nem szeretett engem eléggé ahhoz, hogy méltó legyen a szeretetemre.

Nem mondom, hogy nem fáj nagyon, de van tartásom.

Új életet kezdeni már nincs időm se, erőm se, kedvem se.

De van egy nagyonszerető lányom és unokám, ők biztos örömforrások 😊

Köszönöm a szavaid!

Másképp kell hozzáállnod ehhez a kapcsolathoz, ha egymás mellett maradtok.

Ne áldozd fel magad a férjedért, nem kell minden áron kiszolgálni.

Tudod, a daganatos betegeknek az orvosok is azt javasolják, hogy legyenek egy kicsit önzőek.

Te valószínűleg nagyon előtérbe helyezted a férjed, most egy kicsit sorold hátrébb. Nem azt mondom, hogy ess át a ló túloldalára, de ha valamit nem esik jól megcsinálni, akkor azért ne essen jól, mert a férjed örülni fog neki. Főleg, ha természetesnek veszi a dolgokat.

Nehéz lesz megtartani a hit és a bizalom elvesztésével, mert az bizony nagy veszteség. De keményen rajta vagyok.

Köszönöm!

Igaz.

A Pavlovos részt átgörgettem érdeklődés híján.

Elnézést, Pavlov! :)

Én lehetek valamelyik csimasz kis kölök? Ki a vezír?

:)

És mindezt éjfél előtt?:)

Inkább aludtál volna:)

Ó, jaj te szegény:(

Vedd be a gyógyszered, egyébként ma is nehéz napod lesz.